Amerikai Magyar Szó, 1952. október-december (1. évfolyam, 1-10. szám)
1952-10-31 / 2. szám
12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ October 31, 1952 Second class entry permit pending. MELYIK A KÉT ROSSZ KÖZÜL? Kedden illenék már tudni, hogy melyikre szavazzon az amerikai polgár a kot rossz közül. Eisenhowerről köztudomású. hogy a Wall slreeti kapitalisták, McCarthy, a vörösfaló meg a legreakciósabb banda eszköze. Szóval a haladó- szellemű polgárok húzódtak tőle mint a kolerától. És helyesen. Viszont Adlai otevenson, a kampány elején olyan biztató és tiszta amerikai demokrata gondolatot, az emberi jogok ideáljait, a nagyszerű U. S. alkotmányban és a Kill of Rights- ban lefektetett eszméket hangoztatta, hogy az emberi jogokat tiszteletben tartó amerikai polgár Ied'igyelt ra ^ na gvon szimpatikusnak találta. Stevenson példának okáért a kampány elején ilyeneket mondott: “Ezeknek a napoknak a tragédiája az, hogy egy féle'er atmoszférájában élünk, a félelem meg mindig leverl- r, séget szül. Nagyon gyakoriak a Bill of Rights ellen han goztatott sötét fenyegetések, a gondolatszabadság eile ni kitörések mind a kommunizmus elleni kitörések hazafiasság köpenye alatt.” Ugyanez a Stevenson ma már a McCarthy vörösfaló elméletét hangsúlyozza, ipintha beijedt volna a tisztességes hangtól, amit eleinte magáévá tett és ma már jobban “vörösfaló” mint maga McCarthy, aki az elnöktől kezdve mindenkit kommunistasággal gyanúsít, sőt vádol. Pedig volt idő. j amikor a választási harc legelején ilyeneket mondott Adlai, a nagy humanista és demokrata: “Én azt állítom, hogy a mi hazafiasságunk nem a Szov- j jet elleni gyűlölet kellene, hogy legyen, ne az szabja meg a hazafiságunkat, hogy mennyire gyűlöljük az oroszokat. Ennek a mi köztársaságunknak a szeretete, kell M hogy megszabja a hazafiságunkat, a szabadság ideáljának a szeretete, az eszme szabadsága, a szólásszabadság amire ez a köztársaság alapjában felépült, amire ezt a I hazát az ország alapitói dedikálták.” Ilyeneket mondott Adlai Stevenson a kampány kezdetén. Egy valódi liberális, roosevelti szellemit jelöltnek mutatkozott és a szabadgondolkodásu polgárok reménykedve néztek feléje. Aztán begyulladt. \ barátai begyullasztották. Pedig az ember el se hinné, hogy ilyen kijelentések után még valaki be is gyulladhat. Például ezt is ő mondta pár hónappal ezelőtt : “Vannak köztünk olvanok is, akik a hazafiságot arra ' sí ^ i ^ használják fel, hogy botot faragnak belőle amivel a { másik oldalt fejbeverhessék. Arra gondolunk, hogy vannak magukat hazafiaknak nevező egyének, akik azt tartják, hogy a néger, a zsidó, a japán, a katolikus nem olyan rendes polgár mint ő, elárulja a legmélyebb és legigazibb hitünket az amerikai egyenlőség gondolatáig ban ami mindig a szive és lelke volt az amerikai eszmének.” Nahát, kell ennél igazibban és becsületesebben prezentálni az amerikai szabadság és demokrata gondolatot? Ugye nem. Aztán mi történt? Adlai hirtelen úgy találta, hogy ez a gondolat ma már nem népszerű azok előtt_akik-a sajtójukkal meg a rádiójukkal kontrolálják az átlagos amerikai polgár eszmevilágát. Már annyira bebeszélték neki évek során, hogy a Szovjet el akarja foglalni a világot, Amerikát különösén, hogy a hülyék milliói ezt már készpénznek veszik és aki emberi jogokról beszél és nem arról, hogy mindenkit be kell csukni, aki személyes szabadságról, szólásszabadságról meg szabad mozgásról mer álmodozni, az csak az ország ellensége, semmi más. Adlai tehát látván a veszedelmet a megválasztása körül, hirtelen hátat fordított a nagy amerikai egyéni szabadság gondolatának és elkezdte ott, ahol Mc Carthy meg Eisenhower abbahagyták. AMIKOR A SZAVAZÓHELYISÉGBE LÉPÜNK Egyetlen gondolat vezéreljen bennünket: hogyan szolgálhatjuk legjobban az amerikai nép érdekeit. Hogyan tehetünk szolgálatot a béke biztosítása ügyének. A republikánus listára adott minden szavazat nemzeti életünk legreakciósabb, legveszedelmesebb elemeire, adott szavazat. Azok, akik két kezük munkájával keresik mindennapi kenyerüket, akik csak a legcsekélyebb mértékben * Békeuiozt/flfHKik a vitái/ minden vészéből KATOLIKUS FAPOK A BÉKÉÉRT La !»*]£€* Siil*k BUDAPEST. — A ma-i gyarországi, Országos Béketanács felhívást bocsájtott ki a decemberben Bécsben -tartandó béke világkongresszus sikerre vitele érdekében. A| felhívásra a magyarországi; katolikus papok békebizottsá-j ga a következőkben válaszolt : Az Országos Béketanács j felhívását, mely minden becsületes magyar embert fokozott munkára szólít a december 5-én tartandó bécsi békevilágkongresszus alkalmából, mi, katolikus papok örömmel fogadjuk. Hivatásunk az evangélium szolgálata minden nép számára. Az evangélium pedig a .»éke és szeretet akarata ától a szent időtől kezdve, mi-1 kor felhangzott az Ige meg-! ces fésülésén örvendező prófétai szó: “ma jött el számunkra az igaz Béke!” Ennek a békét hirdető hi-1 tatásunknak teljes tudatáéin és papi felelősségérze- ünk egész súlyával jelentük ki, hogy azaz ember, aki béke megvalósulása ellen | usakodik, ez ellen tör és há-[ orus szándékokat szolgál, agy a háború elkövetkezé- éi óhajtja, nemcsak az emberiség ellen vétkezik, hatéra bűnt követ el Isten pa- ancsa, vallásunk törvényei dien is. Tudjuk, hogy van jogos ■áboru is. Ezért nem valljuk i i pacifisták elvét, akik még razságtalan megtámadás | »setén, vagy a legelemibb emberi jogok kivívása érdekéién, az -élet és becsület védel- j mében sem hajlandók fegyvert fogni. De elitéljük azokat, akik készek életet és a békés munka minden alkotását elpusztítani anyagi érdekeik, hatalmi vágyaik és egyéni önzésük vak szolgálatában. Amikor mi a béke papjaink valljuk magunkat, «nem- sak a lelkiismereti békére, agy a családi élet békéjére ondolunk. Üdvösségünknek ’apfeltétele az előbbi, társa-1 '.almi rendünk értékes gyíi- lölcse az utóbbi. Mindkettőt | ■'Olgáivá, még többet valónk; . ^'.adatunknak: hivatásunk | zerint dolgoznunk kell, hogy; ne legyen háború a népek és j lemzetek között. Szűnjék' neg a vérontás Koreában és i gyarmati népek ellen, mely írszágok, ha távol is esnek hazánktól, szenvedő lakói ép- oly embertestvéreink, mint itthon honfitársaink. Szűnjék meg az esztelen fegyverkezés, hogy a népek anyagi erőiket és munkájukat sorsuk jobbítására, alkotó munkára tudják fordítani zavartalanul. A felmerülő viszályokat oldják meg a jószándékkal összehívott tárgyaló- asztaloknál, hol a döntő szó ne az erőszaké, a nagyobb hatalomé, vagy cselszövényé, hanem az igazságé ' legyen. Ezért a békét fenyegető katonai szerződések, és szövetségek helyett kössenek a szembenálló felek békét, melynek eredménye minden nemzet szabad és boldog fejlődésének biztosítása. És ennek a békének megvalósítása és védelme érdekében emeljenek szót mindazok, akiknek az élet szent: vallásunk főpapjai és lelkipásztorai, az igazság tudósai, a szép művészei, a betegség orvosai, az alkotások tervezői, a munka kivitelezői, a rend védelmezői, az édesanyák, az ifjúság és mind a békét akaró milliók. Öntudatos papi békeszolgálattal : imával és munkával készülünk az országos béke- nagygyülésre és a népek bécsi békevilágkongresszusára! Legyen Isten áldása a harmadik magyar békekongresz- szuson! Legyen Isten áldása békét építő édes Hazánkon! Legyen Isten áldása a népek bécsi békekongresszusan! Az “Amerikai Magyar Népszava” (New York) október 25-iki száma vezércikkben veszi védelmébe a háborús gyilkosságokat elkövetett náci közlegényeket Kesserling tábornagy szaba- donbocsátásával kapcsolatban. “Ezeket senkisem sajnálja, holott ezek még inkább ‘parancsra cselekedtek’, mint Kesserling tábornagy”, — Írja. Mellesleg megjegyezve, az A. M. Népszava a new yorki úgynevezett Zsidók Világszövetségének még mindig a "hivatalos” lapja. Az “Az Ember” október 25-iki számában K. B. ur cikket ir Gordon Ferenc volt disszidens magyar pénzügyminiszter könyvéről és azt írja róla, hogy “1945 augusztus 1-én stabilizálta a magyar pénzrendszert.” A i szövegből nem világos, hogy vájjon Gordon meglepő szerénységgel irta-e ezt magáról ! a könyvében, vagy pedig csak K. B. ur tulajdonítja neki ezt I a nagyszerű teljesítményt.* Ezek után nem lennénk meglepve, ha majd legközelebb azt olvasnánk, hogy a feltűnő szerénységű volt pénzügyminiszter szabadította fel Magyarországot a náci iga alól is. A “Bérmunkás” október 25-iki száma vezércikkben válaszol az Amerikai Magyar Szövetség központi titkárának, Balogh E. stvunnak támadására. Az A. .vi. Sz. ugyanis neheztel, amint a "Bérmunkás” nyilvánosságra hozta az Eisenho- .ei íe.száoaditási” po.itiká- a meiié áuó 12 “hírhedt mává. álvezető nevét”: Rév. dorshy Kerekes György, Msgr. Közi Horváth József s a többiekét. A központi titkár, írja a Bérmunkás, nem tagadja, hogy ezek a nevek benne vannak a kongresszusi jegyzőkönyvben, csupán az a' kifogása, hogy a republikánus párt az illetők megkérdezése nélkül hozta nyilvános1 ságra a felsorolt neveket, mindazonáltal h a z u g n a k mondja a Bérmunkást. A durva cikkre a Bérmunkás azt válaszolja, hogy mivel leleplező cikkében dögkeselyűkhöz hasonlította a felsorolt urakat, most hát bocsánatot kér — a dögkeselyűktől. A Hungarian Observer a renegát magyar poliku- sok itteni angolnyelvü közlönye gúnyosan idézi a magyarországi statisztikát áréi. hogv az idén az óhazai egyetemek diákjainak 67 százaléka munkás és parasztj származású. Csak mosolvog- ______. _.. _____ " . Biztos va^y abban. hoarv j * MINDENT ?nestettél lapod érdi keben? Chaplint a francia becsületrenddel tüntették ki A francia kormány az ország legmagasabb kitüntetésével a becsületrend tiszti szalagjával tüntette ki a Párisba érkeze Charles Chaplint. A vasútállomáson clyan hatalmas tömeg fogadta Chaplint és feleségét, hogy több mint 100 rendőrt vezényeltek ki a rend fenntartására. Egész éjszaka lelkes, tüntető tömeg vette körül a Ritz szállót, melyben Chaplin megszállt. \----------------------------- ------------------------:---------------------------r( jk korunk problémáit, természetesen nem szavazhat nak republikánusokra. De meg kell azt is értenünk, hogy a demokrata pár mögött ugyanolyan gazdasági és társadalmi érdekeltsége’ állnak, mint a demokraták mögött, akiknek csak taktika differenciáik vannak a republikánusokkal. Tény, a demokra a párt, történelmünk folyamán időnkint kifejezője volt szé les néptömegek érdekeinek, legutóbb Roosevelt idején. De m; már nyoma sem maradt annak a demokrata pártban. 1’ ’ ziókban ringatják magukat azok, akik Stevensonban eg\ újabb, ha Ropottabb Rooseveltet is vélnek felfedezni. Y den Stevensonra adott szavazat, bizalmi szavazat azon politikára, amely a fiaink vére hullásán alapuló “prosperitás!’ i koreai háborút hozta nekünk, amely feltámasztotta ham álból a nácizmust, fasizmust, amely fegvverzi az emberiség igsötétebb elemeit szerte a világon, amely Amerikát, a sza ■uLág és oolgári demokrácia hazáját ma a félelem és hisz 4ria országává tette. Ezért mi azt mondjuk, hogy aki a szavazatát a békére ' -r a adni, aki hitet akar tenni Amerika békés s boldog jövője mellett az adja szavazatát a Progresszív Pártra, uzo. j.udjejre, Mr. Hallinanra és Mrs. Bassra. Editorial Office: 22 East 17th St ivet,!New York 3. N. Y. Subcripttcii rate In' New** 1 York, N. Y. and U. S. A. $4.00 — Canada $5 — Foreign $6 per year. Pulished by the Hungarian Daily Journal Association, Inc. 130 East 16th Street New York 3, N. Y.
