Reformátusok Lapja, 1971 (71. évfolyam, 1-12. szám)

1971-03-01 / 3. szám

8 REFORMÁTUSOK LAPJA-Jvésői Kuruc kesergő Kiállott Rákóczi a pataki várra, odagyűlt köréje minden katonája. — Magyarok, vitézim, bajban van az ország: drága, szép határunk idegenek rontják! — Nagyságos fej’delem, édes magyar népünk, gonoszok nyakára rátaposunk, lépünk . . ! — Fegyverre, kurucok, fegyverre, csatára; magyar szabadságnak piros vér az ára ..! — Szabadító Isten, Te légy segítségül, ne jöjjön ránk veszély soha többé Bécsből.., segíts meg az égből..! Vitéz Ferenc DR. ANDORKÓ GYULA, 1914-1971 Dr. Andorkó Gyula, kórházi főorvos, New Yorkban született 1914-ben. Ta­nulmányait a New York Universityn, valamint a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte, ahol or­vosi oklevelet szerzett. A második vi­lágháború idején Singaporeon keresz­tül jött vissza Amerikába hat heti ke­serű tapasztalat után. Dr. Andorkó Gyula a brooklyni St. Catherine kór­ház egyik főorvosa volt. Felesége egy hónappal ezelőtt halt meg. A kórház­ból hazafelé vezető útjában érte a ha­lál; annyi ereje volt még, hogy az út szélére vezette kocsiját. Ott találták halva a rendőrök március 2-án. Az elhunytban Nt. Szathmáry Ber­talanná öccsét gyászolja, ismerősei, ba­rátai pedig egy hűséges, tősgyökeres református magyar embert és kedves jóbarátot. Áldás és béke poraira! KÁLVIN EGYHÁZKERÜLET GYŰLÉSE: BUFFALO, N. Y. 1971. április 26-28 ERDÉLYI SZÍV-TÜDŐGÉP ÁTADÁSA “Istenben örvendező szívvel és az Ő jótéteményére emlékező hálás lélekkel közlöm, hogy a szülőföldükről elszár­mazott, jelenleg az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában élő refor­mátus és más vallású atyafiak áldoza­tából ... a mi Kolozsvári Református Egyházkerületünknek . . . adományo­zott PEMCO szív-tüdő apparátust át­adtunk a Romániai Szociálista Köztár­saságban lévő Marosvásárhelyi Orvosi- Gyógyszerészeti Egyetemi Intézetnek,” írta Nagy Gyula kolozsvári püspök ok­tóber 10-én. Az október 2-án Marosvásárhelyen történt átadáskor Dr. Puskás György egyetemi rektor emelte ki az ajándék kivételes jelentőségét. Dr. Pop D. Popa loan szívsebész professzor méltatta a PEMCO gép rendkívüli fontosságát a gyógyászatban, és személyszerint ki­emelte Köteles Béla clevelandi mérnök érdemeit a világviszonylatban is kiváló apparátus előállításában. A Marosvásárhelyi Orvosi-Gyógysze­részeti Egyetemi Intézet kiküldöttei Szegedre utaztak, hogy ott Dr. Petri Gábor professzornál tanulmányozzák a hasonló PEMCO gép használatát. Dr. Pop D. Popa professzor pedig rövide­sen Clevelandban a PEMCO gyárban fogja tapasztalatait kiegészíteni és el­mélyíteni. A Magyar Evangéliumi Világszolgá­lat Szigethy Bélából, Köteles Bélából, Babos Sándorból és Babos Sándorné- ból álló bizottsága a szív-tüdőgépet az Egyházkerület Igazgatótanácsának 1969. július 21-én tartott ülésén ajándékozta az erdélyi egyháznak azzal a céllal, hogy a gép minden rászoruló erdélyi segítségére legyen. A gép adományo­zása a krisztusi szeretet és gondoskodás kifejezése, és bizonyára meg fogja te­remni az áldott gyümölcseit. Szigethy Béla TALLÓZÁS EGY FALU ELADÓ Pécs, Kaposvár és Szigetvár három­szöge közepén, a hegyek között, a kül­világtól elzárva, fekszik Gyűrűfű köz­ség. Közel egy évtizede vándorolnak el a fiatalok a környék nagyobb közsé­geibe és városaiba. Az év végén az utolsó család is elköltözött. A házak, gazdasági épületek, kultúrház, üzlet, megvannak még, de sehol egy lélek, minden üres, minden eladó—az egész ára egymillió forint—azaz kereken 34 ezer dollár! Gyűrűfű az első halott magyar fa­lu .. . Az első, mert több is lesz! Kiöntött a Tisza, Kraszna, Szamos, a múlt év tavaszán. Rengeteg községet öntött el. Hazai jelentés szerint Kom- lódtótfalu, Nagygéc, Nagyhódos és Garbolc felett az ítélet: “a községet átrendezik . . .” Erdélyből is vad hírek jönnek. Ott már 1920-tól kezdve, sőt még előtt is, úgy rendelkeztek, hogy eltűnjenek a magyar falvak és városok lakói . . . Hazai képeken látható, mint árvul- tak el a tanyák. Aztán elnéptelenednek a falvak, és duzzadnak meg a városok, és gyermektelenedik el az egész or­szág . . . “Pusztulunk, veszünk . . Valamikor így daloltuk: “Felszán- tatom a császár udvarát . . .” Ma már a mi udvarunkat szánthatjuk, aztán a házunk és majd a falvak helyét . . . Mély szántás . . , melyben az eke ta­lán felszínre hozhatja a múlt emlé­keit, de eltemeti a mát, és eltemeti a jövendőt . . . Kongjatok, csak kongjatok, elárvult gyűrűfűi, szatmári és minden magyar harangok . . ! Veszélyben a magyar falu, segítségért sikolt az “elsodort falu . . !” Egy falu . . ? — egy ország eladó . . ! És nem is kell fizetni ér­te .. . e^íernzetlta u Vótok vótunk, de kihóttunk. Huszonnégyen szólunk már csak, mutatványnak; görbén, vénen és szegényen. Pedig hajdan, halban-vadban gazdag tájék boldogított, szaporított; volt dal, játék. Ma? — Bús árnyék. Az utódok már nem vótok, mert csak valál anyanyelvűnk. Horgot nyeltünk. S mi ránktalál: Nemzethalál. Győrfi Ernő Református Képes Naptár, (Újvidék) 1970.

Next

/
Thumbnails
Contents