Reformátusok Lapja, 1971 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1971-03-01 / 3. szám
6 REFORMÁTUSOK LAPJA 7. Lelkipásztorok, világi prédikátorok, egyházi munkások önálló képzésének és vizsgáztatásának megszervezése. (Önálló magyar református teológiai akadémia.) 8. Olcsó kiállítású, népi nyelven írott evangélizáló folyóirat elindítása. 9. Magyar Református Hírszolgálat elindítása: negyed- évenkénti, mimeografált. Nem cikk és elmefuttatás, hanem információ, esemény, öntudatra nevelés, feladatok ismertetése. Vannak, akik havonkéntinak szeretnék látni, s esetleg angol és német nyelven is, U.S.A.-i központtal. 10. Testvér-gyülekezet gondolat megvalósítása: egy tehetősebb testvérévé fogadja a gyengébbet és személyes kapcsolattal, anyagi támogatással segíti. (Kölcsönös ez!) 11. Évi találkozók, konferenciák elindítása. Tapasztalatok kicserélése. 12. Közös missziói alap létesítése a Paraguay, Bolivia, Peru és Chile területén végzendő misszióhoz. 13. Egyeztessük jogszabályainkat és istentiszteleti rendünket! 14. A Chaco-i templomépítés és népfőiskola ügye. 15. “Református Valláskönyv” portugál, spanyol, angol, német nyelven (és magyarul). 16. Új énekeskönyv kiadása a hazai új énekeskönyv alapján. Énekkari sorozat. Korái. 17. Templomházak létrehozása Párizsban, Liege-ben és Münchenben. ($15,000-os kamatmentes kölcsön az Am. Magyar Ref. Egyesülettől a liegei templomépítésre.) GENF! 18. Helyszíni szemle. (Egy sabbaticalt élvező lelkipásztor.) 19. Imádkozni gyülekezeteink megújulásáért mindenütt: élő, szolgáló egyház! Egység! 20. Olaszországi új menekültek tanácsolása, segítése. 21. Felkészülni, ha Kina visszaszorítja az oroszokat.. . 22. Életinjekció befecskendezése a beteg magyar életbe. Új honfoglalás. 23. Egy közösség se maradjon, melyet idegen egyháztestek pénzelnek. Feladat van tehát bőven. A kérdés második felére azonban gyér visszhang érkezett. A gyakorlati kivitelezésre nincs sok gondolatunk. Néhányan azonban hangsúlyozták, hogy csak puritán életstílussal lehet ezeknek neki vágni: élni egy kárpátaljai magyar ref. lelkész színvonalán, s minden egyebet erre a szolgálatra fordítani! így lenne alap “financirozni” a terveket! Készen van-e lelkész és világi vezető erre .. ? AZ ÖTÖDIK KÉRDÉS: “Látásod szerint milyen feladat várna a Magyar Református Ökumenére a világ magyarságának jelenlegi helyzetében?” E kérdésre sokan hangsúlyozzák, hogy népünk szempontjából mérhetetlen jelentősége volna egy szolgálatában integrálódott magyar református ökumenének, mert a magyar élet hordozója számarányát jóval felülhaladó mértékben a protestánsság, közelebbről a reformátusság. Összefogás által való erősítése, református hitében való elmélyülése által az egyetemes magyarságnak fennmaradását, tisztulását, gyógyulását eredményezheti. Szétszórtságunkban még kivirágozhat a magyar lélek szép virága, ha vállaljuk a perces és centis vértanúságot hosszú távon. Egy népnek olyan az élete, amilyen az istentisztelete. A lehetőséghez képest mindenütt részt kell vennünk a magyar közösségi, társadalmi és kul- túrális életben, igyekeznünk kell cselekvőképes magyar életközösségeket kifejleszteni gyülekezeteinkben, mert hivatva és kötelezve vagyunk arra, hogy az egyetemes keresz- tyénségnek is, meg az egyetemes magyarságnak is teljes hitű és cselekvésü képviselői és munkásai legyünk bárhol a világon. Természetesen többen tudatában vannak annak, hogy az egyetemes magyarság érdekeit az otthoniak kizárásával hathatósan szolgálni nem lehet. Mivel pedig a jelenlegi magyar kormány is mind nagyobb erőfeszítéseket tesz a szétszórt magyarság megnyerésére és szolgálatára, a magyar református ökumenének feladata, hogy szemébe nézzen a kultúrális együttműködés és a dialógia problémájának. Az “emigráció és szülőföld” kapcsolatában egy megújult egyház szolgálata megújult magyarságtudatot eredményezhet. A máris napirendre tűzött kérdések ezek: a Magyar Nyelvművelő Társaság munkája, diákcsere fokozása, rendszeresebb segítése a külföldi magyar egyesületeknek, könyvcsere, utascsere, szabad viták, stb. Tudunk-e e kérdésekben bot- ránkoztatás nélkül úgy szolgálni, hogy a mi szolgálatunk ne szidalmaztassék? A VÉGSŐ, HATODIK KÉRDÉS: “Egyéb megfontolandó szempontok, tanácsok, elgondolások.” Néhányan azt húzták alá, hogy a részletkérdések kidolgozásához — a tényleg érdeklődők bevonásával — megbeszélésre volna szükség. Könnyen meglehet, hogy Nairobiban a túlzsúfolt program miatt erre nem kerül sor: akkor mi legyen a következő lépés? Talán itt a helye megemlíteni azt, hogy Nt. Pándy András a belgiumi Országos Presbitérium nevében meghívta a születendő szervezet minden egyes vezetőjét egy KONTI- NENSKÖZI NAGYGYŰLÉSRE Brüsszelbe 1972 nyarára. (Ismeretes, hogy 1972-ben lesz Münchenben az olimpia, s ezt az eseményt is felhasználhatnék.) Erre az időpontra szeretnék létrehozni Liege-ben a második magyar ref. templomot is Belgiumban. A ZÁRSZÓ JOGÁN Hadd vallj am meg ennek az összesítésnek furcsa stílusát. Igyekeztem olyan tárgyilagos lenni, amennyire csak lehetett. Éppen ezért nem mindig a logikus rendezés irányított, hanem az, hogy minden színárnyalatát a válaszoknak visszaadjam lehetőleg az illetők saját kifejezéseivel. Természetesen lehetetlen volt mindenkinek minden megjegyzését beleilleszteni az összefoglalásba, de igyekeztem minden lényeges hozzájárulást beépíteni. A személyek azonosítását szándékosan hagytam ki, hogy csak a mondanivalóra összpontosuljon a figyelmünk. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a magam teljes véleményét még így névtelenül sem fejeztem ki ez összefoglalásban: ezzel is az összefoglalás objektivitását próbáltam megőrizni. Hálásan köszönöm mindazok fáradságát, akik válaszoltak a kérdőívre. Szeretném hinni, hogy munkánk nem volt hiábavaló. Adjon Isten Lélek-szerinti bátorságot és bölcsességet, hogy e páratlanul nehéz, de szép feladatot tovább tudjuk munkálni népünk és egyházunk javára, nagy nevének pedig igaz dicsőségére. Szolgatársi szeretettel: DR. BÜTÖSI JÁNOS, a Kálvin Egyházkerület elnöke --------------------------------------------HELYREIGAZÍTÁS Az Amerikai Magyr Népszava 1971. január 27-i számában M. Gy. “Kárpátalja tiszai vidéke” című cikke fölött ezt írja: “A rutén földön”, a szövegben többször “Csop”-ot ír Csap helyett, valamint ezt írja még: “1939-ben, Csehszlovákia teljes felosztásakor az eddig autonóm területre is magyar csapatok vonultak be.” A történelmi tény kedvéért említjük csak meg, hogy 1.) “Kárpátalja” sem 1939 élőt, sem után nem volt autonóm terület, 2.) a nevezett terület sohasem volt “rutén föld”, hanem csakis magyar föld, 3.) “Csop” pedig magyar írásban nem “Csop”, hanem Csap!
