Reformátusok Lapja, 1971 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1971-02-01 / 2. szám
2 REFORMÁTUSOK LAPJA Imádság boldog jövendőért A fájdalom Egyedüli reményem, Édesatyám! Életem és jövendőm szent kezedbe tettem, — szívem mégis sokszor kétségeskedik, remeg, mert még mindig nem tud teljesen bízni Benned és gyermeked lenni. Kétség gyötör, nehéz, terhes felhők vonulnak életem egére, s már-már azt hiszem, hogy elveszett minden, hogy nincs miért élnem, hogy föl kell hagynom minden reménnyel, és az én szívem is elhagyott engem . . . Az életemből olyan sok drága idő elveszett. Elrontottam saját magam, vagy mások gonoszsága. Reménykedtem, hogy az elveszett múltért kárpótol a jövendő, hogy imádságos csöndességben kegyelmedből meggyógyulnak sebeim, eljön a megváltó holnap. Még mindig szívemre nehezül megpróbáltatásom keresztje, nem gyógyulnak, hanem újra elevenednek sebeim és elmélyülnek. Már szinte belezsibbad szívem a fájdalomba, s a végső pusztulás fenyeget. Nincs sehonnan könnyebbségem, magamra maradtam és a Te oltalmadra. A kereszt alatt Reád emlékezem és Hozzád kiáltok. Áldom szent neved, hogy segítségemre jösz terhein hordozásában, bátorítod elalélt, reménykedő, imádkozó szíven. S mert érzem a Te jelenléted, megújul erőm, növekszik hitem, megterem szívemben és ajkamon az imádság, és könnyes szemmel reménykedem, hogy elhozod kegyelmedből a szabadulás napját, amikor már alkalmassá tettél az új, áldott és boldog jövendőre. Atyám, ez a hit, ez a boldog bizalom életet, hogy nem hagyod halálig gyötörtetni szolgádat, hanem el- jösz szabadításomra kegyelmedből. Hiszem, hogy megszánod elesett voltamat és fölemelsz a mélységből, és az elveszett múlt helyett ígéretes, a réginél szebb és boldogabb jövendőt adsz tiéidnek, s megtöltöd még szívem hálaadó zsoltárral és számat boldog nevetéssel . . . Atyám, ne hagyj el a próbák alatt. Erősítsd hitemet, tartsd meg reménységemet, tedd buzgóbbá könyörgésemet, hogy erősebben kapaszkodhassak szabadító kezedbe, hogy alkalmasabbá lehessek szabadí- tásodra. Bocsásd meg kétségeskedésem és kicsinyhi- tűségem. Erősíts, biztass, bátoríts a virrasztásban és a könyörgésben, és add, hogy múljék a rettenetes éjszaka, oszoljék a homály és jöjjön jöjjön a szabadulás, a kegyelem, az új élet, a boldogság és a reménység hajnala. Ámen. Vitéz Ferenc----------------*• » ---------------Az 1971-es ciklus címe: Amerikai magyar református nagyjaink. A fájdalomban még a profán szem is felfedez valami magasba vivő magasból jövő vonást. Elkomo- lyít, megrendít, s múló dolgokról állandóbb, nagyobb értékek felé fordítja tekintetünket. Akinek a teste beteg, felfedezi a szellemi életet, aki a vagyonát v'esz- tette el, ráakad a hívő és önmegtagadó munka építő erejére, aki drága teremtéseket veszít el, érlelődik a viszontlátás hitére. Egyszerre elfakul a napnak fénye, a tavasz színe, s felébred bennünk a lelkiség iránt való érzék. Megdobbanunk: mintha eddig meg sem látott ajtó elé állítana a fájdalom, amelyen át eddig ismeretlen szentélybe léphetünk. Homályos érzés kél bennünk: itt nincs más segítség, csak Isten s úgy érezzük, hogy az Isten vigasztalása oly felséges lehet, hogy azért érdemes volt hordozni a kínt. Mint ahogy a gyermek akkor a legszebb, mikor könnyein át mosolyog, mint ahogy a napfényben rejlő színgazdagság csak akkor bomlik ki, mikor a sugár síró fellegen törik meg: úgy a lélek is akkor lát meg legtöbbet Istenből, tehát akkor válik legmélyebbé, legszebbé, leggazdagabbá, mikor Isten megvigasztalja. Boldogok a sírók, mert ők megvigasztaltatnak, mondotta Jézus, s úgy érezzük: ebből a vigasztalásból egyetlen egy csepp megéri a könnyek záporát. * A fájdalom Istennek a követe, akit hivogatóba küld hozzánk, az utcán kóborgó koldusokhoz. Minket hív királyi vacsorára: az ő fiának lakodalmára. Hányán, óh hányán eldobják ezt a feketepecsétes levelet az útszéli sárba, hogy maguk is nemsokára utána roskadjanak. Mily kevesen vannak, akik megcsókolják és szívükhöz szorítják s azután kezdik remegő kézzel, áhítatosan felbontani és könnyeiken át betűzgetni összefolyó, homályos sorait, mígnem megértik a királyi üzenet boldog értelmét. íme, az vagyon írva benne: én elveszem tőled azt, amit a legdrágábbnak tartasz: vagyonodat, hírnevedet, egészségedet, ezer földi örömödet s kifosztott lelkedbe adom helyette: Önmagamat. Lásd meg, hogy amit elvettem: semmi ahhoz képest, amit adatam . . . (Gondolatok) Dr. Ravasz László REFORMÁTUSOK LAPJA Hungarian Reformed Religious Paper Official Organ of the Calvin Synod — United Church of Christ February, 1971 Volume 71, No. 2 Published Monthly except June-July and August-September when bi-monthly. Editor-in-Chief: DR. JOHN BUTOSI, Synod President Editor: REV. FRANCIS VITÉZ 493 Amboy Ave., Perth Amboy, N.J. 08861 Phone: (201) 826-3513 Subscription—Előfizetés: évi $3.50 yearly. Printed by Standard Press, New Brunswick. N. J. Second class postage paid at New Brunswick, N. J. 08901 Send Form 3579 to Reformátusok Lapja, Circulation Department, New Parker Photo Offset Printing Co., 163 Albany Street, New Brunswick, New Jersey 08901
