Reformátusok Lapja, 1970 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1970-05-01 / 5. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 5 A MAGYAR EGYHÁZÁK SZEREPE AZ EMIGRÁCIÓBAN Kétszázon felül van a magyar templomok száma Amerikában. Ezek a templomok évtizedek óta a vallás és a magyar társadalmi és kulturális élet központjai is. A magyar lelkipásztorok az egyházi munkán kívül segítettek a bevándorlóknak munkát keresni, kérvényeket kitölteni, hivatalos leveleket, vagy dokumentumokat fordítani. A magyar egyházak és lelkipásztoraik több oldalú munkájában az egyik cél a nemzeti örökség megtartása volt. A bevándorlók számára a templom volt a második otthon. Majdnem minden gyülekezet épített kultúrtermet vacsorák, táncok és színdarabok rendezésére. Az egyházakon keresztül a hazai közösségi élethez hasonlót alkottak a bevándorlók. Amerika csuk ideiglenes állomás volt több magyar tervében, így sokan nem is igyekeztek az angol nyelvet elsajátítani. Az első világháború és a kedvezőtlen gazdasági helyzet miatt azonban a bevándoroltak nagyrésze maradásra kényszerült. Kevés iskolával és szakképzettséggel a bevándorlók első nagy tömege a bányákban és vasgyárakban talált munkát, de ezek a nehéz munkát végző magyarok voltak azok, akik templomokat építettek, és az amerikai-magyar társadalmi és kultúrális élet alapjait egyházi életükhöz kapcsolták. Bár a második világháború és 1956 menekültjei több iskolát végeztek és szakmailag képzettebbek voltak, mint az első bevándorlók, a már megalapozott egyházak vezetőszerepét nem tudták átvenni, vagy megváltoztatni. Az elamerikaiasítás több változást idézett elő a magyar egyházak életében mint a második világháború után bevándorolt tömegek. Az egyházak gazdasági helyzete arra kényszerítette a gyülekezetek vezetőit, hogy az angolul beszélőknek is megkezdjék a szolgálatot. Ahol az angol nyelvű munka megindult, ott megmaradt a fiatalság. Azokban az egyházakban azonban, ahol a túlzott nemzeti érzelmek miatt az angolul beszélő fiatalság igényeit elhanyagolták ott a nemzeti álmokat kergető gyülekezet elfogy, a magyar szó pedig örökre elnémul. Jelenleg a római katolikus egyházmegyék vezetői megengedik a magyar munkát, bár nem kezdeményezik. A protestáns egyházkerületeknél a magyar munka előmozdítása, pártolása továbbra is biztosítva van, bár egyre több az elamerikaiasodó lelkipásztorok száma. Sem a katolikus, sem a protestáns egyházak lelki- pásztorai nem tudnak eredményes munkát végezni a helyi magyarság támogatása nélkül. Nem szabad, hogy elkerülje az olvasó figyelmét az a tény, hogy a politikai, társadalmi vagy sport klubok közül kevés dicsekedhet évtizedes magyarság-szolgálattal. A huszadik század kezdete óta az egyházak voltak azok az intézmények, amelyek a kultúrális örökséget Amerikában megtartották. Jelenleg is az egyházak köré csoportosul a magyar események nagy része. Az idegenbe sodródott magyarok számára a vallás és az egyházi élet volt a legfontosabb összekötő kapocs. Az egyházon kívül csupán a trianoni tragédiának és az 1956-os forradolom tragédiájának volt jelentős hatása a magyar emigrációra, Nagy-Magyarország régi magyar lakta területein, a jelenlegi Csehszlovákiában, Oroszországban, Romániában, Jugoszláviában és Ausztriában a magyar élet egyik legfontosabb megtartója az egyház volt. Az amerikai magyar egyházak mindaddig megtartják a nemzetiségi jellegüket és szolgálatukat, ameddig azokra szükség van. A magyarság vallási, társadalmi és kultúrális ügyét az emigrációban még hosszú évekig az egyházakon belül, vagy az egyházak segítségével lehet a leghatásosabban szolgálni. Mit jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy a magyar egyházi élettől távollevőkre is nagy szükségünk van a magyar munka folytatásához. Kántor Pál---------------^ *>------------------| HADY ALBERT, 1895-1970 Dél-Kalifornia pionír magyar református lelkésze, Hady Albert, Magyarországon, Tiszabecsen született 1895. március 27-én. Tanítói oklevele megszerzése után Dercen, Bereg megyében volt igazgatótanító. 1917-ben katonatiszti iskolába iratkozott. Pályáját Trianon akadályozta otthon, ezért Amerikába vándorolt. Lancasterben elvégezte a kollégiumot, majd a helyi teológián szerzett oklevelet. 1925-ben, majd 1926-ban Kaliforniába látogatott, ahol látta a magyar reformátusok növekvő számát. Még az év augusztus elsején megszervezte Los Angelesben az egyházat. 1930-ban templomot vásároltak és rendbe szedték nagy költséggel. Dísztermüket átalakították, mely a helyi és környékbeli magyarság központja lett. 1946-ban parókiát vásároltak. Munkássága elismeréseképpen a helyi egyházmegye 1936-ban elnökévé választotta. Egyházi szolgálata mellett teológiai mesteri fokozatot szerzett az egyetemen. Kultúrális vonalon egyháza életébe építette Hollywood magyar színész-gárdáját. Szíve, keze és hajléka mindenkor a magyarság szolgálatában állt. 1946-ban ment nyugdíjba. 1952 óta parkinson betegségben szenvedett. Nemes lelkét hosszú betegség után 1970. március 31-én adta visz- sza Teremtőjének. Temetése 1970. április 4-én volt. A szertartást Paál Gyula, los angelesi lelkész végezte. Koporsóját hat kollégája vitte: Paál, Gyula, Szabó Antal, Trombitás Dezső, Négyessy Bertalan, Keresztessy Imre és Kecskeméthy László. A Glendale-i Forest Lawn temetőben helyezték nyugalomra gyülekezete, barátai, ismerősei és Dél-Kalifornia magyarsága nagy részvétével. Gyászolja felesége, Décsmán Ilona, aki hűséges életpárja, munkatársa és betegségében fáradhatatlan őrizője volt. Áldozatos élete serkentsen követésre. Szolgálatáért adja neki az Űr az Élet Koronáját. Vitéz Ferenc
