Reformátusok Lapja, 1970 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1970-04-01 / 4. szám
8 REFORMÁTUSOK LAPJA A keresztyének ereje Milyen tényezőkben látta a világhírű történész, professzor Latourette, a Yale Divinity School tanára, a ke- resztyénség győzelmét a Római Birodalomban az üldöztetések idején? 1. Abban is, hogy Konstantin császár a 313-ban kiadott Milanó-i kiáltványban elfogadta a keresztyénsé- get és megegedte annak a terjesztését. —Nagy emberek és vezetők megnyerése a keresztyénség számára mindig fontos tényező. 2. Egy széthulló társdalomban működött só- és kovászként. — A mai társadalomra is ez a széthúllás a jellemző. 3. A keresztyén egyház erős szervezetet hozott létre és komoly kátéképzés után engedte be a jelölteket a gyülekezetbe, s komoly esküt kívánt tőlük. 4. Minden társadalmi réteget egyformán befogadott: gazdagot és szegényt és minden fajtát. így szolgálta a tömegek érdekeit. 5. Megkívánta a társadalomtól való elszakadást. Csakis erős emberek lehettek így tagokká. 6. Csodatételeik kielégítették a népet. Konstantin is ennek tudta be győzelmét riválisa felett. 7. Nem ütöttek vissza azokra, akik üldözték őket. Ez kihúzta az ellenség méregfogát. 8. Erkölcsi szigorúságával kielégí- tete a nép vágyát egy tisztább élet után—a züllött római társadalomban. 9. A legfontosabb tényező azonban a kezdeti lelkesedés, a Szentlélek tüze volt, aminek Krisztus állandó jelenléte adott mindig friss erőt. Ezt a nagy kincset minden áron át akarták adni a keresztyén szülők a gyermekeiknek és az utókornak. Ezzel szemben mi volt a Római Birodalom gyengesége, amiről egy másik világhírű történész, Arnold Toynbee, azt mondja, hogy azonosak a mai amerikai élet gyenge pontjaival? 1. A hatalomért való versengés a császárj elöltek között; 2. A nagy adózás, különösen a tartományok kizsákmányolása; 3. Az állandó hadviselés; 4. A “welfare state”, az államsegélyezés túlságba vitele; a nép lezül- lesztése; a munkakerülés; 5. A politikusok anyagiassága és megbízhatatlansága: Romáé omnia venalia esse; a közerkölcs megromlása; 6. A fényűző élet, a színház, cirkuszi játékok kedvelése; 7. A bachanáliák, az ifjúság lezüllesztése; 8. A vallási türelem: a sokféle vallás megtűrése mindeniket gyengítette és komolytalanná tette; 9. A császárkultusz; a császár képe előtt való hódolás, tehát az Isten dicsőségének a megsértése és az emberi hatalomba vetett hit. Kecskeméthy László Virágvasárnapi Konferencia Woodbridgen A Keleti Egyházmegye ebben az évben is megtartotta konferenciáját. Bár az idő kedvezőtlen volt, mégis több, mint kétszázan voltunk együtt. Wallingfordtól Perth Amboyig hallották a hívó szót, és jöttek szent találkozóra, épülni, tanulni, barátkozni. A konferenciát Nt. Kecskeméthy József, a Keleti Egyházmegye elnöke vezette; az üdvözlés és áhítat után a konferencia tárgya került előtérbe. “Ismerd meg egyházadat” lett a meg- besélések tárgya három csoportban. Az ifjúsági részt Nt. dr. Havadtőy Sándor, fairfieldi, az angol részt Nt. Kecskeméthy József passaici és a magyar részt Nt. Vitéz Ferenc perth amboyi lelkész vezette, valamint Nt. Marsalkó József, wallingfordi, Ft. dr. Böszörményi István, bridgeporti lelkészek. Részt vett még a megbeszélésekben Ft. dr. Bütösi János e.kerü- leti elnök. A beszámolók arról tettek bizonyságot, hogy az egyház ismerete, vagy megismerése komoly érzéseket váltott ki a megjelentekből, és azzal az elhatározással mentek el, hogy ezt a tárgyat tovább kell fejtegetnünk, hogy minél jobban megismerhessük egyházunk szervezetét, munkáját, feladatát, és így annál nagyobb mértékben lehessünk munkás része az egyház életének. A konferenciát áhítat zárta be. Bibliát olvasott Nt. Egry László woodbridgei, imádkozott Ft. dr. Bütösi János so. norwalki, a perselyt megáldotta Nt. Király Zoltán man- villei lelkész. Zárószavakat mondott Nt. Kecskeméthy József passaici lelkész. Az áhítat idején a woodbridgei egyház énekkara énekelt nagyon szépen Nt. Egry Lászlóné vezetésével. A konferenciát vacsora zárta be, melyet a vendéglátó egyház Női Köre készített a Lorántffy Guild segítségével. A konferencia kellemes emlékekkel zárult, és mindannyian azzal az érzéssel távoztak, hogy jó volt együtt lenni és komoly tanulással kezdeni meg a “Nagyhét” napjait és így készülni a keresztyén világ drága ünnepére. Egry László Böjti istentiszteletek Woodbridgen Éveken keresztül közös böjti istentiszteleteket tartottak a protestáns egyházak. Amikor pedig az összes keresztyén egyház tartott közös istentiszteletet, a két magyar lelkész arról beszélt, hogy ha annyi különféle nemzetség együtt tarthat istentiszteletet, akkor miért ne tarthatna közös istentiszteletet a két magyar egyház. Megpróbáltuk. Az első három évvel ezelőtt volt. A magyar katolikus templomban prédikált a református lelkész, a reformátusok templomában pedig a katolikus pap. Az eredmény meglepően kellemes volt. “Régen meg kellett volna már próbálni”—mondogatták az emberek. Megróbáltuk má sodszor is, ebben az évben pedig harmadszor voltunk együtt azzal a különbséggel, hogy a két istentiszteleten énekelt a reformátusok énekkara, szólót énekelt Kaskó István. Ez a isten- tisztelet annyira megragadta az emberek lelkét, hogy szeretnének gyakrabban együtt lenni és együtt imádkozni. A városban nem volt közös böjti istentisztelet, valahogyan kialudt a tűz. De a város magyarjainak szívében felgyűlt egy drága láng, ami fényt szór, meleget ad és hozza Istenek áldását. Az istentiszteletek előkészítői Ft. Vincze Mihály r. kát. plébános és Nt. Egry László ref. lelkész voltak. Az istentiszteletek zenei részét Nt. Egry Lászlóné látta el. Egry László <$> Papok—Apácák A TIME 1970. február 23-i száma nagy cikket hozott a Római Katolikus Egyház eme égető problémájáról. Részint a két vatikáni zsinat, részint az egyház ortodixiája, részint a korszellem következtében nagy számban lépnek ki papjaik és apácáik rendjeikből. Hollandiai papjaik állásfoglalása nevezetes a papi nőtlenséggel kapcsolatban. A kilépő papok közül több megnősül, apácák férjhez mennek. Legtöbbje továbbra is megtartja tanítási beosztását, sokan azonban világi pályán keresnek foglalkozást. Meglepő a los angelesi Immaculate Heart of Mary zárda 315 apácájának kilépése. A kilépő papok és apácák legtöbbje nem az egyház ellen lázad, hanem tevékenyebb és szabadabb életre törekszik, és hathatósabb szolgáltra Isten Orszzága és az emberiség érdekében.
