Reformátusok Lapja, 1970 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1970-03-01 / 3. szám
6 REFORMÁTUSOK LAPJA A PASSAIC-I LORÁNTFFY NEGYVEN ÉVES JUBILEUMA Nőegyletünk alakult 1928. október 1-én, működését kezdte 1929. január 1-én. Az akkori gyülekezet nőtagjai közül 12-en összefogtak, hogy mint egyházat segélyező nőegylet minél erőteljesebben munkálhassák az Úr Jézus evangéliumának ügyét. Célkitűzéseiket 8 pontban foglalták össze, melyek közül főcélnak az egyházért való önzetlen keresztyéni munkálkodást tűzték ki. Célkitűzéseik közé tartozott továbbá a magyar nyelv ápolása, fajunk és magyarságunk törekvéseinek elősegítése, valamint a szegények és szűkölködők támogatása. Alakulásuk alkalmával összeadtak $10.95-t és ezzel kezdték meg működésüket. Ezen elvetett ki mustármag az idők folyamán hatalmas fává terebélyesedett. Az utolsó 30 év alatt közel 87 ezer dollárral támogattuk egyházunkat, amint azt alant kimutatjuk. Alapító tagjaink voltak: Czigai Edéné, Literáti Julianna, Csap Endréné, Varga Ferenqpé, id. Balogh Dániel- né, Kaskó Istvánná (volt Dudás Ferencné), Varga Istvánná, Dull Jánosné, Knight Józsefné és Sedlák Vilmosné. Az első tisztikar: Védnök: Nt. Tegze László, az egyház lelkésze; elnök: Czigai Edéné, akit később örökös elnöknek választottak; alelnök: Knight Józsefné, akit később díszalelnöknek választottak; pénztáros: Csap Endréné; titkár: Dull Jánosné; jegyző: Sedlák Vilmosné; ellenőr: Varga Istvánná; ajtóőr: Orják Pálné. Az elmúlt 40 év alatt 10 elnöknője volt nőegyletünknek: Czigai Edéné 1929. január 1-től 1931. júliusig; Ladányi Zsigmondné 1931. augusztus—1932. májusig; Dull Jánosné 1932. májustól több alkalommal is összesen 10 és fél évig; Nt. Kecskeméthy Józsefné 1935. júliustól 1936. december végéig, akit díszelnöknőnek is megválasztottak; Olayos Sámuelné 1937. januártól december végéig; Pintér Jánosné 1940. januártól 1941. októberig; Matika Andrásné (volt Szabó Margit) 1947. január—1952. december; Győrke Józsefné 1954. január—1966. december végéig; Antal Ferencné az 1967. évben, januártól 1968. januárig. Horváth Mártonné 1968. februártól. Jelenleg Nőegyletünknek 100 tagja van, ebből 52-en már igen öregek, vagy betegek és nem járhatnak közénk. További 20 tagtársnőnk pedig, idős koruk miatt, szintén csak igen ritkán jelenik meg, és inkább csak anyagiakkal támogat bennünket. A többiek viszont felváltva igen komolyan kiveszik részüket még ma is Nőegyletünk minden munkájából. Gyűléseinken azonban átlagban csak alig 12-en szoktunk együtt lenni, mivel autóbuszjárat hiányában egyedülálló idős tagjaink nem tudnak eljönni. A templom berendezési költségeit és az előző orgona vételárát Nőegyletünk szorgalmas tagjai gyűjtötték össze. A Bethlen Árvaházat erőnkhöz képest támogatjuk, ott egy szobát be is rendeztünk. Lelkészeink iránti megbecsülésünket mindig szolgálati és egyéb évfordulók emlékezetessé tétele által nyilvánítottuk ki. Az egyháznak amerikai és magyar zászlót ajándékoztunk. Egyházunk támogatására 1939-1953-ig (sajnos az első tíz évről beszámoló nem áll rendelkezésünkre), tehát 15 év alatt az egyház és lelkészlak szépítésére kb. $20,000-t, az egyháznak készpénzben pedig több, mint $10,000-t ajándékoztunk. 1954-1964 végéig egyházunk építkezésének ideje alatt az Úrnak Szentlelke érezhetően munkálkodott közöttünk és erőteljesebb munkálkodásra serkentett bennünket, és így vált lehetővé, hogy ezen tíz év alatt több, mint $40,000 támogatást nyújthattunk egyházunknak, a sok egyéb különféle munkával való segítés mellett. Az utolsó 5 évben egyházunknak több, mint 16,000 dollár támogatást tudtunk nyújtani, beleértve az újonnan átalakított lelkészlakásban elhelyezett folyosó és lépcső faltól-falig szőnyegeit és a lelkészi iroda és bejárati szőnyeget. Tehát 30 év alatt (mivel az első tizet nem tudjuk) több mint $86,000-t adtunk át egyházunknak. így elmondhatjuk, hogy első és lefőbb célkitűzésünknek, egyházunk támogatásának a legteljesebb mértékben eleget tettünk. Ezenkívül az utolsó 5 évben a Bethlen Otthon építési alapjára $200-t, a Bethlen Otthon öregjeinek karácsonyi ajándékként $ 100-t, egyéb szeretetszolgálatra $130-t és Magyarországra $135.39-et küldtünk el. így a többi célkitűzéseinket is teljesítettük. Az elért eredményekért elsősorban hálát adunk az Úristennek, — megköszönjük segítő és erősítő kegyelmét, de hálával gondolunk alapítótagjainkra, előttünk járt tagtársnőinkre, a jelenlegi tisztikarra és összes tagjainkra. Végül pedig, de nem utolsósorban megköszönjük munkáscsoportunknak, a férfiakat is beleértve, azt az időt és fáradságot nem sajnáló áldozatos munkát, amelyet a mindenkori elnöknővel az élen végeztek. De köszönet illeti mindazokat, akik adományaikkal, vagy vásárlásaikkal támogattak bennünket. A magyarnyelvű egyesületek itt Amerikában, a magyar kultúra fáklyahordozói voltak és azok még ma is, mint eszközök az Úrnak kezében. Létünk nem véletlen. Úgy érzem, Istentől kapott kiváltság az, hogy 40 éven át hűségesen munkálkodhattunk egyházunkért és magyar véreinkért. Hiszem, hogy még nem teljesítettük mindazt, amit az Űr reánk bízott egyházunk életében, s így még sokáig fogunk tudni működni MINT MAGYAR NYELVŰ egyesület, mégha csökkent létszámmal és lecsökkenteti munkával is. Hiszem, hogy a gyors tempóban ritkuló sorainkat betöltik majd azon nőtestvéreink, akiket a II. világháború, vagy a Szabadságharc vihara sodort közénk, ide Amerikába. Hiszem, hogy az is az Úr akarata volt, mert csak így volt lehetséges, hogy az itteni, kihalófélben lévő MAGYAR EGYHÁZAK, egyletek új vérátömlesztést kapjanak. Mert az Úr nem akarja elveszíteni, hanem meg akarja tartani az Ő hívő MAGYAR népét. Új földet, új hazát és elegendő kegyelmi időt ad nekünk, hogy HAZA találjunk. Horváth Mártonné
