Reformátusok Lapja, 1970 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1970-03-01 / 3. szám
2 REFORMÁTUSOK LAPJA ISTEN ÉS A SZENVEDÉS Először is világosan kell látunk a félmegoldásokat, melyekkel az ember próbálkozik. Van pl. egy amerikai felekezet, mely azt tartja, hogy fájdalom a valóságban nem létezik, a szenvedés csak az emberi agyban van meg, s ha egyszer sikerült elménk egészségét visszanyerni, a betegség is megszűnik. Mindnyájan tapasztaltuk azonban, hogy a szenvedés nagyon is valóságos, mint a szög a Krisztus lábaiban, s elmebeli gimnasztikával nem lehet a fájdalmat gyógyítani. Sokkal többen válnak áldozataivá egy másik féligazságnak. Szeretik sokan azt hangoztatni, hogy minden szenvedés Isten akaratából jön reánk. Pedig ez nem egészen így van. Kétségtelen, hogy Isten akarata nélkül semmi sem történik, de nagy különbség van a között, amit Isten megenged, meg, amit akar. Pl. Isten megengedte, hogy Ádám vétkezzék, de nem akarta azt! Vagy Isten megengedte, hogy Jézust keresztre feszítsék, de vájjon Ő feszítette meg a Fiát? Nem. Ember felelős a keresztre feszítésért, noha az nem volt Isten akaratán kívül. Ugyanígy van szenvedés, amit Isten megenged ebben a világban, de nem minden szenvedés Isten akarata! A legveszedelmesebb félreértés azonban abból a féligazságból származik, mely azt állítja, hogy minden szenvedés a bűn következménye. Ezért kínoz sokakat a kérdés: “Ugyan mit vétettem, hogy így ver az Isten?” Nos lássuk világosan, hogy a bűn valóban szenvedést akoz előbb vagy utóbb, de az nem áll, hogy minden szenvedés közvetlen oka valami bűn. Bűn volt az oka Jób szenvedésének? Maga az Úr Jézus is több alkalommal harcolt e félreértés ellen, s mutatott rá arra, hogy a szenvedés a hit próbája, az engedelmesség útja, a váltság eszköze is lehet! Legalább is az ő esetében ez volt. Mit mondjunk hát? Miért szenved az ember? Mi az Isten és az ember szenvedésének viszonya a kereszt fényében? Isten igéje nem ad egyöntetű, minden estre alkalmazható választ erre a kérdésre. Az kétségtelen, hogy szenvedés van ebben a világban, szenvednie mindenkinek kell. De egyszer mi magunk okozunk kínt magunknak, máskor mások bűne miatt kell szenvednünk, gyakran közös életünk kockázatából származik a fájdalom. Sokszor azonban nincs különlegesebb oka, hanem csak célja annak, hogy a szenvedés kohóiban égünk. Sokszor a cél sem világos előttünk. Vagyis a szenvedés titokzatos dolog az ember életében. Mikor azonban a kereszt fényében nézzük a kérdést, valamire fény derül: ISTEN NINCS AZ EMBERI SZENVEDÉSEKEN KÍVÜL. BENNE VAN. Mint ahogy a próféta mondta: “szenvedésünket Ő is szenvedte!” (És. 63:9). Vagy, mint Dániel esetében látjuk, a három tűzbe került ifjú mellett ott van egy negyedik is, akinek az arca olyan, mint valami Istenek Fiáé. Mi a kereszt fényében ki merjük mondani: Isten Fia Ő! Aki hordozta a mi betegségeinket és viselte a mi fájdalmainkat. SOHASEM SZENVEDÜNK EGYEDÜL: velünk van Ő, aki képes megőrizni bennünket a szenvedés gonosz, tragikus erőitől. S vájjon nem erre van-e szüksége minden szenvedőnek? Magyarázat helyett valóságos erőre és segítségre. Így érkezünk el Isten és az emberi szenvedés igazi megoldásához. Azért jött Jézus, hogy az egész embert megváltsa, s halálával és feltámadásával teljességet nyerjünk testünkben, lelkűnkben, elménkben, egész valónkban mindörökre. Isten a mi gyógyítónk: isteni módon, diadalmasan, örök távlatokban. Ezért áldjuk az Ő szent nevét. Dr. Bütösi János --------------*• • »>--------------Jf, usvéti ima “Feltámadott az Úr bizonnyal’ — zengi imádsággal megtelt szívünk dicsőséged és végtelen kegyelmed, örökkévaló Isten. Lelkünk Téged imád, Aki előtt leborul az egész teremtett világ és aki kezedben tartod még a legkisebb élőlény jövendőjét is. Légy áldott a győzelem énekéért, ami belecsap életünkbe. Légy áldott a feltámadott Krisztusért, Aki felett a halál nem vehetett diadahnat; de légy áldott azért a gazdag keresztyén hitért is, ami arról tesz bizonyságot, hogy nem vehet diódáimat a halál az élet felett. Erősítsd hitünket, tedd mélyebbé Benned és az örökéletbe vetett hizodalmunkat. Légy áldott a természet új élet reménységéről beszélő szépségéről, ami még erősebbé teszi a halhatatlanságba vetett hitünket. Barátainkért, akik szerettek, hajlékunkért, amelyben belenőttünk az élet küzdelmeibe, az emberi élet hullámzásáért, az igazságnak a bűn felett való diadaláért, de min- denekfelett a mi Urunk Jézus Krisztusért légy áldott, Aki felnyitotta az örökélet kapuját. Imádságunkkal körülvesszük azokat is, akiket szerettünk, de akik már Benned élnek, és nem kézzel csinált hajlékban éneklik a Feltámadás és az Örökélet diadalmi énekét. Kegyelmeddel ölelj bennünket magadhoz, akik meghajtjuk fejünket a Te küzdő, de diadalmaskodó szent egyházadban. Könyörgünk azokért is, akik reményvesztetten bukdácsolnak az élet útjain, mint szárnyaiban megsebzett madár, akiknek nincs erejük felemelkedni a bűn és gyarlóból, vagy akiknek olyan nehéz a keresztjük, hogy (folytatás a 7-ik oldalon) REFORMÁTUSOK LAPJA March, 1970 — Volume 70, No. 3 Published Monthly except June-July and August-September when bi-monthly. Editor-in-Chief: DR. JOHN BUTOSI, Synod President Editor: REV. FRANCIS VITÉZ 493 Amboy Ave., Perth Amboy, N.J. 08861 Phone: (201) 826-3513 Subscription—Előfizetés: évi $3.50 yearly. Printed by Standard Press, New Brunswick, N. J. Second class postage paid at New Brunswick, N. J. 08901 Send Form 3579 to Reformátusok Lapja, Circulation Department, Parker Photo Offset Printing Co., 163 Albany Street, New Brunswick, New Jersey 08901
