Reformátusok Lapja, 1970 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1970-02-01 / 2. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 5 szerint az egyházkerületi főgondnokkal együtt gyakorolja, elnökségi feladatoknak általában azokat kell tekintenünk, amelyekben az egyházkerületi főgondnok is részt vesz. A püspök az elnökséget illető feladatokon kívül egyedül is végez jelentős igazgatási feladatokat. Intézkedik a kormánytól az egyházkerülethez küldött rendeletek végrehajtása iránt, kivéve ha a rendelet az egyház közjogi állását érinti, az egyházalkotmánnyal, az egyház hitelveivel össze nem egyeztethető; ebben az esetben közzé nem teheti, hanem az egyházkerületi közgyűlés elé terjeszti és annak rendelkezéséig a végrehajtását nem hagyhatja meg. A lelkészi vizsgálatot tett atyafiakat a lelkészi szolgálatra felhatalmazza; a lelkészszentelést az esperesek és az egyházkerület lelkészi tanácsbírái segítségével legalább két évenként végzi. Minden egyházi tisztviselőre, valamint az egyházközségekre és az egyházmegyére felvigyáz, evégből minden egyházi tisztviselőt az egyházkerületben szóbeli vagy írásos jelentéstételre hívhat fel; az egyházkerület hivatalaira és pénztárára meg levéltárára felügyel. Az egyházkerületben minden egyházépítő és egyháztársadalmi munkát irányít. Az egyházkerület iskoláira felvigyáz, azokat bármikor meglátogathatja, tőlük minden nevezetesebb mozzanatról jelentést kívánhat; közép- és középfokú iskolák igazgatásában igen sok kérdésben döntő rendelkezést tesz. Lehetőleg minden évben legalább egy egyházmegye egyházközségeit az egyházkerületi jegyzők egyikével és az esperessel meg az egyházmegyei gondnokkal együtt meglátogatja. Tapasztalatairól és általán Sellyéi István püspök, gályarab. az egyházi életben felmerült minden nevezetesebb eseményről az egyházkerületi közgyűlés elé jelentést tesz. A püspök sokágú és nagyjelentőségű munkájáért az egyházkerülettől tiszteletdíjban részesül. Sőt ha a püspök lelkipásztori munkától tehermentesítésére az egyházközség mellé lelkipásztori állást szervez, az egyház- kerület ennek költségéhez is hozzájárul (I. te. 38. p.). (363-366. oldal.) Dr. Szentpéteri Kun Béla: A Magyarországi Református Egyház Külső Rendje. Budapest, 1948. “Kicsoda beszél az egyházak nevében?” Volt idő, mikor az Egyházak Világtanácsa, vagy annak valamelyik szerve, bármilyen határozatot hozott gazdasági, politikai, vagy társadalmi kérdésekben, a világ keresztyénéi illő figyelemmel és megértéssel hallgatták. Az utóbbi három — négy évben azonban egyre nagyobb a nyugtalanság és elégedetlenség az Egyházak Világtanácsa kijelentései miatt. Nem csak a nyilvános ellenségek hangoztatják rosszalásukat, hanem az öku- ménikus mozgalomnak a barátai is, kik azt már a kezdettől fogva támogatták és annak gyűlésein és munka- közösségein hűségesen részt vettek. Ezeknek a nyugtalan hangoknak adott kifejezést Paul Ramsey, princetoni teológiai professzor legutóbbi könyvében, melynek címe magyarul így hangzik: “Kicsoda beszél az egyházak nevében?” A könyv nagy feltűnést keltett nem csak kimondottan egyházi és teológiai körökben, hanem a világsajtóban is, annál is inkább, mert Paul Ramsey az ökuménikus mozgalomnak eleitől kezdve jóindulatú és tárgyilagos híve volt, aki gyakran részt vett annak gyűlésein és konferenciáin. Könyvének éles logikája és metsző kritikája azért olyan fájdalmas, mert belülről, a beavatottak köréből jön. Ramsey ebben a könyvében nem adja az ökuménikus mozgalom etikai gondolkodásának summáját, csupán azokra a keretekre és folyamatokra mutat rá, melyben a legutóbbi gazdasági, politikai és hadászati határozatok megszülettek. Az első és lényeges hiba szerinte ott történik, hogy azok, akik ezeket a határozatokat megfogalmazzák sem nem teológusok, sem nem gyakorló lelkészek, hanem egyházi adminisztrátorok, hivatalnokok, kiknek nincs meg a kellő etikai szakismeretük és tapasztalatuk. A másik gyökeres hiba abban áll, hogy ezek a határozatok nem erkölcsi irányt próbálnak mutatni, melyben a gazdasági, politikai, vagy hadászati ügyeknek haladniok kell, hanem speciális utasításokat adnak. Márpedig lényeges különbség van az iránytmu- tatás és a speciális utasítás; az aktuális, időszerű egyházi tanítás és a konkrét tanácsolás között. Nyilvánvaló, hogy sokkal egyszerűbb eljutni valamilyen speciális javaslathoz, vagy elmarasztaláshoz hézagos ismeretek és elsietett megbeszélés, vagy tárgyalás után, semmin lehatolni hosszas, türelmes kutatás folytán a keresztyén felelősség alapjaira. Ha ezeket az alapokat felmutatjuk, — mondja Ramsey, — nyugodtan ráhízhatjuk az
