Reformátusok Lapja, 1970 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1970-10-01 / 10. szám

6

REFORMÁTUSOK LAPJA

ÚTRAVALÓ

A lélek,

mikor búcsúzva bontja szárnyait, visz magával a földről valamit.

Eszmét melyet világra Ő hozott, virágot, melyet Ő virágoztatott.

Én Istenem, én mit vigyek neked?

Nem vihetek én mást, csak verseket.

Kiválasztok pár útamra valót, a többinél tisztábban dalolót.

S ahol ösvénnyel vár az égi rét, zenét hallok majd, felséges zenét.

Barátom, aki már előre ment, azt a zenét rég hallja odafent.

S ahogy azt a muzsikát hallgatom, azt a keveset rendre hullatom.

Az a zene csak vallatja velem:

Süket sor ... nem merem ... ezt sem merem.

S amikor, Uram, hozzád érkezem, könnyű kezem miatt szégyenkezem.

A választottakból csak egy maradt, az, melyben elfogtam egy sugarad.

Az, amelyikben elmondtam neked, hogyan szerettem drága földedet.

S szólok: Csak ennyit hoztam. Ó, Uram, ne ítéld meg nagyon szigorúan.

Áprily Lajos

(Az “Akarsz-e fényt?” c. posthumus kötetből)

FOR THE ROAD

When a soul,

breaks loose from this earthly carousel, it takes along a keepsake in farewell.

Perhaps, an idea borne to illume, a flower, it nurtured from bud to bloom.

What can I, dear Lord, take along for Thee?

I have nought save verses to take with me.

I’ll pick out from these a few for the road, choosing only the melodious ode.

And where the path parts the paradise plain,

I’ll hear music in heavenly refrain.

An old friend, one whom I cherish and love, has long since enjoyed that music above.

And as I listen to the angelic song,

I drop, one by one, those I brought along.

Knowing now that my songs are dull and flat, what lifeless lines ... I dare not this . . . nor that.

And as I enter thy heavenly lands,

I’ll be ashamed of light and empty hands.

Of those, I chose, just one, is left to show,

The one that captured Thy celestial glow.

The verse in which I confessed unto Thee, that I loved Thy precious world intensely.

Then I’ll say: This is all I bring, O Lord, judge it mercifully, my gracious Lord.

Lajos Aprily

Translated by Arpad L. Beretz

AMERIKAI MAGYAROK—KÖZÉP

Az 1848-as szabadságharc gyászos kimenetele után nagyon sok hazafi hagyta el az országot. Egyik csoportjuk Ujházy László vezetésével Iowa állam déli részén, Decatur megyében 1850-ben New Buda néven várost alapítót, melynek ő lett első postamestere. Sajnos, ez a település később feloszlott. Egy másik magyar, Haraszthy Ágoston, Wisconsin államban, Madisontól északnyugatra pár mérföldre alapítót várost, melyet ma Souk City-nek hívnak.

Ezután a kezdet után a múlt század utolsó tizedében seregestől költöztek magyarjaink a keleti partokról az ország nyugatibb részeibe, nevezetesen Nyugat-Pennsylvania, West Virginia, Kentucky és Ohio bányavidékeire, valamint Pittsburgh, Columbus, Észak-Ohio, Michigan, Indiana és Illinois nagy városaiba, a gyártelepek vidékére.

A magyarságnak ez a csoportja is magával hozta templom utáni vágyát. Református híveink előbb Pittsburghban, lelkész nélkül, majd Clevelandban Jurányi Gusztáv lelkész vezetésével alapítottak egyházat 1891. május 3-án. Ezt a kezdetet egyházak hosszú sora követte. Ezek közül némelyik egyház ma is régi helyén működik, mások újabb helyre költöztek, némelyek pedig elnéptelenedtek az elköltözés következtében, vagy már meg is szűntek.

A U.C.C. Kálvin Egyházkerületének, mely Clevelandban, 1938-ban alakult, ezen a területen három egyházmegyéje van: a Közép Egyházmegyében 10, a Tópartiban 8, a Nyugatiban 8, összesen 26 egyház. A U.C.C. angol egyházkerületeiben még 11 magyar egyház van. Az Amerikai Magyar Református Egyház kebelébe 10, a Presbitériánus Egyház kötelékébe 13 egyház tartozik. A leírt területen jelenleg 60 magyar gyülekezet van.

Vitéz Ferenc