Reformátusok Lapja, 1969 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1969-06-01 / 6-7. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 5 Szabadságharcos emlékmű Norwalkon Egy lelkes kis magyar csoport, amelyet Nt. Dr. Bütösi János szervezett meg csaknem tíz évvel ezelőtt Norwalk, Conn.-ben, maradandó emléket állított a napokban az 1956-os szabadságbősöknek. Június 1-én leplezték le szép ünnepség keretében azt az emlékművet, amely mind gondolatában, mind kivitelezésében párját ritkító a világon. Az emlékmű gondolata az 1956-os szabadságharc tíz éves évfordulóján született meg, s három év komoly, kitartó munkája kellett hozzá, hogy megvalósuljon. A bizottságnak sikerült megnyernie az országosan ismert Dohános István festőművésznek a segítségét, aki mint a művészi tanácsadó bizottság vezetője, irányította az emlékmű kibontakozásának útját. Több szobrász ajánlatát kérték be, s a végén Szalay Lajost bízták meg az emlékmű elkészítésével, mivel benne nemcsak a ma élő magyar grafikus művészek egyik legkiválóbbj át ismerték fel, hanem mivel Szalay Lajost az 1956-os szabadság- harc kezdettől fogva érdekelte, ösztönözte, ihlette. Meg is született egy olyan emlékmű, amelyre nemcsak Norwalk városa, de egész magyarságunk is méltán büszke lehet. Az emlékmű maga egy 284 cm. magas, 244 cm. széles és 38 cm. vastag öntött fehér cementből készült alapzat, melynek homlokzati felső részére van erőszítve a művész által készített, bronzból kiöntött, 187 cm. magas és 203 cm. széles dombormű. A fehér háttér drámai erővel emeli ki a csaknem fekete bronz körvonalakat: a harcra nyerítő mént és meztelen lovasát, amely a szabadságharc ígéretes kezdetének a jelképe, a porba hanyatló munkás halott tetemét, amint ernyedt keze a húrját vesztett lanton pihen, s ezzel is kifejezésre juttatja a szabadságharc brutális elnyomásának tragikus mozzanatát, végül a tovareppenő madarat, mely az ember letörhetetlen önméltóságának és szabadság utáni vágyának a beszédes szimbóluma. Az egész emlékművön egyetlen felirás van csupán 7.62 cm.-es betűkből kirakva: “Hungary 1956” — de e felírás kiált, megszólít, vádol és ihlet.. ! Nemcsak maga az emlékmű, de egész környezete is tele van szimbolizmussal. A város közepén kapott elhelyezést, a város szabad-gondolkozású volt polgármesteréről elnevezett új parkban, a Norwalk folyó partján, hidak és utak kereszteződésénél, egy pusztító árvíz után megszépült területen. Találóan adta hát át Dr. Bütösi az emlékművet a városnak e szavakkal: “Emlékeztessen ez mindenkit Magyarországra, e gyakran félreértett és elfeledett országra, amely több mint ezer éve harcolt és vérzett a népek országútján! De szóljon ez azokról az országokról is, amelyek a kommunizmus pusztító árvize után az amerikai ideálok szerint kivánják újjáépíteni életüket! Figyelmeztesse ez mindazokat, akik hidakat építenek a nélkül, hogy tudnák a kommunista zsarnokság brutális tetteit! Tanulják itt meg a norwalkiak, hogy mi a szabadság ára, a bátorság természete és az igaz hazafiság elkötelezése! Beszéljen itt minden arról, hogy az Isten által szívünkbe oltott vágyakat vérbe fojtani lehet, de megsemmisíteni soha!” A város nevében Zulló Ferenc polgármester vette át az emlékművet igaz értékeléssel és hálás köszönettel. A Szabadságharcosok Országos Szövetsége koszorúzta azt meg először az ünnepség keretében. Adja meg a minden nemzetek szabados Ura, hogy a norwalkiaknak ez áldozatos példája ne lett légyen hiábavaló sem magyar, sem amerikai vonatkozásaiban! Borsay Péter Sámuel, született 1945. február 17-én, Budapesten, hősi halált halt 1969. május 31-én Vietnamban. Csak nehány sor, csak 24 esztendő s mégis mennyi könny és mennyi fájdalom. Jött a távirat: “Borsay Pétert csata alakulatban az ellenséges csapatok felé irányított tüzérségi tűz ölte meg.” Péter önként jelentkezett. Nem hitt háborúban, emberi szenvedésben, de esküjét mindhalálig komolyan vette. Amikor 1965-ben amerikai polgár lett megesküdött, hogy ha kell, életét is adja azért az országért, amely kitárta karját annyi vándor előtt, az ő családja előtt is. Hiszen nem is olyan régen szavalta nagyanyja versét: Idegen országnak idegen zászlaja, Szívem a háláját előtted lerója. Mert az az ország amelynek színe vagy Sok hazáját vesztett embert befogad, Nekem is otthont, kenyeret adott: Ennek az országnak én adósa vagyok, Ezért a zászlóért én ha kell meghalok. Azért halok meg, mert magyar vagyok, Borsay Péter Samuel 1945-1969
