Reformátusok Lapja, 1969 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1969-01-01 / 1. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 5 BARTH KÁROLY Régen elkészültünk rá, és mégis fájdalommal vettük a hírt, hogy Barth Károly, a baseli egyetem nyugalomba vonult professzora, a huszadik század nagy teológusa, sok magyar református lelkésznek kedvelt mestere, 1968. december 9-én meghalt. Az utóbbi években sokat betegeskedett, többször volt kórházban és mindig gyengébben tért haza. Végül életének 82 évében, álmában az Isten magához hívta. Barth Károly 1886. május 10-én született Baselban. Bern városában töltötte gyermekéveit, ahol édesapja az újtestamentomi tanszéknek volt a professzora. A fiatal Barth, tanulmányai végeztével, az aargaui kis falunak, Safenwilnek lett a lelkésze, hol 12 évig szolgált. Falusi lelkipásztorsága alatt írta meg első könyvét, a Római levél magyarázatát, mely közvetlenül az első világháború után, 1919-ben látott napvilágot. Hirtelen ismerté lett a neve egyházi és teológiai körökben. Könyvének megjelenése után a németországi Göttingenben, majd Münsterben, később Bonnban lett teológiai tanár. A nemzeti szocializmussal bátran szembeszállt, és ezért Hitler 1935-ben bíróság elé állította, majd kitoloncoltat- ta az országitól. Az akkor már világhírű teológust, szülővárosa, Basel, örömmel hívta meg professzornak, ahol nagy szorgalommal és töretlen munkakedvvel dolgozott élete főművén, a 12 kötetes Egyházi Dogmatikán. Barth úgy jelent meg a teológia egén, mint egy üstökös. A múlt szászad liberális teológiai irányzata az Isten országát a kultúrával és a civilizációval, az Istent pedig az emberi eszmével azonosította. Az első világháború szörnyű vihara azonban elpusztította az ember kultúrművét, és megrendítette az emberi észbe vetett hitet. A teológiai gondolkodás megrekedt. A lelkészek zöme a legszívesebben otthagyta volna hivatását. Ebbe a kritikus helyzetbe hozta Barth Károly az újonnan felfedezett Igét. A Római levél magyarázata egy olyan Istenről szólt, aki nem az emberi értelem vetülete, hanem aki mindenek előtt létezett, az időnek közepette testet öltött a Jézus Krisztusban és minket szüntelenül gondviselő kegyelmében hordoz. Ez az Isten, a Szentírás Istene, egészen más, mint a Róla alkotott elképzelés. Az emberi gondolkodás alapján soha nem jutunk fel hozzá. Csak akkor veszünk Róla tudomást, ha önmagát nekünk végtelen jóságából kijelenti egy felfogható formában, a Jézus Krisztus életében és művében. Ennek a régi igazságnak a felfedezésével, Barth megfordította a teológia irányát. Az Ige visszanyerte középponti jelentőségét az egyházi életben és szolgálatban. Amint egy alkalommal Bartli maga mondotta, úgy járt, mint aki egy sötét toronyban a korlát után tapogatózik, de véletlenül a nagyharang kötelét ragadja meg. A harang zúgni kezdett nem csak a safenwili híveknek, hanem az egész világnak. Manapság nincsen olyan teológus, aki valamilyen formában ne került volna Barth írásainak a Itatása alá. Még azok is, akik nem értenek vele együtt, vagy neki egyenesen ellentmondanak, nem hagyhatják, Barthot figyelmen kívül. Élete folyamán több mint 20U könyve jelent meg. Az a meglepő, hogy egyetlen egy könyvet sem írt úgy, ahogy tudósok általában könyvet írnak. írásai kivétel nélkül egyetemi előadásait, szemináriumi magyarázatait, vagy prédikációit tartalmazzák. Szenvedélyes teológus volt. Munkáját nagy odaadással, élvezettel és szeretettel végezte. Az olyan teológust, aki nem lelte örömét hivatásában, aki munkáját lógófejjel, mogorván, vagy unalmasan végezte, nem is tartotta teológusnak. Professzori munkája mellett megmaradt haláláig egyszerű lelkipásztornak. Gyakran látogatott el a baseli börtönbe, ahová Isten kegyelmének a boldog üzenetét vitte a nagy ünnepeken. Diákjait atyai barátsággal vette körül. Azokat, akik nem tudtak hazamenni a karácsonyi ünnepekre, magához hívta. Ezeknek a soroknak az írója is sok áldott karácsony estét töltött Barth otthonában. Az ebédlő asztal tele volt mindenféle jóval. Vacsora után Barth leült a régimódi, pedálos orgonához, mint egy falusi pap, és úgy vezette a karácsonyi éneklést. Majd vörös bor került az asztalra, és folyt a teológiai párbeszéd a késői órákig. Diákjai nem csak teológiai kérdésekkel, de személyes hajaikkal is hozzáfordultak. A világhírű és nagy elfoglaltságú professzor pedig, minden munkája mellett, mindig tudott időt szakítani arra, hogy tanítványainak atyai tanácsot adjon, vagy ösztöndíjat eszközöljön ki. A jó lelkipásztornak a gondoskodó szeretete járja át Barthnak a műveit. A Krisztus végső győzelmében való bizalma derűlátóvá tette. A gonosz legsötétebb cselszövése közepette is tudott énekelni, mosolyogni és szívből nevetni. Ez a kiegyensúlyozott, nyugodt életszemlélet mindenkit megragad, aki írásait kezébe veszi. Gyakran mondogatta, hogy a sok bölcs hittudós és filozófus közül csupán Schleiermacherral, a híres liberális teológussal szeretne eszmecserét folytatni “odaát”. Adja a Mindenható Isten, akit olyan hűségesen szolgált hosszú földi pályafutása alatt, hogy valóra váljon a kívánsága. Dr. Havadtőy Sándor EEQEBBEQEEEEEEQEQEEEBEBEEEEEEQQQEEaEEBQBQ Zl ÚJJÁSZÜLETÉS “De ugyancsak az Ige áltat végzi az ő átteremtő, ujjásziilö és megigazító munkáját. Isten “akarata szült minket az igazságnak Igéje által” — mondja a Jakab levele 1:18-ban. Újonnan születünk, mondja I. Péter 1:23: “nem romlandó magból, de romolhatatlanból, Isten Igéje által, amely él és megmarad örökké”. Isten az Igében úgy beszél velünk és úgy szólit meg, hogy uj világosságot gyújt bennünk, de egyszermind ÁTMINŐSÍT. Az Ige tehát nem puszta szó és beszéd, hanem — amint azt az “ige” szó is kifejezi — átteremtő tett.” Dr. Tavaszy Sándor: Református Keresztyén Dogmatika.
