Reformátusok Lapja, 1969 (69. évfolyam, 1-12. szám)

1969-02-01 / 2. szám

Bodrog partján van egy város . . .

Mint bevehetetlen földvár, úgy emelkedik ki Tokajnál a Tiszából a Kopasz hegy. Lábánál, lenn a mélyben, a Bodrog ölelkezik a Tiszával, és fenn, északra és keletre, ameddig csak a szem ellát, terül el a kéklő hegyek birodalma: a Hegyalja. Ha a Nagyalföld szikrá- zóan hófehér bárányfelhői nem itt készülnek csatát vívni a kassai Dargóról alátörő viharfelhőkkel, az egész Hegyalját belátni innen.

Ott balra, ahol vígan pöfékelnek a szerencsi cukorgyár kéményei, ott tartották első pihenőjüket Árpád és vezérei, amikor az ország meghódítására indultak. Jobbra, az újhelyi Sátorhegynél mondott utolsó isten- hozzádot talpasainak a síró Esze Tamás, mielőtt hatalmas csatalován bevette magát Vihorlát rengetegeibe. A hegytől nem messze, ahol a Ronyva patak a Bodrogba torkollik, ott született egy zöldzsindeles kastélyban II. Rákóczi Ferenc. És amott, szemben, a tályai hegyoldalon, abban a szürkefedeles falusi templomban hullott Kossuth Lajos fejére a keresztvíz. De Radvány, Regéc, Keresztúr, vagy a “karóba húzva is pipázó kurucok” emlékét őrző Jajhalom, mind-mind egy dicső, bár nem egyszer gyászos emléke a magyar történelemnek. Ha Zemplén a hősök vármegyéje, Hegyalja a szabadság szülőföldje, mint mondják a történetírók, akkor a kéklő hegyek által övezett Sárospatak, a “Bodrogparti Athén”, a “szent város, a magyar forradalmak oroszlánbarlangja”, maga a történelem. Aki és ami pedig ott a történelmet formálta és írta, az a pataki diák és a pataki főiskola.

A természet szépségeinek csodálatos egybesimulása, történelmünk hajnala óta, munkálta a szellemi tehetségek itteni találkozását. Csokonai mondja, hogy a honfoglaláskor Patak múzsái Retel vezér elé menve, kérték őt, hogy hagyja meg örökös székhelyüknek Patakot. A

költő szépen érzékelteti, hogy Patak régóta a múzsák és tudományok székhelye. A reformáció hívei okos meglátással ezt az iskolavárost választották működésük színhelyéül, ahol a várurak oltalma alatt, nyugodtan dolgozhattak az Úr szőlőjében. Mert a város azelőtt is virágzó egyházi és iskolai életet élt. Patakon a reformáció előtt 6 zárdáról tudunk. Ma már csak kövek, de a kövek kiáltanak. Szavukat átveszi és több mint 400 esztendőn át hirdeti az ősi református kollégium: a múlton épül a jövő!!!

A főiskola története azért olyan szép, mert népünk történelmét tükrözi. 1531-ben alapította Perényi Péter támogatásával Kopácsi István. 1550-ben Perényi Gábor kollégiumi rangra emelte, melyben már a magasabb tudományok, teológia, filozófia, görög és héber nyelv is otthonra talált. I Rákóczy György 1621-ben törvényeit tökéletesíti, épületeit jobb karba helyezi, kibővíti. Halála után özvegye, Lorántffy Zsuzsánna, a kollégiumot inintaintézetté emeli. Meghívja Comenius Ámos Jánost, a világhírű nevelőt, kinek alapvető nevelésügyi munkái közül nem egy Patakról indul világkörüli útjára.

Lorántffy Zsuzsánna halála után a vallási üldöztetés szomorú korszaka teszi próbára az alapvetők munkáját. A tanár- és diákseregnek többször kell menekülnie könyveivel, ereklyéivel, betűivel. Szomorú bujdosásá- nak állomásai: Debrecen, Gyulafehérvár, Marosvásárhely, Göncz, Kassa. Patak lelke túlélte a bujdosások évszázadát, s megannyiszor megújulva támadt új életre új feladatok láttán.

Falai közül kikerült nagy tanítványok hosszú sora is mutatja, mennyire alkotó részévé vált egyetemes művelődéstörténetünknek az ősi főiskola. Fali között nevekedtek: II. Rákóczi György fejedelem, a kurucve- zér Szuhai Mátyás, Komáromi Csipkés György biblia-