Reformátusok Lapja, 1969 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1969-08-01 / 8-9. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 5 Zengő ige Ide, s tova tíz éve már. Pestről felrepülve a canadai Reginában szállt le velem a gépmadár. Onnan jókora autóút Békevárig. Ott virradtam vasárnapra. Előttem ma- gaslott a kéttornyú fatemplom. A kúrátor az orgonához tessékelt. Odaültem. Körülnéztem. — Ünneplőben vagy 120-an vártak ott a prérik galambősz hőseitől a frissí- vású apróságig. Az énekrend számlapján a XC-ik. Az indító harmóniára megzendül férfias hajlítással, asszonyosan érzelmesen, gyermeki élesen: “Tebenned bíztunk!” — Megremegtem. Ó, én Uram és én Istenem! Hol vagyok? Alföldi, vagy zempléni faluban? Szakasztott úgy, úgy száll a zsoltárszó az ősök ideszármazottai szívéből, egyazon lélekkel, közel 8 évtized óta itt, ahol a nap 8 órát késve jár. — Mondják, távolság ma nincsen, de ki ne érezné: messzeség?, az van! — Megeredt a könnyem; lehajoltam, hogy rejtsem. Bő omlása rácsorgott a síkossá vált billentyűkre. “Te voltál és Te vagy erős Isten! — Vállam remegett, mellem zihált a felindulástól. A hatalmas dallamívet a mennyezet visszhangozta: “És Te megmaradsz minden időben!” — Szent és igaz szó. Megmaradsz te is ősök felséges zengő igéje, zsoltárszó.. . és te is, messzeszakadt, drága testvér, megmaradsz — magyarnak! Áldjon meg az Isten! Kimenetre hármóniásan harsonázott a jólépített orgona. S ahogy lelkemben a vihar utáni napsugár fénylő békességével kiléptem a templomajtón, az ott sereglők virágos mosolyát kaptam ajándékba. ☆ Nemrégiben New Brunswickban tértem be a templomija. A pádon ott köszöntött az odakészített Énekes- könyv. Karom érte alig kellett kinyújtanom. Tenyereim közé simítottam. Hány kar feszült meg munkában, hogy megszülethetett ez az új világban! — A sikeres holdutazás hete volt; az ige a VIII. zsoltár szerint szólt: “Ó, felséges Úr, mi kegyes Istenünk!” Mily mesterien ragyog- tatja a szent szót a felívelő hangok legmagasabbján a harmadfél évszázada élt lánglelkű műfordító. — Szívemhez szorítottam az áldott könyvet. Bölcsesség kútfeje a bolygók felé húzó vágyaknak: “Micsoda az ember!” Imé megengedtetett, hogy földi kalitkájából tova-villan- basson. “Valamit e világon teremtél, Mindeneket lába alá vetél!” Ebben a legújabb csodában éppen az a csoda, hogy már nem: az! Az igazi csoda a bensőnkben felizzó tudat, hogy billiónyi mérföldek, billiónyi világa is csak pillanat porszeme. A végtelent sejtve még kisebbé váltunk Ő előtte. Zengő ige! Dallama átíveli a templom boltozatát. “Mely csudálatos a Te neved nekünk!” —- Énekek kincses könyve! Ahogy téged tartva egyik kezemmel az ősökébe fogódzom, a másikat áhítozva felemelvén “Csudálván mondom: micsoda az ember, Ki Tőled ennyi sok dicsőséget nyer?” Ádám Jenő MAGYAR DALOK ANGOL SZÖVEGGEL Csinos kiállítású, kedves dalosfüzet van kezemben. Mintegy félszáz igazi szép magyar népdalt tartalmaz. Hasonlít az utóbbi évtizedek számos népdalkiadványához, lényegében mégis új vállalkozás: A dallamok lelke magyar, szövege angol. Miért fontos ez a vállalkozás? Kétségtelen, hogy a magyar dal melódiáinak eredetisége, szépsége megragadhatná azokat is, akik számára a szavak ma már alig, vagy sehogysem érthetőek, mégis ez a körülmény nagyban veszélyezteti a dallamok életét. Meg nem értett szavakkal a dallam is feledésbe megy. Érthető módon felvetődött hát a gondolat: a magyar népdalok szövegét át kellene ültetni angolba. Erre a nagy feladatra vállalkozott Tóth Juliánná. Nehéz vállakózás, mert a népdal melódiája és verse elválaszthatatlanok, egyszerre születnek. A melódia és vers ritmusa, lejtése, tartalmának hangulata, kifejező erejének hőfoka együttes művészi hatóerők. Fokozottan áll ez ezekre a speciálisan magyar dallamokra és versekre. Elképzelhetjük, mekkora feladatot jelentett ezek alá a különlegesen régi magyar dallamok alá, magyar versekkel egyenértékű angol szöveget költeni éspedig úgy, hogy azok sem tartalmukban, sem hangulatukban el ne térjenek az eredetitől. Ha ehhez hozzávesszük még a magyar versek sajátos, szellemes költői fordulatait, képeit, a szimbolikus értelmet, a játékos hangutánzó szavakat, a csengőbongó rímeket, némi fogalmat alkothatunk a zenei műfordítás kényes és igényes munkájáról. Lapozgatva a dalok között, boldogan adunk kifejezést ama érzésünknek, hogy ez a munka, minden említett szempontot figyelembe véve, szépen sikerült. A kiadványnak nyomós zenei tekintélyt kölcsönöz az a tény, hogy az előszót a nagy magyar zene-pedagógus, Adám Jenő irta. A mü nagy nyereséget jelent az itt élő magyarság ifjabb nemzedékei számára, mert a kitűnő és kellemetes fordítás révén a szép, de gyermekeink életében már szundikáló dallamok újra szárnyra kaphatnak. így, a dallamok élete meghosszabbodva kincse maradhat nemcsak az eljövendő magyar nemzedékeknek, de nyeresége lehet a sokrétű amerikai kultúra egymás értékeiben ma már osztoszkodni kész zenei életének. A könyv cime és a megrendeléshez szükséges információk: Sing-Out Go — Hungarian Folk Songs Compiled, translated and adapted by Julianna Campbell Tóth Kalman and Julianna C. Toth, Publishers 3036 Globe Ave., Lorain, Ohio A könyv ára .75c Bertalan Imre
