Reformátusok Lapja, 1968 (68. évfolyam, 8-12. szám)
1968-08-01 / 8-9. szám
4 REFORMÁTUSOK LAPJA elégedéssel. Gyertek, járjuk be még egyszer a dicső múltat, atyáink lábnyomát, ennek az új hazának számunkra is megszentelt helyeit, kéz a kézben, elmélkedve, imádkozva, énekelve mind az örökkévalóság kapujáig, ahol inár vár a Mester. . . Fiaitokhoz, unokáitokhoz is szólok. Csiszolt drágaköveket szeretnék szívükbe rejteni “írott névvel. . hogy szeressenek benneteket, népünket, egyházunkat, a két hazát, és hogy boldogan és dicsekedve vallják, hogy az ő atyáik a Tisza-partról jöttek Nagy Hungáriából . . , és ha nem is a Mayflower, de a mély magyar gondolat hozta át őket. . . Itt vagyok. Nemcsak asztalotokon szeretnék maradni, hanem a szívetekben, gondolataitokban és álmaitokban is! Addig vagyok, addig leszek, addig élek, amíg szeretni fogtok. . ! Betű vagyok, de mindennapi lelki kenyér szeretnék lenni számotokra. . , útitárs, igazságra és Életre vezérlő kalauz. . . Isten Veletek! Viszontlátásra! Vitéz Ferenc Püspökszentelés Az Amerikai Magyar Református Egyház folyó évi június 16-án délután Perth Amboyban ünnepélyes keretek között tartotta meg új püspöke, Ábrahám Dezső felszentelését. A Kálvin Egyházkerület elnöke, Dr. Bütösi János, a következő köszöntést küldte az új püspöknek: The Right Reverend Dezső Abrahám Bishop of the Hungarian Reformed Church in America 331 Kirkland Place, Perth Amboy, New Jersey 08861 Főtiszteletü Ür! Kedves Barátom! Sajnálom, hogy beiktatásán személyesen nem jelenhetek meg: kórházi kezelés után orvosaim hosszabb utat még nem ajánlanak. Ha elmehettem volna, bizonyára szóltam volna arról a két útról, melyet Isten elénk állít az újabb lehetőségek ajtajánál: az élet és halál, az áldás és átok útjai ezek! (V. Mózes 30:19). Mienk a választás, melyet az tesz különösen félelmetessé, hogy van olyan út, mely igaznak és helyesnek látszik az ember előtt, de a vége halálra menő út. (Péld. 14:12, 16:25). Izrael megosztottságának tragikus idejéből mostanában különösen két ige ragadta meg a figyelmemet. Mindkettőt a “versengő” pártok vezetői mondották egymásnak. Az első Ábner szava Joábhoz: “Vájjon szüntelenül öldökölni kell-e a fegyvernek? Nem tudod-e, hogy siralmas lesz ennek a vége?” (II. Sám. 2:26). Az értelmetlen testvérharcba belefáradt vezető józanító kérdése ez, mely ideiglenes fegyver- szünethez vezetett.—A másik esetben Jehu kérdi Jonadáb- tól: “Vájjon olyan igaz-e a te szíved, mint az én szívem a te szívedhez? . . Ha így van, nyújts kezet!” (II. Kir. 10:15). Egy erőszakos, önkényes, forradalmi helyzet feszültségében a különbözőségek ellenére is eggyé tette a két vezetőt az Ür ügyéért való közös felelősségérzet. Az az én imádságos vágyam, hogy Isten ajándékozzon meg bennünket a józanság, alázatosság és lelki bátorság leikével, hogy mi is olyan kérdéseket kérdezhessünk egymástól, amelyek a helyes döntéshez, a keskeny út vállalásához segítenek bennünket. Ebben a reményben kérem Főtiszteletű Ür életére és szolgálataira Isten áldását mind a magam és gyülekezetem, mind pedig a Kálvin Egyházkerület nevében. Atyafiságos szeretettel: Dr. Bütösi János, sk. June 14, 1968 egyházkerületi elnök Tanévnyitás A nyári vakációnak vége, itt a szeptember, megnyíltak az iskolák. A tanévnyitás évszázadokon át ünnepi alkalom volt, mely megihlette a gyermekeket, ifjakat, felnőtteket, falusi és városi embereket egyaránt. Az elemi iskola, gimnázium és főiskola a reformáció kezdetétől fogva a református egyház veteményeskertjei voltak, ahol hűséges tanítók és tudós professzorok formálták az ifjú nemzedéket, hogy, amint a költő mondta, “Legyen minden magyar utód különb ember, mint apja volt.” Református iskoláinkban ezen a “különb”-ön volt a hangsúly. Apró fiúk és lányok mamáik kezét fogva indultak iskolába. Készültek a ládák, ment a csomagolás, hogy falvakról, városokból a jóelőmenetelű fiúk és lányok református gimnáziumainkba menjenek tanulni. Csak úgy nyüzsögtek ilyenkor ősi iskoláink a beözönlő ifjúságtól, szüleiktől és az ünneplő közönségtől. Mindenki szemében reménység, szívében hit, hogy a nehéz munka kiművelt életpályához fog vezetni. Most is itt a szeptember. Van tanévnyitás, de bánatosan kondidnak a harangok, mert ősi iskoláinkat elvette az állam! Maradt ugyan egyetlen gimnázium és három teológia, az egyik belőlük Kolozsvárott. Mégis tanévet nyitunk, itt és odaát. Sajnos, az ősi hagyomány szerint itt nincsenek elemi iskoláink, pedig egykor mi is így indultunk, de kollégiumaink vannak. Vasárnapi, szombati és nyári iskolákban tanítottuk és helyenként még tanítjuk gyermekeinket magyar tárgyakra, énekre, dalokra és vallásra. Ma vallástanításunk angol nyelven történik. Kevesen érdeklődnek a magyar nyelv iránt, pedig milyen szép lenne, ha apáink nyelvére is taníthatnánk gyermekeinket! Ajtót nyitnánk meg számukra dicső nemzeti és egyházi múltúnkba! Vasárnapi iskolánk és konfirmációs tanításunk megkezdődött. Szülők, gyermekeitek keresztelésénél fogadást tettetek arra, hogy gyermekeiteket hitünkben nevelitek és neveltetitek. Hozzátok őket vasárnapi iskolába, konfirmációi oktatásra, énekórára! Az iskolában és otthon segítsetek a tanításban és gyakorlásban. Saját magatok is adjatok példát gyermekeiteknek a keresztyén életre. Sok buzgósággal, jó példával és imádsággal formáljátok gyermekeiteket, hogy életpályájuk emelkedjék, hogy az anyaszentegyháznak hűséges tagjai és munkásai, a hazának érdemes polgárai legyenek, s nektek olyan fiák és leányok, akikben gyönyörködik szívetek! Az egyház segíteni akar. Jöjjetek gyermekek, ifjak és felnőttek, hogy együtt növekedjünk, épüljünk, tökéletesedjünk, hogy hittel, bizakodva tekinthessünk a jövendőbe, és valljuk, amint atyáink tették 400 éven át: “Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?” zf Köszönet Egyházkerületünk tavaszi gyűlésén a “Sajtó Bizottság több alkalommal találkozott, és hasznos megbeszélések alkalmával alaposan átvizsgálta a Reformátusok Lapja ügyét.” “A Bizottság a legnagyobb elismeréssel adózik Dr. Szabó Istvánnak azért, hogy a szerkesztési és kiadói munkát öt éven keresztül fáradhatatlanul és nagy odaadással végezte.” “Mondassák köszönet Dr. Szabó Istvánnak és rajta keresztül áldott emlékű, hű munkatársának és feleségének, néhai Dr. Szabó Istvánnénak azért, hogy a szerkesztés és kiadás fárasztó és áldozatos munkáját oly sok éven keresztül végezték. Maradjon velünk a meghalt áldott emléke, az Isten kegyelme és vigasztalása maradjon az élőn!” (Kivonat a Sajtó Bizottság jelentéséből). Megjegyzendő, hogy Ft. Dr. Szabó István akkor vette át a lap szerkesztését, amikor a közegyház minden támogatását egyszerre megvonta. Dr. Szabó István érdeme, hogy a lap anyagi bázisát megszervezte, megszilárdította és a lapot megmentette a pusztulástól. Szolgálatát ezúton is köszönjük. Szerkesztő
