Reformátusok Lapja, 1968 (68. évfolyam, 8-12. szám)
1968-10-01 / 10. szám
1 2 REFORMÁTUSOK LAPJA v^e ^fényében— '^//“i|m\\\v'\ A Különbség Számít "Ne szabjátok magatokat a világhoz” Bőm. 12:2 Amikor Jézus így könyörgött, Atyám "nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem, hogy őrizd meg őket a gonosztól” (Ján. 17:15), nem csak első követőiért, hanem érettünk is imádkozott. A mindenkori egyházért. Az egyházban élők és munkálkodókért. Jól tudta, hogy követői számára a legnagyobb kísértés a világ lesz. Annak gazdagsága és szépsége, bálványai és templomba nem illő oltárai, amiken mindig lesznek idegen és pogány istenek, várván gyenge-hitű korok és emberek imádatát. A mi korunkban is megvan ez a gyengc-bitűség, ami, sok esetben, egy sajnálatos félreértés eredménye. Sokan nem értik és nem látják a különbséget a revolúció és reformáció között. Az előbbi olyan történelmi forgószél, mely elsöpri a hatalmon levőket törvényeikkel, szokásaikkal együtt, hogy helyettük teljesen újat állítson be. Ezzel szemben, a reformáció egy megújítási folyamat. Nem hoz újat, hanem az eredetit akarja visszaállítani teljes szépségében. Olyan, mint egy időverte művészi remekműnek, képnek, vagy szobornak a letisztogatása, hogy azon végül is felismerhető a művész teremtő és alkotó tehetsége. Az egyház Krisztus alkotása -remekműve. Ő elvárja tőlünk, hogy úgy munkálkodjunk, szolgáljunk, hogy az egyház megújuljon, eredeti szépségét visszanyerje any- nyira, hogy úgy a gyülekezetek, mint a hívők "Krisztus ábrázatához legyenek hasonlók” (Róin. 8:29), és életünkön meglátható és felismerhető legyen a lelkeket formáló és irányító Művésznek - Krisztusnak keze. Mivel az egyre halkul, s emberi hanyagságól és számításból, “Krisztus arca egyre kevesebbet ragyog fel” az egyházi tevékenységek tükrében, ezért, ha valaha, ma igenis szükség van reformációra, megújulásra. De, hogy senki félre ne értse, mit is kell csinálnunk, Krisztus újra figyelmeztet, “aki nekem szolgál -engem kövessen”. Ne a világot. Pál így könyörög: hallottátok a Mestert, az egyház Fejét, ne menjetek a világ szája után, “ne szabjátok magatokat a világhoz”. Ne hallgassatok azokra, akik azt tanácsolják, hogy egy gyorsan változó világban az egyház is változzék meg -teljes egészében! _________REFORMÁTUSOK LAPJA________ October, 1968 — Volume 68, No. 10 Published Monthly except June-July and Aug.-Sept, when bi-monthly. Editor-in-Chief: DR. JOHN BUTOSI, Synod President Editor: REV. FRANCIS VITÉZ 493 Amboy Ave., Perth Amboy, N. J. 08861 Phone: (201) 826-3513 Office of Publication: Bethlen Freedom Press, Ligonier, Pa. 15658 Second class postage paid at Ligonier, Pa. 15658. Subscription—Előfizetés: évi $3 yearly. A fogoly papok könyörgése “ítéld meg oh Isten a mi ügyünket, mely a te ügyed, és megegyeztetvén a keresztyén fejedelmeknek szíveket a mi kegyelmes Leopold királyunk alatt adj minekünk békességes megmaradást, és a mi édes hazánkat, mely az egész keresztyénségnek oltalmazó bástyája, a mostan rajta levő pogányoknak igájok alól szabadítsd meg, és tovább pusztítani ne engedjed. Megesmerjük keserves könyhullatással oh kegyel- mes atya a mi bűneinket, melyekkel nem a földi méltóságot, a mint vádoltatunk, hanem te sz. felségedet bántottuk meg, elhiszszük, hogy azokkal érdemiettük, hogy nem csak a pogányoknak igája legyen rajtunk, hanem a kik keresztyéni nevet viselnek, azoktól is üldöztes- sünk; megváltjuk a mi lelkünk keserűségével, hogy a mi egész nemzetünknek bűneivel érdemiettük mind e gonoszokat, hogy mind a körülöttünk valóknak csúfságul kitétettünk.” + "Itt jegyezd meg azt jó olvasó, hogy nem vala semmi okok reá, hogy az ártatlan papokat halálra sententi- ázzák és tömlöczezzék, hanem már koldulva keresnek valami okocskákat, a minémüek is: gyűléseket celebrálnak mely csak ez volt, hogy könyörgeni egybe jártak; és arra, hogy egymást erősítsék, biztassák, de úgy akarták volna ők. hogy egymásnak se szóljanak soha, talán igy inkább hálójokba keríthetnék.” Kocsi Csergő Bálint (gályarab) Ugyan, szabad-e nekünk, az “odaíelvalókkal nem törődve", elfogadni, amit a "világ” tanácsol, hogy változzunk meg istentiszteletünkben, hogy prédikációnkban legyünk világi érdekek szócsöve, s missziónkban emberi érdekek engedelmes eszköze. Hogy változzunk meg még hitünkben is. Vizsgáljuk meg: Isten mennyire valóság -és mennyire nem, Krisztus mennyire csodatevő s menynyire nem, hogy a Szent Lélek hol van -és hol nincs, hogy a Szentirásban mennyi az isteni -és mennyi az emberi bölcsesség! Azután adjuk össze, ami “volt” az egyházban, s vonjuk le abból, amit a világ észjárása nem fogad el. S végül elégedjünk meg a “maradvány- inai". amit azután mindennek nevezhetnénk, csak Krisztus egyházának -nem! Ha a “világra” hallgatva ezt tennénk, megújítás helyett, forradalmasítanánk az egyházat. Revolúciót csinálnánk és a reformációt feladnánk. E kettő közötti különbség az, ami számít, ami sorsdöntő. Döntő, nem az egyház jövendőjét illetőleg, mert "azon még a pokol hatalmai sem vesznek diadal- mat”. 11 anem döntő erejű a mi sorsunkat, a ini jövendőnket illetőleg, mert Isten aszerint fog megítélni bennünket, hogy “hasznos, vagy haszontalan szolgák voltunk-e". S jajj az ítélő Isten kezében lenni, mert Ő előbb-utóbb tudtunkra adja ítéletét, megérezteti élet ünkön. Marsalkó József
