Reformátusok Lapja, 1963 (64. évfolyam, 1-9. szám)
1963-05-01 / 5. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 5 A PREDESTINÁCIÓ Irta: Dr. Vass Vince IV. Predestináció és bűn Szembehelyezkedhetik-e az ember Isten akaratával? — Csodálkozom ezen a kérdésen, mert hiszen lépten-nyomon alig csinálunk mást, mint erre a kérdésre felelünk. Semmise gyakoribb ezen a világon, mint az Isten örök akaratával való szembefordulás, más szóval a BŰN. Tehát akkor az Isten az embert olyannak teremtette, hogy bűnt követhet el? Természetesen. Különben nem volna bűn a világon. Abból, hogy az embert Isten szabadságra teremtette, szükségképpen következik, hogy szolgaságra is képes az ember. Ez azonban tisztán elméleti felelet. A gyakorlati valóság az, hogy az embernek lényegéhez tartozik, hogy nem állat és nem angyal. Az ember EMBER. Az ember két világa Az ember két világhoz tartozik: egy lelkiszellemi világhoz és ehhez az anyagi világhoz. Részben .ebből a világból való, részben nem ebből a világból való. Ebben a világban kell élnie nem ebből a világból való életet. Könnvü az állatnak, mert az CSAK a természeti világ fatalizmusának van alávetve. Könnyű az angyalnak, mert az CSAK a lelki-szellemi világ szabadságát ismeri. De az ember két világ között él. Módjában áll akár az egyik, akár a másik világ vonzásának engedni, tehát akár a természeti, anyagi, állati szinvonalra lesülyed- ni, akár szellemi és lelki magasságba felnövekedni. Más szóval: módjában áll rendeltetésszerűen, ebben a világban nem e világból való életet élni, vagy pedig a tehetetlen ter--------------------------------------------------------------------N Isten nemcsak az emberek elméjébe adta a vallás magvát, hanem úgy kijelentette magát és ma is kijelenti magát a világ alkotásában, hogy szemeinket ki nem nyithatjuk anélkü^ hogy kényszerülve ne lennénk Öt látni. Isten lényege megfoghatatlan, istensége minden emberi érzéken felül van, mégis minden egyes müvébe tisztán és világosan belevéste dicsősége biztos jegyeit. Bárhova veti is az ember tekintetét, nincs az egész világon oly parányi hely, melyen dicsőségének legalább valami kis szikráját ne látnánk ragyogni. E világ szép rendje tükör, melyben az egyébként láthatatlan Istent megláthatjuk. KÁLVIN JÁNOS ________________________________J mészet fatális folyásába kapcsolódni. Nincs más választás — vagy fatalizmus, vagy predestináció. Gyakorlatilag azt jelenti ez, hogy az Isten nem erőszakolja magát az emberre. Jobban tiszteletben tartja az ember szabadságát, mint maga az ember. Magatartását a Heidelbergi Káté első kérdése fejezi ki legvilágosabban: “Ezért Ő, Szentlelke által az örökélet felől engem is biztosit és szív szerint hajlandóvá és késszé tesz arra, hogy ezentúl Őneki éljek.” Nevelgeti az embert, a szivét és a lelkiismeretét igyekszik meghóditani; arra .törekszik, hogy önként, szabadon és boldogan adjuk oda neki magunkat. Aki ezt nem érti, az sohase fogja megérteni a predestinációt se. A bűn ereje A bűn a fatalizmus útja. Attól kezdve, hogy belepréselődött az emberbe és az átöröklés törvényénél fogva fatálisán végbemegy rajtunk, elveszett a szabadságunk, meg vagyunk kötözve, énünktől idegen erő uralkodik bennünk. Olyan ez nagyban, mint amilyen kicsiben pld. a dohányzás. Az első cigaretta előtt még szabad vagyok. A másodikra már nagyobb bennem a hajlandóság. A harmadik, negyedik, ötödik már egészen könnyen megy. Azután nem én cselekszem már, de a bennem lakozó méreg. így semmisiti meg a bűn a szabadságot. Nem valóság többé a szabadság, csak ESZMÉNY. Álmodunk róla, vágyakozunk rá, követeljük a magunk számára tehetetlenül, megkötözve, dörömbölünk börtönünk ajtaján, kitekintgetünk az ablakon a tiszta napfényes világba, de tudnunk kell, hogy börtönben vagyunk . . . Nem én cselekszem már, hanem a bennem lakozó bűn. A választás lehetősége A szabadságból csak az marad meg, amit választási szabadságnak szoktunk nevezni. Van valami nagyzolás abban, hogy itt a szabadság szót használjuk. Végeredményében kényszer ez: választási kényszer. Adott lehetőségek között választanunk kell. Ezeket a lehetőségeket részben mi adjuk, részben a világ. De minden cselekvés előtt át kell élnünk azt a tapasztalatot, hogy választanunk kell, sokszor csak kettő, sokszor több lehetőség között. — Lelkiismeretünk arra indít, hogy a lehetőségek között viszonylag a legjobbat válasszuk. De mivel a lehetőségeket részben a saját egyéniségünk, részben a környezet állítja elénk,
