Reformátusok Lapja, 1963 (64. évfolyam, 1-9. szám)

1963-04-01 / 4. szám

6

REFORMÁTUSOK LAPJA

sajátom. Tehát mikor az Isten azt munkálja, hogy az én életemben megvalósuljon az ő terve, az ő elgondolása és célja, akkor engem önmagamhoz vezet, szabadságra emel, kiszabadit a korlátokból, feloldja bilincseimet, kiráz a porból, megtisztít a rozsdától . . . . kiemel a fatalizmusból.

A bűn fatális hatalma

Mert bizony nem vagyok szabad. Nem Isten miatt, de a testembe zárt, és a telkembe felszivódott törvény miatt. Megkötöz engem mindaz, ami testi életemen át a természet fatális világához kapcsol. És megkötöz az az örökség, amit testemben az ősöktől magammal hoztam, ami évezredeken át Ádám és Éva szivétől kezdve végig ömlik emberéleteken és mindig újabb és újabb iszappal telitődik meg. Rettentően komplikált és fatális hatalom ez, amit egyszóval bűnnek nevezünk.

Pál apostol megdöbbentő megállapításokat tesz, amikor léleklátó szemekkel megvizsgálja önmagát: “Én testi vagyok, a bűn alá rekesztve . . . nem azt mivelem, amit akarok, hanem amit gyűlölök . . . nem én cselekszem, hanem a bennem lakozó bűn . . . nem a jót cselekszem, melyet akarok, hanem a gonoszt cselekszem, melyet nem akarok. Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, nem én mivelem már azt, hanem a bennem lakozó bűn . . . Gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint, de látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével és engem rabul ád a bűn törvényének, mely van az én tagjaimban. Oh, én nyomorult ember, kicsoda szabadit meg engem e halálnak testéből?” (Róm. 7:14-24.) Senki és semmi nem szabadítja meg az embert, csak az Isten kegyelme: “Mert ahol az Urnák Lelke, ott a szabadság.” (II. Kor. 3:17.)

Ezt állítja a predestináció tana. Szabad, erős, öntudatos személyiségek csak azok tudnak lenni, akik hisznek Istenben és rábízzák magukat az Ő vezetésére. Mikor olyan emberekkel beszélek, akik a szabadságukat féltik a predestinációtól, mindig arra gondolok, hogy ezek az emberek valami mást féltenek, nem a szabadságukat. A zsidók se a szabadságukat féltették, mikor Egyiptomban nem akartak hallgatni Mózes hivó szavára. A húsos fazekakat sajnálták.

A HITVALLÓ SZIVEKBEN

maga Krusztus harcol, maga Krisztus szenved és maga Krisztus győz. Belőlük ugyanaz az erő árad szét a világra, amelyik a Golgothán legyőzte a bűnt és a nyitott sírban diadalt ült

a halál felett.

Egy gunykacajban, amelyet az Ő nevéért békén elhordoztál a világtól, óriási erejét törted meg a Sátánnak. Amit társadalmi tekintélyben, rangban, vagyonban odaáldoztál 0 érette és 0 néki: abból O győzhetetlen fegyvereket kovácsol a hazugság és az önzés világot betöltő szelleme ellen. Mmi az 0 ügyének szolgálatában töredezik le lassan, fájdalmasan az életedből: ambíció, boldogság, egészség, nyugalom, csönd és béke — oh hidd el, abból mind az 0 királyi koronájában lesz egy-egy drágakő.

Szeresd Öt — és ekkor mindez nem fájdalmas áldozat lesz csupán a részedről, hanem öröm, jutalom is a számodra. Valljad Ót, az élő Isten Fiát — és akkor meglásd, a te kicsiny, gyönge, esendő életed kőszikla lesz. Kőszikla, amelyre az Ur építi az Ó anyaszent- egyházát, hogy a pokol kapui se vehessenek raj ta diadalmat.

DB. BÉVÉSZ IMBE püspök

I

1

1

I

|

■a

1

1

I

■¥.

1

1

1

I

I

1

i

I

I

i

I

I

m

ÖRÖMMEL JELENTJÜK OLVASÓINKNAK

hogy a három amerikai magyar református újság vezetői elvben megegyeztek egy egységes amerikai, magyar és református szellemű havilap kiadásában. — Minden reményünk megvan arra, hogy 1963 augusztus l=től kezdve még bővebb tartalmú és oldalszámu újságot adhatunk ki. Felkérjük eddigi előfizetőinket, hogy lapunkra továbbra is fizessenek elő a régi árban, évi $2.50, s ezzel biztosítják maguk= nak a lap folytatólagos küldését és megkapását. Az előfizetés be= küldésénél használjuk az utolsóelőtti oldalon kivágható szelvényt.

DR. HARANGI LÁSZLÓ szerkesztő