Reformátusok Lapja, 1963 (64. évfolyam, 1-9. szám)
1963-03-01 / 3. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA HUNGARIAN ORGAN OF THE UNITED CHURCH OF CHRIST Published monthly, except June-July and August- September, when bi-monthly, for the United Church of Christ by the Division of Publication of the Board for Homeland Ministries. Second-class postage paid at Oberlin, Ohio, and at additional mailing office. Subscription rates: $2.50 per year everywhere; single copies, 25 cents. Remittances should be by check, draft or money order, made payable to the REFORMÁTUSOK LAPJA. — Changes of address can be affected eight weeks after receipt of both old and new addresses. Send all correspondence and subscriptions to: Dr. László Harangi, Editor f)5 North Pleasant Street Oberlin, Ohio Telephone: 775-7733 A PREDESTINÁCIÓ Irta: Dr. Vass Vince II. Predestináció és fatalizmus Hogyha vitatkozó emberek mindegyike másról beszél, akkor sohase értik meg egymást. Amikor a predestinációról beszélgettem emberekkel, majdnem minden esetben rájöttem arra, hogy ők nem is a predestinációról, hanem a fatalizmusról beszélnek. Pedig a kettő között igen nagy különbség van. Körülbelül akkora, mint a természeti törvény és az erkölcsi törvény között. A föld forog a nap körül — ez fátum. Ne lopj, ne paráználkodjál! — ez destináció. A fátum megkötözést jelent, a destináció, vagy magyarul rendeltetés, irányitást, vezetést, nevelést, életprogramot, eszményt. A fátum, éppúgy mint a természeti törvény, kényszerűen megy végbe a dolgokon. Az órámat felhúzom: kénytelen addig járni, amig a rugókba kölcsönzött energia tart. A fátummal szemben tehetetlenek a dolgok. Nemcsak tehetetlenek, de nem is tudnak róla, mert semmiről se tudnak. A virág tehetetlen az őszi hervadás- sal szemben, de nem is tud róla semmit. A halál kérdése Az embernél csak annyiban van fátum, amennyiben az ember is “dolog”, azaz a tehetetlen természethez tartozik. Fatális a testi szervezetünk működése. Fátum például az, hogy egyszer meg kell halnunk. De már az, hogy mikor halunk meg, sok olyan körülménytől függ, ami nem fatális, ami az ember lelki-szellemi alkatával és erkölcsi rendeltetésével áll összefüggésben. Az ember olyan képességekkel van felruházva, amikkel kitapogathatja a fátum útjait, megismerheti a természetbe zárt törvényszerűséget, alkalmazkodhatik hozzá, sőt bizonyos mértékben még módosíthatja is azt. Az almának megszakad az ággal az összeköttetése: a földre esik. Ez fátum. Az ember megakadályozhatja ezt azzal, hogy kézzel szakítja le az almát. De a fátum mégis fátum marad. A leszakított gyümölcsöt már nem lehet összeforrasztani az ággal. A törvény és parancs A fátum tehát törvény, amivel szemben az embernek megadatott az a kiváltság, hogy megismerje azt és alkalmazkodni tudjon hozzá. A destináció viszont parancs, amivel szemben az embernek már nemcsak az a lehetősége van meg, hogy megismerje s nem is csak az, hogy alkalmazkodjék hozzá, hanem ennél sokkal több. Az ugyanis, hogy a magáévá tegye és mint a saját hivatását, eszményét, életprogramját élje meg. A destináció szóban benne foglaltatik az a követelmény, hogy tudatosan igyekezzem a megvalósítására, végiggondoljam, akarjam, szenvedélyemmé fogadjam. “Az Isten az, aki munkálja bennünk mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből” (Fii. 2:13), mégis nekem kell akarnom és munkálnom “félelemmel és rettegéssel”, mert bennem igy megy végbe az isteni akarat. Abban a mértékben vagyunk igazán emberek és nem dolgok, abban a mértékben emelkedünk a tehetetlen emberi természet fölé, amily mértékben az örök isteni rendeltetés a saját személyiségünkké tud válni. Bilincs és atyai szív Csak egy hasonlóság van fátum és destináció között. Az, hogy mindegyik az örök isteni akaratnak a kifejezése. Az egyik Isten akarata a természettel szemben, a másik Isten akarata az emberrel szemben. Mindegyik ott élt öröktől fogva az Isten gondolatában, tehát eleve elvégzett akarat. Ezért a mi destinációnk predestináció, azaz eleve megadott rendeltetés. Ez az isteni akarat azonban a természettel szemben úgy nyilatkozik meg, mint bilincs, amelyik
