Reformátusok Lapja, 1963 (64. évfolyam, 1-9. szám)
1963-02-01 / 2. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 17 EGYETEMES KERESZTYÉNSÉG HÍREIBŐL 1870 óta most történt meg először, hogy az egyházak tagjainak száma visszaesést mutatott. A statisztika az 1961. évre szól. A protestánsok száma 35.4%-ról 35.2%-ra, a római katolikusoké 23.6%-ról 23.4%-ra esett vissza. Ugyancsak esést mutat az épitési program is. A lakosság növekedése az előző évhez képest 1.6%-al lépett előre, az egyháztagok száma csak 1.4%-al, ami azt jelenti, hogy Amerikában az egyházon kívüliek száma növekedett és nem az egyháztagoké. Mik voltak az 1962. év nagy egyházi eseményei? Elsőnek a Vatikáni Zsinat, másodiknak a Legfelsőbb Bíróság iskolai ma döntése, harmadiknak a lelkészek tüntetése volt a szegregáció ellen, negyedik az amerikai luteránus egyházak egyesülése. — Szerepel még Barth Károly amerikai útja, a Blake-tervezet, az amerikai egyházi férfiak látogatása a Szovjetunióban. A kubai foglyokért fizetett hatalmas amerikai váltságdíjat legtöbb egyház helyesli azzal az érveléssel, hogy a nagyrészt gyógyszerekből álló hajószállitmány a szenvedő kubai nép javát fogja szolgálni. Az Evangélikus Magyar Konferencia újjáalakult, melyen Dr. Franklin Clark Fry elnökölt. Megnyitó beszédében kifejtette, hogy ha nincs is törvényhozó ereje a konferenciának, hivatása az, hogy a sajátos igazi ősi magyar evangélikus hagyományokat őrizze és ápolja. A konferencia elnöke Brachna Gábor főesperes, alelnök Ormai János esperes, jegyző Juhász Imre, pénztáros Dr. Lestyán János. Az “Erős Vár” szerkesztőségéről korára való hivatkozással Dr. Aladár lemondott s helyébe megválasztották Juhász Imre clevelandi lelkipásztort. Dr. Masao Takenaka, japán teológiai professzor reámutatott arra a tényre, hogy a kül- misszióban igen nagy szükség van a világi emberek bizonyságtételére. Évente mintegy 2 millió amerikai utazik külföldre. Ezeknek nagyobbik része keresztyén egyházhoz tartozik, kik a keresztyén hitről és életfelfogásról ragyogó bizonyságot tehetnek. Dr. Lesslie Newbigin püspök egyik előadásában hangsúlyozta, hogy a misszionárius feladata elindulás az egyházból a világba. A missziói munka nem a honi egyház kiterjesztése idegen területre, hanem uj egyház indítása. A misszionáriusnak magáévá kell tenni annak a népnek gondolkodását, kultúráját, ideáljait, hol dolgozik és úgy tenni bizonyságot Krisztusról. Ethiopiában e hónapban nyitják meg az első vallásos rádióállomást, mely 100.000 watt- nyi erővel fog működni. A gondolat megvalósítása és a programadás az evangélikus egyház missziói munkájának egyik ága, de résztvesznek benne más egyháztestek is. még nem látott és nem hallott ilyet. Idegen emberek először találkoztak s ekkora öröm s ekkora szeretet. Ez a néhány ember itt egyszerre érezte, hogy átforrósodott az egész áruház levegője. Magasfeszültségű áram járja át tagjaikat, amely nem öl, hanem ellenkezőleg életrekelti az ernyedtséget, tartalommal tölti meg a légüres tért, éltető vizet önt a kiaszott földre, jóleső világosságot gyújt a sötétben, beáramlik egy elképzelhetetlenül szép és csodálatos orgona sípjaiba és egy angyali muzsikát hallat mind a lelki, mind a testi fül számára. Amint a magyar, a finn és az észt asz- szony átadták helyüket más vásárlóknak s kifelé mentek az áruházból, még mindig hallották ezt az angyali muzsikát. Lépteiket ez a zene olyanná tette mintha nem is ezen a földön jártak volna. Megadták egymásnak címüket, megegyeztek, hogy ezután rendszeresen fognak találkozni s testvéri csókban elváltak egymástól. Hazafelé menve Irén nem érezte már a frite szagot. A testvériség jóillata töltötte be őt. A jármüvek tülkölése sem zavarta most. Mintha az is azt mondta volna: “testvérek vagyunk”. A két cső kukorica a kosárban volt. Ezen a napon azonban mégsem került ez a két cső kukorica az asztalra. Irén két gyermeke nem ehetett belőle. Nemcsak azért, mert túlérettek voltak a gyenge kukorica fogalmához, hanem azért is, mert Irén értékesebbnek tartotta annál, hogy elfogyasszák és elfelejtkezzenek róla. Mire a férje és gyermekei hazajöttek ebédre, a két cső kukorica már az udvaron száradt. Száradt mindaddig, amig pirosak lettek. S aztán Irén asszony összekötötte a kettőt héjuknál fogva s felakasztotta azokat a szoba falára a magyar tányérok mellé. Itt láttam meg én is. S mikor kérdeztem felőlük azt felelte Irén: — E két cső kukorica, több mint két cső kukorica. Értetlenül néztem reá. Máskor is szokott tréfálkozni, de most furcsának találtam. S ekkor mondta el ezt a kis történetet.
