Reformátusok Lapja, 1963 (64. évfolyam, 1-9. szám)

1963-02-01 / 2. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA 17 EGYETEMES KERESZTYÉNSÉG HÍREIBŐL 1870 óta most történt meg először, hogy az egyházak tagjainak száma visszaesést mu­tatott. A statisztika az 1961. évre szól. A pro­testánsok száma 35.4%-ról 35.2%-ra, a római katolikusoké 23.6%-ról 23.4%-ra esett vissza. Ugyancsak esést mutat az épitési program is. A lakosság növekedése az előző évhez képest 1.6%-al lépett előre, az egyháztagok száma csak 1.4%-al, ami azt jelenti, hogy Ameriká­ban az egyházon kívüliek száma növekedett és nem az egyháztagoké. Mik voltak az 1962. év nagy egyházi ese­ményei? Elsőnek a Vatikáni Zsinat, második­nak a Legfelsőbb Bíróság iskolai ma döntése, harmadiknak a lelkészek tüntetése volt a szeg­regáció ellen, negyedik az amerikai luteránus egyházak egyesülése. — Szerepel még Barth Károly amerikai útja, a Blake-tervezet, az amerikai egyházi férfiak látogatása a Szovjet­unióban. A kubai foglyokért fizetett hatalmas ame­rikai váltságdíjat legtöbb egyház helyesli azzal az érveléssel, hogy a nagyrészt gyógyszerekből álló hajószállitmány a szenvedő kubai nép javát fogja szolgálni. Az Evangélikus Magyar Konferencia újjá­alakult, melyen Dr. Franklin Clark Fry elnö­költ. Megnyitó beszédében kifejtette, hogy ha nincs is törvényhozó ereje a konferenciának, hivatása az, hogy a sajátos igazi ősi magyar evangélikus hagyományokat őrizze és ápolja. A konferencia elnöke Brachna Gábor főesperes, alelnök Ormai János esperes, jegyző Juhász Imre, pénztáros Dr. Lestyán János. Az “Erős Vár” szerkesztőségéről korára való hivatkozás­sal Dr. Aladár lemondott s helyébe megválasz­tották Juhász Imre clevelandi lelkipásztort. Dr. Masao Takenaka, japán teológiai pro­fesszor reámutatott arra a tényre, hogy a kül- misszióban igen nagy szükség van a világi emberek bizonyságtételére. Évente mintegy 2 millió amerikai utazik külföldre. Ezeknek na­gyobbik része keresztyén egyházhoz tartozik, kik a keresztyén hitről és életfelfogásról ra­gyogó bizonyságot tehetnek. Dr. Lesslie Newbigin püspök egyik elő­adásában hangsúlyozta, hogy a misszionárius feladata elindulás az egyházból a világba. A missziói munka nem a honi egyház kiterjesz­tése idegen területre, hanem uj egyház indítása. A misszionáriusnak magáévá kell tenni annak a népnek gondolkodását, kultúráját, ideáljait, hol dolgozik és úgy tenni bizonyságot Krisz­tusról. Ethiopiában e hónapban nyitják meg az első vallásos rádióállomást, mely 100.000 watt- nyi erővel fog működni. A gondolat meg­valósítása és a programadás az evangélikus egyház missziói munkájának egyik ága, de résztvesznek benne más egyháztestek is. még nem látott és nem hallott ilyet. Idegen emberek először találkoztak s ekkora öröm s ekkora szeretet. Ez a néhány ember itt egyszerre érezte, hogy átforrósodott az egész áruház levegője. Magasfeszültségű áram járja át tagjaikat, amely nem öl, hanem ellenkezőleg életrekelti az er­nyedtséget, tartalommal tölti meg a légüres tért, éltető vizet önt a kiaszott földre, jóleső világosságot gyújt a sötétben, beáramlik egy elképzelhetetlenül szép és csodálatos orgona sípjaiba és egy angyali muzsikát hallat mind a lelki, mind a testi fül számára. Amint a magyar, a finn és az észt asz- szony átadták helyüket más vásárlóknak s kifelé mentek az áruházból, még mindig hal­lották ezt az angyali muzsikát. Lépteiket ez a zene olyanná tette mintha nem is ezen a földön jártak volna. Megadták egymásnak címüket, megegyeztek, hogy ezután rendszeresen fognak találkozni s testvéri csókban elváltak egymástól. Hazafelé menve Irén nem érezte már a frite szagot. A testvériség jóillata töltötte be őt. A jármüvek tülkölése sem zavarta most. Mintha az is azt mondta volna: “testvérek vagyunk”. A két cső kukorica a kosárban volt. Ezen a napon azonban mégsem került ez a két cső kukorica az asztalra. Irén két gyer­meke nem ehetett belőle. Nemcsak azért, mert túlérettek voltak a gyenge kukorica fogalmá­hoz, hanem azért is, mert Irén értékesebbnek tartotta annál, hogy elfogyasszák és elfelejt­kezzenek róla. Mire a férje és gyermekei hazajöttek ebédre, a két cső kukorica már az udvaron száradt. Száradt mindaddig, amig pirosak lettek. S aztán Irén asszony össze­kötötte a kettőt héjuknál fogva s felakasz­totta azokat a szoba falára a magyar tányérok mellé. Itt láttam meg én is. S mikor kérdeztem felőlük azt felelte Irén: — E két cső kukorica, több mint két cső kukorica. Értetlenül néztem reá. Máskor is szokott tréfálkozni, de most furcsának találtam. S ekkor mondta el ezt a kis történetet.

Next

/
Thumbnails
Contents