Reformátusok Lapja, 1963 (64. évfolyam, 1-9. szám)
1963-02-01 / 2. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 9 MEGÚJULÓ EGYHÁZ Vitéz Ferenc perth amboyi lelkipásztor előadása a Presbiter Szövetség ligonieri konferenciáján 1961 szeptember 4-én V. e) Sok helyen a gyülekezet autó fenntartásra ad bizonyos összeget a lelkipásztornak, mely összeg azonban nem fedezi a költséget. Általában a lelkipásztor 80%-ban gyülekezeti munkára használja autóját. A kapott összeg nem fedezi azonban 80%-ban a kiadást, nem számitva az autó árát és biztositását. Minden lelkipásztor kb. $500—$1,000-t költ el autójára, szinte csupáncsak egyházi célra, melynek csak töredékét fizeti a gyülekezet. Ajánlatosabb lenne, ha a gyülekezet a lelkipásztor egyházi szolgálatára egy kis autót vásárolna, teljes mértékben fedezné annak költségeit. Nem egyházi ügyben pedig a lelki- pásztor és családja használnák a maguk autóját s fedeznék sajátmaguk annak költségeit. Üzemekben, ha valaki a maga autóját használja, megkapja érte a megfelelő fedezetet. Minden esetre, sokkal egyszerűbb, ha az üzem autója van használatban üzemi célra. Természetesen, sok helyen szükség van már gyülekezeti autóra vagy autóbuszra is. Kivánatos, hogy ne a lelkipásztor legyen az állandó vezető. f) Amennyiben tanitója, orgonistája, fizetett alkalmazottja van az egyháznak, az egyház azok részére is adja meg, ami jár, és becsületes megélhetést biztosit. g) Sáfárságról beszélve, ne csak saját gyülekezetünk anyagi előmenetelét nézzük, hanem jótékonyságunkkal legyünk az egyháztest vagy egyházkerület segitségére. Egy a test, egy Krisztus egyháza az egész földön, legyen teljes a felelősségünk is. Nekünk, magyar egyházaknak például, hazai, elszakitottságban és szétszórtságban lévő gyülekezeteink és egyháztagjaink sebei jobban fájnak. Ha bennünket megáldott az Isten, segítsünk a lelki édesanyát, a lelki testvért, a hazafit, aki keresztyén, de azt is, aki még nem keresztyén. Ez is keresztyén szolgálat, Isten országa épitése, melyre elhivott bennünket az Ur, hogy amikor eljön, azt mondhassa nekünk: “Jól vagyon jó és hü szolgám, kevesen voltál hü, sokra bizlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.” (Máté 25:21.) ★ ★ ★ Kálvin János, hitünk nagy reformátora mondotta, hogy az egyházat mindig reformálni kell. Ha virágot ültetünk kiskertünkbe, nem hagyjuk azt gondozás, gyomlálás nélkül. Az egyház, az örök élet virágos kertje, is gondozásra szorul, melyet a Szent Lélek végez el elhivottai által. Nt. Vitéz Ferenc Mi, a reformáció egyháza, a Református Egyház, legyünk megújuló, Krisztusra ismét hallgató egjdiáz. Az ősök megtették a maguk kötelességét. Vannak dolgok, melyeket nekünk kell megtennünk, és vannak, melyek utódainkra várnak. Mi, a magunk idejében és helyén, tegyük meg kötelességünket, töltsük be hivatásunkat, mint “Krisztus jó vitéze”-i! (II. Tim. 2:3.) Krisztus nem Ígért, hogy követőinek jó dolguk lesz. Mi sem mondjuk, hogy könnyű református keresztyénnek lenni. De mondjuk azt, hogy érdemes és hogy Krisztussal minden lehetséges a hivőnek (Filippi 4:13), a megújulás is, a reformáció is, és nem is csak hogy lehetsége, hanem már valósággá váló folyamat az örök élet, melynek reprezentása legyen e világban a Református Egyház és a református ember! Ezek pedig mi vagyunk és legyünk! A reformáció nem arra törekedett, hogy az Egyház egy részéből mintaegyházat alakítson, hanem, hogy megújítsa az egész Egyházat. A reformáció misszió. Idők folyamán a reformáció utódai elfogadtak egy modus vivendi-t, elfogadtak egy coexistenciát a római egyházzal és a világgal, noha az a reformált egyház beolvasztásáról sohasem mondott és mond le. A megújuló egyháznak újra föl kell vennie az egyház teljes megreformálása gondolatát. Hóditó, missziói, apostoli egyházzá kell lennie,