Reformátusok Lapja, 1963 (64. évfolyam, 1-9. szám)
1963-01-01 / 1. szám
22 REFORMÁTUSOK LAPJA veszíteni semmiképpen nem veszítenek általa, de, amennyiben van Isten, ez majd nyereségükre szolgálhat az Ítéletnapján. Dosztojevszkij történeteinek kulcs-alakjai sohasem igy gondolkoznak. Számukra Isten léte, vagy nem léte élet-halál fontosságú kérdés, amit föltétlenül el kell dönteniök magukban. Mert, ha a szabadság jelenti az Isten felismeréséhez vezető utat az ember számára, akkor, következetesen, a szabadság nyújtja számára a lehetőséget arra is, hogy tragédiába jusson, amikor rossz utat választ. “Nem te előtted térdelek” — mondja Raszkolnyikov Szonyja elé borulva — “hanem az ember szenvedése előtt.’ Dosztojevszkij nak ez az emberi szenvedés iránti végtelen rokonszenve azért képes hát ilyen drámai mélységből feltörő szavakba öltözni, mert hite szerint a szenvedés újjászületéshez, Istenhez vezető tisztítótűz. A “Bűn és Bünhődés” nem adhatta vissza a színpadon a dosztojevszkiji mélységet, mert pontosan az olyan lélekábrázoló részek maradtak ki a szövegből, vagy szintelenedtek el a rendező interpretálásában, amelyek arra lennének hivatva, hogy a gyilkos istenkeresési küzdelmeiről a közönséget informálják. Egypár egészen rendkívüli művészi jelenetnek és alakításnak mindezeknek ellenére is sikerült felidéznie Dosztojevszkij szellemét a Jókai Színházban. Dajka Margit Raszkolnyikov anyjának a szerepében és Kovács Károly, mint a tönkrement Marmeladov- család feje felejthetetlen alakítást nyújtott. Ellenben nagyon sokat veszített a darab azáltal, hogy a szerencsétlen, finomlelkü utcalányt játszó Horváth Teri nem tudta átérezni szerepének lélekformáló erejét. Még Keres Emil Raszkolnyikovjához sem vált méltóvá. Bibliaolvasási nagy jelenetében is csak a szöveg tartalma és szépsége jelentett szint és nyereséget. Ilyenkor értékeljük különösen Dosztojevszkij zseniális lélek- ismeretét. Nála a bibliai idézetek szószerinti alkalmazása ugyanazt a szerepet tölti be, mint a régi nagy görög Íróknál a háttér színpadi formái. Ilyenkor csak drámaielépitő tehetségét használja, különben teljesen átadja a vezetés és irányítás szerepét a Szentirásnak. Művészi motívumai közül már ez is tisztán érzékelteti azt a totális ellentétet, amely a materialista világnézet és az ő életfelfogása között fennáll. A közelmúltban alkalmam volt egy értékes vélemény-nyilvánítást végighallgatnom Marchette Chute- nak a “Stories from Shakespeare” cimü, 1956-ban kiadott, majdnem 340 oldalas könyvével kapcsolatban. Az volt a kérdés, hogy érdemes-e, szabad-e Shakes- peare-t modern gyermeknyelven kicsinyeink kezébe adni? “Feltétlenül! ’ — volt a neves tanár pozitív válasza. “Morális, keresztyén szellemű és komoly tanításokkal teli történetekkel ismerkednek meg belőle, amelyek, ha nagyon megszürkitett nyelven is szólnak hozzájuk, még mindig több jóra és szépre tanítják meg őket, mint a tucatszámra megjelenő mai gyermek-könyvek és rajzos füzetek nagyrészének nevelőhatás nélküli, kétesfajsulyu szövegei.” Érdemes-e, szabad-e Dosztojevszkij “Bűn és Bün- h.ődés”-ét egyéni, vagy különböző társadalmi elképzelések átültetésében színpadra vinni? Azt hiszem: érdemes. Ez az ő “Macbeth”-ja, erős, tömény és olyan határozottan szól belőle az üzenet, hogy bármilyen színészi és rendezői interpretálás szürkiti is, még mindig érthető és építő marad. Szürkén is értékesebb a XX. században oly divatos, erkölcsöt és hitet romboló modern drámák tekintélyes százalékánál. A Jókai Szinház külön elismerést érdemel a darab felújításának a gondolatáért és azért is, hogy az adott körülményeik lehetőségeinek a felhasználásával a legjobbat igyekeztek nyújtani. Engem sem ért olyan nagy csalódás, mint amekkorára a röpcédula elolvasása után számítottam. Sikerült annyi élményt merítenem az előadásból, hogy örüljek legalább azért, mert láthattam. Haranginé Juhász Antónia FALU TAMÁS VERSEIBŐL ORVOSSÁG Hogyha sebeket kapsz a nagyvilágtól, Húzd le függönyöd. Tanulj meg élni, mindenkitől távol. Árnyaid mögött. Tanulj kertedben virágot dajkálni, Fehéret, lilát, A nagyvilágból nem gyógyithat más ki. Csak a kis világ. KACAGTÁL Kacagtál, mikor én kacagtam, Sirtál, ha lelkem könnyezel. A kacagást rég elfeledtük. De őrizzük a könnyeket. Már nem vehet el tőlem senki. Se föld alatt, se föld fölött. Nincs lánc, mely oly széttéphetetlen. Mint akit kél könny összeköt. KÉT LÁMPA Mini két bus utcalámpa. Állunk az ut két végén. Lessük napnak és éjnek Váltakozását békén. Fényünk gyönge, a ködben Szomorúan homálylunk, S csak úgy érjük el egymást. Hogy összeér az árnyunk. ÉLETRAJZ Ha tudni akarod: ki voltam. Ne keress rólam adatot. Az életet átrobotoltam, S éltem, ahogyan adatott. Sohsem ott voltam, ahol voltam. Hanem, hol a messzeség kékül . . Kötél nélkül hintáztam. Szárnyak nélkül repültem, S boldog voltam boldogság nélkül.
