Reformátusok Lapja, 1963 (64. évfolyam, 1-9. szám)
1963-11-01 / 9. szám
10 REFORMÁTUSOK LAPJA odaadó támogatására oktassa a gyülekezet tagjait. Ahol a presbiterek lágymelegek, ott az egyháztámogatás hanyatló félben van. A magyar református gyülekezetekben denominációra való tekintet nélkül szolgáló lelkipásztoroknak van a legalacsonyabb fizetésük Amerikában. Átlagos viszonylatban egy szakmát nem tanult, de jól használható segédmunkás jövedelmével egyenlő, pedig minden lelkipásztorunk hosszú éveken keresztül költséges iskolába járt, egyetemet végzett, tehát végzettségét tekintve mindegyiknek több fizetés járna. Ezt a kérdést egyházkerületünknek különbség nélkül sürgősen rendezni kellene, de nem úgy, hogy tologatjuk egyik évről a másikra és egyik bizottságból áttesszük a másik bizottságba. Az Egységes Egyháztest megvalósulásához ez is szorosan hozzátartozik, de hozzátartozik egyházaink tagsági dijainak egységes rendezése egész magyar református vonalon. Bármennyire sokaknak nem tetszik esetleg, de erről beszélnünk kell itt és most. Hogyan akarunk egy Egységes Magyar Egyháztest lehetőségéről beszélni, ha ebben a közösségben szolgáló papjainknak még a leg- minimálisabbat sem biztosítjuk? Miért van az, hogy csak a magyar gyülekezetek tagjai szük- markoskodnak egyházaikkal szemben? Itt is példát vehetünk a római Egyháztól. Náluk nincs 6—9, vagy 12 dolláros évi tagsági dij, pedig a római Egyház tagjai sem gazdagabbak és nem keresnek többet, mint a mi egyháztagjaink. Más a helyzet az angol gyülekezeteknél. Ha valaki átmegy tőlünk egy angol gyülekezetbe tagnak, megkérdezik tőle, menynyit óhajt fizetni, akkor a mi emberünk óvatosan megkérdezi, hogy mennyit szoktak mások? Erre megkapja a körülirt diplomatikus választ. Mr. “X” fizet pl. ötezer dollárt, Mr. “Y” fizet nyolcszáz dollárt és Mr. “Z” fizet négyszáz dollárt évente. Ennek hallatára a mi 9 dollárt fizető volt tagunk könnyűszerrel felajánl kétszáz dollárt, vagy többet, hogy ne maradion szégyenbe a többiekkel szemben. Hát ezért nincs nekünk se iskolánk, se theológiánk, se egyetemünk, se nyomdánk, semmink az égvilágon. Két Intézményünk van és azt is háborúskodva, szükmarkuan támogatjuk és ha igy folytatjuk tovább még papjaink sem lesznek. A fiatalok nem jönnek hozzánk sokfelé húzásunk és zsugori szűkmarkúságunk miatt, az idősebbek lassan fogyófélben vannak . . . és ha még most sem tudjuk közös akarattal, közös Istenbe bizó alázatos bűnbánó imádsággal, közös hitbeli örökségünket egyakarattal egy nagy Egységes Magyar Egyházba tömöríteni, meghaltunk véglegesen a Jövendő számára örökre. Megvalósitható-e a Magyar Református Egységes Egyháztest? Ha most nem, akkor soha többé. Én magyar református őseim hithüségé- vel, tiszta szivemből és egész Istenbe bizó lel- kemmel hiszem és vallom, hogy megvalósítható, ha mindannyian őszintén, egyöntetűen akarjuk. Visszapillantottunk a múltba és láttuk hány és mennyi egységre való törekvés jutott zátonyra. Én mindezek ellenére hiszem, hogy egyszer biztos révbe jutunk. Hiszem, hogy ezek a kezdeményezések nem voltak hiába valók, mert mindegyike arról tesz tanúbizonyságot, hogy ott ég valamennyiünk lelkében az a parányi apró láng, amelynek nem szabad kialudni soha. Nem tudom hányán vagyun, de szeretném hinni, hogy sokan, akiket a szive hoz ide ebbe az áldott testvéri közösségbe. Itt az Országos Presbiter Szövetség keretében minden viszálykodásnak, minden széthúzásnak meg kell szűnni, itt — és ez az egyetlen hely jelenleg — ahol mindenki egyszerűen magyar reformátusnak vallhatja magát, függetlenül attól, hogy melyik egyházba tartozik. Ezen a helyen legyünk valamennyien mindig egységre törekvő, békes- séges és jószándéku emberek, akik mindent megpróbálnak azért, hogy ez az egységre törekvő álom egyszer valóra is váljék. Isten áldása legyen mindannyiunk munkáján, életén és minden egységet építeni akaró jószándékán. NÉPDAL Tull a vizen, Tótországon, Szíva tér óm a zöd ágon, Szakasztottam, de nem öttem, Bura terömtött az Isten. Nagy gazda vót édösapám, Nagy örökség maradt reám! Hat ökörnek a kötele, E’vvasvillának a nyele. (Andrásfalva, Bukovina) ★ ★ ★ Bármerre mennék, ide visszatérnék, Bármerre szállnék, átkozott, szegény nép, A gondodat kiáltaná a szám . . . Mert bánatkövei van utcád kirakva, Szemed a bánat végtelen patakja S jaj, ez a föld, e bus föld a hazám . . . (Kosztolányi) ★ ★ ★ “Nem lehet magyar, aki nem hisz a magyar kultúra csodaforrásából. A kultúrában pedig benne van a népkultura.” — Kodály Zoltán. ★ ★ ★ “En is ehez az ősi és erős fajhoz tartozom, én is ennek az őseredeti, meg szelídít etlen nemzetnek vagyok fia, amelyet úgy látszik még jobb napokra tartogat a Gondviselés.” — Liszt Ferenc. ★ ★ ★ “Hogy a magyar annyi viszontagság közt sem olvadt össze más nemzetekkel, nem egyéb, mint legtermészetesebb következménye nyelve erejének.” — Gróf Széchenyi István.
