Reformátusok Lapja, 1963 (64. évfolyam, 1-9. szám)
1963-10-01 / 8. szám
6 REFORMÁTUSOK LAPJA A TÖRTÉNELMI KÁLVINIZMUS NYOMDOKAIN: REFORMÁTUS GYÜLEKEZETI ÉPÍTÉS SZOLGÁLATÁBAN A hivő tudomány mivelése, egyházi ügyekben való forgolódás A jócselekedet mellé tudományt is tegyünk, szerezzünk az apostoli intés szerint. Vegyük már elő őszintén és becsületesen ezt a hivő tudományt és egyházi ismeretekkel való törődést. Vándor nép hamar felejt. Faluja rendjétől elszakított amerikai magyar református népünk nehéz helyzetbe került. De még ezzel sem menthető a “majd a Tiszteletes Ur megmondja’’ református hitgyakorlat. Mert a majdnem teljesen lelkipásztorokra támaszkodó gyülekezeti élet veszedelmes dolog. Hova el nem vezették amerikai magyar református gyülekezeteinket . . . kuruc vagy labanc érzelmű lelkipásztorok?! A mi gyülekezeteinknek most már 50-60 esztendős múltja van, s hátha még a magyarországi Református Egyház 400 éves múltjára gondolunk. Illik már a hitbeli nagykorúságra való törekedés, nem szabad mindig édes tejnek italára számítani. Az ismeretekben, a hitbizalom tudományában való növekedésére szükségünk van és az illedelmes dolog, mert zavaros fejű emberek érzelmileg, a szív dolgában is zavarosak és megbízhatatlanok, mint ahogy a szívtelen emberek tudománya sem áldásos. A tudományban, ismeretekben járatos ember okosan gondol gyülekezete, Egyháza jövőjére. Az izraelita okos kegyeséggel termése javát, családja első szülött fiát adta az Ur szolgálatára. (S ez az én szivemet is megüti. Én már nem igen nevelhetek fiakat, nekem nem jutott, talán meg sem érdemeltem. Pedig a Paál és Nyerges ősök, lelkészek és tanítók vagy öt nemzedékre visszafelé, kemény hangú kántorok, nagyon nyugtalankodnak, hogy az egyházi foglalkozás a Paál és Nyerges vonalon nagyon szűkösen néz ki. Vagy talán elég volt két család részéről. S bizony én magam is, ha fiam volna egész más egyházi szolgálatra küldeném, mint az “amerikai protestáns gyülekezeti lelkipásztori szolgálat”, melynek képe és lelki vetü- lete ugyancsak zavaros.) Látjátok atyámfiai az óhazai Egyház nemcsak, hogy kezdeti, bevándorló időkben pionír lelkészeket küldött ki, közöttük a ti alapitó lelkipásztorotokat Harsányi Sándort, de nagy merészen és jószivvel küldte ösztöndíjas diákok egész sorát az első világháború után. S mi valahogy itt maradtunk. Elkallódtunk?! Nem mondanám. Sokan ugyan irigységből ugyancsak biztattak bennünket, hogy menjünk haza. De vájjon mi lett volna és mi lesz majd ezekkel a gyülekezetekkel nélkülünk és az utánunk jövők nélkül? Mikor viszonozzuk már az óhazai Egyház sok jó lelki ajándékát? Igaz, hogy anyagiakkal alkalmilag segítettük és segítjük őket. Mi még csak dollárjainkat odaadjuk. De hol vannak nagy családok első szülött fiai, mint lelkésznövendékek? Hol vannak a készséggel vállalkozó, örömmel dolgozó egyházi tisztviselők, gondnokok, presbiterek? Hol vannak a vasárnapi iskolák tanítói és Paál Gyula növendékei, énekkarok örvendező énekesei? Miért látszik olyan terhesnek, olyan nyűgösnek ez a mi vallásos életünk? (Miért próbálunk minden nehézséget megoldani a régi panasszal: “Tiszteletes Ur miért nem látogat többet? ’ Hiszen én úgy tanultam még, hogy gyülekezet s ebbe tartozik a lelkipásztor is örömmel találkozik az Istentiszteleteken, egyházi összejöveteleken és gyűléseken, betegek látogatásánál.) — Ne legyen lerhes-nyügös ez az egyházi élet, hanem inkább öröm, boldog szolgálat, hívek együtt lakozása. Kitartás, atyafiságos hajlandóság, szeretet Persze a tudomány mellé “mértékletesség, tűrés, kitartás” kell. Ez az intés igazán nekünk, amerikai magyar reformátusoknak szól, akik között olyan sokan vannak a Hübele Balázsok és még ráérünk Pató Pálok. A mi vallásunk tanítja igazán a hivő, bizó ember kitartását, a régiek úgy mondták: perseverantia sanctorum, a hathatós kegyelem tanát. Mértékletesség, tűrés, kitartás, jellem kell a mi egyházi életünkben. Meg aztán illene már élni az atyafiakhoz való hajlandóság szép életét. Ti idősebbek csak megválasztottátok már azokat, akikkel együtt ültök a templomban, együtt énekeltek és imádkoztok. Gondoltatok-e már arra, hogy kivel szeretnétek együtt lenni ott, amely helyről a jánosi evangélium szerint Jézus Krisztus azt tanította, hogy az az ő Atyjának háza, melyben sok lakóhely van. (János 14.) Meg azután a szeretet. Nem a szófecsérlő, nagybeszédü, de cselekvő felelősséget vállaló emberséges, felemelő, segítő felebaráti szeretet, mely emberben ember-testvért lát faji, népi-nemzeti és színek határain felül. A jókedvű adakozók Anyagiakban meg vagyunk. Itt nem volna illő elhallgatni, hogy a Közeli örökség 1955 és 1962 között éppen $10,000-t adott egyházunknak. Pedig látjátok, ez a magános nő alig lakozott közöttünk pár évig. Legyen nyugodalma békességes és lakozása a mennyei honban biztonságos. (Homesteadi egyház.) Közegyházunkban ismét jobban érezzük magunkat. Közegyházi adakozásunk ezt jól mutatja. Évi bevételünk: $16,592.20. Jó átlag bevétel, különösen a munka-viszonyokat tekintetve. Jótékonysági adakozásunk a következő: Misszióra $500.00, Világszolgálatra $180.00, Lelkésznevelésre $50.00, Egyházkerületi Alap útiköltséggel együtt $368.00, Bethlen Otthon $240.00, egyházi újságok, nyomtatványok $301.85. Jótékonysági adakozásunk összege $1,639.85, amely összbevételünk majdnem 10%. Ez az adakozás gyülekezetünk jelenlegi állapotában kielégítő. (Homestead ismét.) Pál apostol tanítása világos: “hitből és kegyelemből”. (Ef. 2:8-9.) Az Egyház népe az üdvösség nagy munkájának történelmi tényeire hálával tekint vissza. A két Exodus kimenetel megtörtént. Izraelnépét a szabaditás Istene vezette ki Egyiptom földjéről a szolgaságnak házából. Isten különös kegyelme munkáját folytatta és az üdvösség szabaditó munkáját elvégezte a Golgothán Jézus Krisztus szenvedése által. Az Egyházat nem kell megmenteni ... az már meg van mentve. A feltámadás a váltság munkájának diadala és dicsőséges megpecsételése. De nekünk is tennivalónk van: először “félelemmel és rettegéssel” (Fii. 2:12), majd hittel, bizalommal, jóreménységgel és hálaadással kell munkálnunk a mi üdvösségünket. Növekednünk kell hát a kegyelemben. Mert az élet növekedés és mi élni akarunk. PAÁL GYULA
