Reformátusok Lapja, 1963 (64. évfolyam, 1-9. szám)
1963-10-01 / 8. szám
4 REFORMÁTUSOK LAPJA CSENDESEDJETEK EL Rovatvezető: Dr. Újlaki Ferenc “FELÉBREDEK . . . VELED VAGYOK!” (Zsoltárok könyve 139:18.) Édes Atyám, levelek hullása, virág herva- dása idején megalázkodva érzem: “Minden test olyan mint a fü, szépsége mint a mező virága . . . megszárad a fü, elhull a virág . . elmúlnak esztendeink, elmúlik földi életünk. De Te, örkkévaló Isten, megmaradsz minden időben. Hozzád jövök, alázattal kérlek, növeld hitemet, erősíts abban a bizonyosságban, hogy ha földi munka, baj mind elfogyott, a halál kapuján át, hazamegyek Te hozzád. Erősíts abban a hitben: “Én az én Atyámtól jöttem ... és az én Atyámhoz megyek!” Jézusért, Ámen. A magyar reformátusok lelki vezére, Dr. Ravasz László nyolcvanegy éves volt szeptemberben. Egyik levelében ezt irta nekem: “Nap- szállat van, fészkemre szállók s úgy alszom el, mint aki már csak más ég alatt, más hajnalon ébred fel . . .” A zsoltáriró is boldog bizonyossággal mondja: “Felébredek . . . veled vagyok.” Nem a földi életben, az alvás utáni felébredésre, hanem a halál utáni állapotra gondolunk most. “Ha földi munka, baj mind elfogyott” — mi történik akkor? Kiköthetek a biztos parton ott? Mi vár reám? 1. “FELÉBREDEK . . .” Az esemény bizonyossága ez. Nem örök álom következik a halál után, hanem felébredés. Élet van odaát. Jézus búcsúzik az utolsó este és azt mondja: “Az én Atyám házában sok lakóhely van. Ha nem volna, megmondtam volna néktek . . .” Dietrich Banhoeffer a német lutheránus egyház lelki vezére volt Hitler uralma alatt. A modern élet szentje és mártírja ő. Két évig volt börtönben és koncentrációs táborban. Vele volt angol tiszt Írja naplójában, hogy nem ismert embert kiben oly sok öröm, megnyugvás, hit lett volna, mint ő benne. 1945 április 8-án, vasárnap, a koncentrációs táborban istentiszteletet tartott Banhoeffer. Megragadóan beszélt, imádkozott. Két durva kinézésű férfi jön be és igy szól: “Banhoeffer, készülj el és jöjj velünk.” Búcsút vesz fogoly társaitól, majd az angol tisztnek ezt mondja: “Ez a vég ... de nekem az élet kezdete.” Másnap Flossenburgban felakasztották. “Ez a vég, de nekem az élet kezdete . . .” Nem utolsó szó a halál. Ha nem volna, megmondtam volna néktek . . . “Felébredek!” 2. “VELED VAGYOK . . .” Az első bizonyosság “FELÉBREDEK” utána jön a másik: “VELED VAGYOK . . .” Mit találunk ott, a halál után? János jelenéseiben azt írja: láttam a szent várost . . . utcája arany . . . minden kapu drágagyöngy . . . láttam egy nagy sokaságot minden népből, nyelvezetből ... a sokaságban előre elment szeretteink. Mi következik, mi, ki vár reánk? A leg- boldogitóbb: Isten vár ott! “Felébredek, veled vagyok!” Jézus tanítása szerint, mikor a tékozló fiú fáradtan hazafelé ment az atya meglátta, megesett rajta a szive, odafutott, nyakába borult és csókokkal halmozta el, bevitte az atyai házba. János azt mondja: “Látjátok mily nagy szeretetet adott nekünk az Atya, most Isten gyermekei vagyunk . . . meg fogjuk látni Őt, amint van ... és hasonlókká leszünk Ő hozzá.” Rufus Jones, a quaker lelkész, bibliatudós, tizenegy éves fiát elveszítette. Nem tudott megvigasztalódni. Szomorúan sétált a város utcáin. Egy kis leány kiszaladt házuk udvarából és háta mögött becsapódott a kerítés ajtaja. A gyermek kétségbesetten sir, kopog, zörget, próbálja kinyitni az ajtót. De nem tudja. Égy- szer csak megnyílik az ajtó, az édesanya jön ki rajta. Gyermekéhez megy, karjai közé öleli, lecsókolja könnyeit és igy szól: “Tudtad, hogy eljövök . . . érted ... ne sírj ... itt vagyok.” Akkor megéreztem ebből a jelenetből Isten vigasztalását. Megéreztem, hogy az ajtó mögött szerető szív van. A halál kapuján belül Isten van ott. “Ne nyugtalankodjék azért szivetek, higy- ietek Istenben és higyjetek én bennem . . . ha nem volna, megmondtam volna tinéktek . . . ahol én vagyok, ti is ott lesztek . . . megláttok engem az én dicsőségemben . . .” mondotta Jézus. Csodálkozunk-é, hogy Pál apostol igy sóhajtott: “Vágyakozom elköltözni és Krisztussal lenni, mert az mindennél sokkalta jobb . . . a halál nékem nyereség . . .” “Felébreded . . . veled vagyok!” “Úgy alszom el, mint aki már csak más ég alatt, más hajnalon ébred fel!”
