Reformátusok Lapja, 1963 (64. évfolyam, 1-9. szám)
1963-08-01 / 7. szám
8 REFORMÁTUSOK LAPJA UJ VETÉS A RÉGI BARÁZDÁBA Irta: Nt. Csutoros István Első Magyar Presbiteriánus Egyház lelkipásztora Cleveland, Ohio Az elmúlt XIX. évszázad utolsó harmadában az Amerikába vándorolt kálvinista magyarok száma annyira növekedett, hogy az ősi hitben való megtartásuk érdekében szükségessé vált számukra a magyar református egyház-szervezet kiépitése. Ezt a sok nehézséggel, küzdelmes fáradtsággal járó pionir munkát a cél és feladat magasztosságától áthatott lelkületű, magyar- országi lelkészek vállalták. Mint jó pásztorok, utánajöttek a soha sem könnyű magyar sors rendeléséből Amerika földjén szétszóródott nyájnak, akiokba terelték: egyházközségekbe szervezték őket. Minthogy az egymástóli nagy távolságokat ma már percek, órák alatt, valósággal felfaló “kare”-ról az uj bevándorlóknak az időkben még csak álmodni sem lehetett, a személyes találkozások, összejövetelek, mondhatni, lehetetlenek voltak. Ennek, a megerősödés és továbbfejlődés útjában álló nehézségnek áthidalására egyetlen lehetőség volt: a szellemi kapcsolat megteremtése az Írott szó utján. Ez a felismerés késztette a pionir lelkészeket az Amerikai Magyar Reformátusok Lapjának életrehivására. És 1900. évben, a minden kezdet rögös utján elindult a lap. Alapításának és megerősitésének érdeme Nt. Harsanyi Sándor, Dr. Kalassay Sándor, Dr. Csutoros Elek lelkészeket illeti és azokat az érdemes lelkipásztor társaikat, akik a megkezdett munkát folytatták és fejlesztették, amihez a módot és lehetőséget a fiatal egyházközségek tagjainak áldozatos anyagi támogatása adta meg. E magyar református egyházilap-alapitás Istennek tetsző üdvösségét bizonyitja egyházi életünk kiterebélyesedése: a kezdetben alig egynéhány tagból alakult egyházközségek ma már számos helyen az ezret is túlhaladó taglétszáma; érdemeit gyarló emberi szónál különbül méltatja és messzebbhangzóan hirdeti a már százra tehető magyar templom harangjának magyar kálvinistákat hivogató, megerősödött hangja. A Lapot annak idején elindító szükségesség: az összetartás erejének igénylése ma is fennáll, sőt fokozódott, mert a természetes kezdeti nehézségek helyébe újabbak és veszedelmesebbek támadtak. Az egész keresztyénséget fenyegető atheizmus megkezdte döntő támadását és alattomos férgek rágjak az amerikai kálvinista tölgy gyökereit is és aggasztó vihar tépdesi koronáját. A Magyar Egyházkerület átvette a Lap kiadását. A testvér-egyházközösség, a Presbyterian egyház képviselőjével értekezletet tartott ez ügyben. Bár mindkét egyházi főhatóságnak van igen termékeny és színvonalas angol nyelvű iratterjesztése és ezeknek második és harmadik generációs tagjainak előfizető-olvasói is — de a régi és uj magyar bevándorlók számára ezek nem pótolhatják a magyar egyházilapot. Tehát nem uj lap megindításáról van szó, hanem a régi folytatásáról — ugyanazon név alatt, a régi célkitűzéssel, azonos szellemben és formában. Próbáljad ki — támogassad a Lapot és olvasgassad. Fontos a magyar egyházi lap azok számára is, akik idegen ajkúak között elszigetelten élnek, vagy várostól távol, tanyákon laknak s ezért nem járhatnak magyar templomba. Úgyszintén az ágyhoz kötött, vagy a házon kivüli jövés-menésben gátolt betegeknek; ezeknek valósággal életszükséglet. Ezt a célt is hiven szolgája az egyházi lap; ne sajnálja hát senki — nem is annyira a laptól, de inkább a saját maga érdekében — az évi $2.50 előfizetési dijat. Szükség van a lapra a “Nyelvében él a nemzet” örök igazsága alapján is — melynek fokozott a jelentősége éppen a mai időkben, mikor a háború vihara oldott kéveként szórta fiainkat a nekünk testvértelen, idegen nagyvilágba. A magyar nyelv életben maradását is hiven és eredményesen szolgája a lap. Lap-alapitó és fenntartó elődeinknek sok nehézség árán szüzföldet kellett megmunkálniok; de kévésükből sokat áldozva megállták a helyüket s gazdag örökséget hagytak ránk. Legyenek áldottak a még élők s az eltávozottak haló poraikban. Mennyivel könnyebb kell legyen nekünk, akiknek munkáját már feltört és dúsan termőnek bizonyult föld barázdái várják. Erősen közel az őszi szántás-vetés ideje; a tarlók várják a munkáskezeket; ezért ezzel a számmal mi is újból megindítjuk a Lapot. A szerkesztők és munkatársaik szolgáltatják a szellemi-vetőmagot — lelkésztársainké a lelkitalaj előkészítésének, majd abba a jó mag, lapunk magyar betűi elvetésének magasztos feladata — és valamennyi hittestvérünk, egyház tagunké a vetést gondozó, kalakas munkában való részvétel kötelezettsége. És ha mi, összefogva mindvalahányan, az Ur igazsága szerint mérlegelve lehetőségeinket — áldozunk az üdvös célra, ha Tsten híveihez méltó hűséggel szolgálunk az Ő gazdaságában, akkor részesei is leszünk az aratásnak. Kövessük áldozatkész elődeink példáját s ne essünk áldozatává a jólét veszedelmének: a közönyösségnek. Rajtunk, rajtad múlik, testvérem, hogv ugaron ne maradion a barázda — el ne némuljon Amerika földjén a magyar szó s a magyar harang. És hogy ki ne aludjon a magyar- lélek benned és utódaidban!
