Reformátusok Lapja, 1963 (64. évfolyam, 1-9. szám)
1963-01-01 / 1. szám
2 REFORMÁTUSOK LAPJA menő diákifjakat kötelezi arra, hogy elindulásuk, majd visszaérkezésük alkalmával is esküt tegyenek arra, hogy mind a Helvét Hitvallást, mind a Heidelbergi Kátét megtartják. Későbbi rendelkezések arról szólnak, hogy az esperesek a kátét az iskolamesterektől gyűlések alkalmával kikérdezzék, sőt azt is, hogy a gyengébb ifjú papokat megkathekizálják. A káté népszerűségét mutatja, hogy II. József koráig (1780-ig) mintegy 30 magyar nyelvű kiadást ért el, ami azt jelentette, hogy Magyarországon a Biblián kivül ez a könyv volt legnagyobb számmal a nép kezén. Mária Terézia ideje alatt a Helytartó Tanács rendeletet ad ki (1747-ben), hogy a Debrecen város nyomdájában készült kátékat meg kell semmisíteni. A város önérzetes választ ad a rendeletre, kijelentvén, hogy nincs módjában teljesíteni ezt a rendelkezést! Sőt a város újabban kinyomatja a kátét. Később nem Ítélték tanácsosnak, hogy a kátét éppen Debrecenben nyomassák ki s ezért, ahogy Hatvani István tudós debreceni professzor feljegyezte: “Úgy gondolkoztunk, hogv a külső országon is meglehet, még pedig nagv költség nélkül.” Ki is nyomatják Báselben 1754-ben, de csak Boroszlóig tud eliutni a könvv. Innen aztán debreceni kereskedők, iparosok szállították be titokban az országba, főkén szücsmes- terek, akik a sok bunda és szőrme közé rejtették el a káté példányait. Egv pozsonyi római katolikus nvomdában is megjelent a Heidelbergi Káté, de “sok ferdítéssel és kihagvással” 1779-ben. A római katolikus nyomdász mindazokat a részeket, amelvek ellen a Helvtartó Tanács kifogásokat, emelt, vagv kihagyta, vagy átírta. _ Később kénytelen volt a református egvház beleegyezni, hogv a kifogásolt részek kimaradianak s igv jelent meg 1787-ben a csonka káté. Száz évig ez a káté volt forgalomban, amikor aztán Erdős József 1884-ben uj fordítást készített a teljes kátéról. A magyarországi református egyház ezt ismerte el hivatalos magyar szövegnek 1891-ben, mely azóta 12 kiadást ért el. Megjelent még a Heidelbergi Káté romániai magyarok használatára Tavaszy Sándor fordításában, a szlovákiai magyarok részére pedig Galambos Zoltán fordításában. Szlovák reformátusok részére Balázs János lastomiri református lelkész fordította le az Erdősszöveget 1937-ben. Érdekes megjegyezni, hogy I. Rákóczy György rendeletére a káté román fordításban is megjelent 1648-ban Fogarasi István lugosi prédikátor fordításában. A Heidelbergi Káté nagy jelentősége az, hogy a hivő bibliaolvasót eligazítja a Szent- irás ismeretében és megértésében. Századok viharában megmaradt szimbólumnak, jelnek, útbaigazítónak a református keresztyén számara. Az első kérdésre “Mi néked életedben és halálodban egyetlenegy vigasztalásod?” mily patinás szépséggel és egyszerűséggel foglalja össze a Szentirásból összeállított feleletet: Az, hogy testestől-lelkestöl, mind életemben, mind halálomban, nem a magamé, hanem az én hűséges Megváltómnak, Jézus Krisztusnak a tulajdona vagyok, aki az O drága vérével minden bűnömért tökéletesen eleget tett s engem az ördögnek minden hatalmából megszabadított és ugv megőriz, hogy mennyei Atyámnak akarata nélkül evv hajszál sem es- hetik le fejemről, sőt inkább minden az én üdvösségemre kell, hogy szolgáljon. Ezért Szentlelke által is engem az örökélet felől biztosit és szív szerint késszé és hajlandóvá tesz arra, hogy ezentúl Őneki éljek. DR. HARANGI LÁSZLÓ A MAGYAR EGYHÁZKERÜLET KIADVÁNYA LESZ A REFORMÁTUSOK LAPJA — FELHÍVÁS ELŐFIZETŐINKHEZ — Közegyházunk Konventi Tanácsa (Executive Council of the United Church of Christ) 1962 október 16=án kelt határozatával kimondotta, hogy a Reformátusok Lapja kiadásának jogát visszaadja a Magyar Egyházkerületnek. Közegyházunk kiadásában a Reformátusok Lapja utolsó száma 1963 júniusában fog megjelenni. — Felkérjük ezért olva= sóinkat, hogy előfizetésüket a jelenlegi szerkesztői hivatallal e dátumig rendezzék. Számonként számítsanak 25 centet, vagyis az 1963 január= júniusi időtartamra $1.50=et. — Esetleges túlfizetéseket 1963 május l=ig hozzánk juttatott levélbeli kérésre visszatérítünk. DR. HARANGI LÁSZLÓ szerkesztő
