Reformátusok Lapja, 1962 (62. évfolyam, 1-10. szám)
1962-04-01 / 4. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 21 EGY ÚTTÖRŐ MISSZIONÁRIUS LEVELEIBŐL 2. közlemény Borzasztó nagy szükség van egy utazó orvosra, mert sok, nagyon sok a beteg a falvakban és mi soha nem látjuk őket. Sokszor késő délutánig dolgozom a klinikán. Azt a néhány' órát, ami még a napból hátra van, házunk befejezésére fordítom. Nincs időm, hogy kimenjek a falvakba a betegekhez, akik egymás után halnak meg körülöttünk. Néhány nappal ezelőtt egy ember jött hozzám igen messziről és arra kért, hogy látogassam meg nagy beteg leányát. Húsz mérföld távolságra lakott és az utat csak gyalogszerrel lehetett megtenni az esőzések miatt. Teljesen lehetetlennek látszott, hogy kérésének eleget tegyek. Ez azt jelentette volna, hogy a klinikát be kell zárnom és az építő munkásokat 2-li napra felügyelet nélkül hagyom. Adtam az embernek néhány aszpirint, mivel nem tudtam mitől szenvedhet a gyermek és haza küldtem. A következő este megint itt volt és könyörgött, hogy nézzem meg nagy beteg leányát. Ismét nemet mondtam, orvosságot adtam neki és elküldtem, arra hivatkozva, hogy körülöttem is sok a beteg és haldokló és azokat sem győzöm meglátogatni. Valószínűleg egész éjjel gyalogolt, mert a következő nap ismét itt volt a lányka anyjával. Ledobták magukat a földre előttem megragadván lábamat és könyörögtek, hogy menjek el a falujukba. Valószínűleg a leány túl nagy volt abhoz, hogy elhozzák. Megszántam őket. Elkészítettem az orvosságokat és kötszereket, mert az ember mondotta, hogy sok a beteg a falujában. Aztán elindultunk a hosszú útra erdőkön, mocsrakon át. Hat órát gyalogoltunk a tűző napon, mire megérkeztünk. Bámultam ennek az embernek a kitartását és azt kérdeztem magamtól, hogyan volt képes arra, hogy ezt az utat három nap alatt hat Ízben megtegye? Amint bemásztam a kicsi fükunyhóba, azonnal hallottam a leány erőlködő lélekzetvételét és a legrosszabtól tartottam. Ahogy ott térdeltem lesoványodott teste mellett és megtapintottam égő arcát, tudtam, hogy későn érkeztem. Megmondtam neki ki vagyok és hogy segíteni jöttem. Kinyitotta szemét és anuak nyelven azt mondotta: Kiperange yi kéri oa cong? — Miért nem jöttél sokkal előbb? Kérdése mélyen megrendített, miért nem mentem azonnal? Talán meg tudtam volna menteni. Ennek a haldokló leánvnak szavai visszhangzanak a fülemben és a szivemben ma is. Oh, ha elkiálthatnám minden templomban és minden keresztyén amerikai fülébe, 1900 éve Istennek fekete gyermekei kiáltanak felénk: “Miért vártatok ilyen soká?” Nem lesz addig nyugtom, amig minden erőmet fel nem használom arra, hogy vigyem az életet jelentő Evangéliumot Afrika haldokló gyermekeinek. DONALD W. McCLURE (Fordította Becsbe Lajosné 1 Makár János: A ZSINATPRESBITERI EGYHÁZKORMÁNYZAT 3. közlemény Kálvin és Kanizsai presbitériuma volt az a műhely, hol faragták, nevelték az egyéni és vallásos, puritán jellemeket, a társadalom és haza emberértékeit. így volt ez mindenütt, hol a kálvinizmus elterjedt, hazánkban is. Gondoljunk csak Bocskaira, Bethlenre, Rákóczira, Lorántffy Zsuzsánnára, Árva Bethlen Katára, Ráday Pálra, Tisza Istvánra és a többiekre. Nem hiába mondták reánk gúnyból az igazságot: vastagnyaku kálvinista, vagyis becsületes, jellemes, derék ember. így röviden igyekeztem vázolni előadásomnak cimii adott első részt: Zsinat-presbiteri rendszer, most rátérek a másik részre: mint a református egyház fönnmaradásának jövője és záloga. A zsinat-presbiteri egyházkormányzat történeti ismertetésével megkaptuk a titkok kulcsait is a református egyház fönnmaradásának jövőjét és zálogát illetőleg. A jövő Azt mondja a magyar közmondás: a járt utat a járatlanért el ne hagyd! Református egyházi életünkben igencsak járt ut, őseink taposták ki a zsinat-presbiteri
