Reformátusok Lapja, 1962 (62. évfolyam, 1-10. szám)
1962-03-01 / 3. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 15 EGY UTTÖRÖ MISSZIONÁRIUS LEVELEIBŐL Rev. J!7. Donald McClure, D. D., sok ezer barátjának csak “Don", itt született Pennsyl- vániában. Amikor a főiskolát elvégezte, önként jelentkezett egy évi tanítói munkára Afrikában. Amikor visszajött Amerikába, egy soha el nem múló álmot hordozott a szivében, hogy ezeket a fekete embereket, akiket mint testvért megszeretett — Istenhez vezethesse. Beiratkozott a pittsburghi theológiára, hogy a misszionáriusi munkára felkészüljön. Mielőtt visszament Afrikába, feleségül vette Boyd Lídiát, aki szintem volt már önkéntes munkás Afrikában. Rev. McClure pionír volt Dél Szudánban. Először ki kellett irtani az erdőt, jobban mondva a dzsungelt, hogy házat tudjanak építeni Utána megindítani az iskolát, megnyitni a klinikát, az emberek bizalmát megnyerni. Amikor ezt elérte, beiani- iott maga helyett bennszülötteket, akik folytatták a megkezdett munkát. 0 pedig ment tovább erdőt irtani, házat építeni, iskolát és klinikát nyitni, hogy amikor készen volt, tovább menien és újra kezdje. Közben hosszú leveleket irt haza szüleinek, akik féltve őrizték ezeket az egyre szaporodó leveleket, hiszen ez volt az egyetlen kapcsolat fiuk és annak családja között. A Reformátusok Lapjában közlünk ezekből a levelekből egynéhányat. A fordítást Becske Lajosné nt. asszony végezte el, mely munkáért hálás köszönetünket fejezzük ki. (Fr m “Red Headed, Rash and Religious” by W. Donald McClure. Copyright date, 1961, Board of Christian Education of the U. P. Church, N. A. By permission.) JAJKIÁLTÁS Kedves Anyám, Néha azon tűnődöm, hogy be tudom e valahol is fejezni az otthonunk építését. A lassú előmenetelt főképpen a klinika okozza. Mindig többen és többen jönnek gyógyulást keresve, egyik másik .30-40 mérföld távolságból is. Ma 148 betegünk volt. Ezek között egy asszony, akinek az egész lábfeje rothadóban van. Úgy mászott szegény a kezein és a térdein az erdőn keresztül jó néhány mérföld távolságból. Azután egy ember támolygott be, két gyermekét cipelve. Ezeket nem lett volna szabad elmozdítani otthonról, mert bárányhimlőjük volt és gyötörte őket a láz. Kicsi testüket teljesen elborították a legyek. Von ági ott,ak a fájdalomtól és szerettek volna szabadulni a legyektől. Ahol az apjuk fogta őket, ott a sebek felszakadtak és véreztek. Apjuk, mielőtt elindultak a faluból a legyek ellen való védekezésképpen befedte testüket marhatrágyával. A falu azonban több mérföld távolságra van, úgyhogy a marhatrágya ledörzsölődött és az ezer meg ezer légy valósággal felfalta a felszakadt sebeket. Megmosdattam őket és bepermeteztem fertőtlenítővel. Napok óta először történt, hogy nem kinozták őket a legyek. A klinikára leggyakrabban nemibetegséggel, vérhassal, maláriával, szembajjal, zúzott sebekkel és sok más betegséggel jönnek. Tizenkét leprás keres fel minden nap az orvosságadagért. A legtöbbnek nincs szüksége másra, csak a napi három tablettára. Sebeik megszáradtak és be- "vógyultak, nem kell bekötöznöm kezüket vagy lábukat, hogy védjem a legyek ellen. Megtanultam, hogy nem adhatok ki több napra való orvosságot. A reggeli, déli, esti adagot majdnem mindig egyszerre kell, hogy bevegyék, mert ha cgy-két tablettát hazavisznek, akkor valaki a faluban biztosan elkönyörgi valami más fájdalom vagy betegség gyógyítására. Első időben odaadtam a leprás betegeknek az egész heti orvos- ságadaffot, hogv ne kellicn olyan gyakran el- iönniök. Az orvossággal birtokukban ők is “orvosok” lettek. Mindenki akart a tablettákból. Szegén}7 leprásoknak egyik tablettát a másik után oda kellett adni. Némelyik több mérföld távolságból jön a napi orvosságadagért. "Ünnepi legátusként kopogtató színes levelét megkaptam. Végtelen jól esett, hogy Nt. Uram megemlékezett rólam. Ha soknak is szólt a levél, mégis szivet-lelket melegítő, kiérzik belőle, ami a mi magyar szivünknek szeretettel teli simogatás . . . Drága Nt. Uram, csak írjon és Írjon sokat, nagyon jó visszagondolni 60 év távolából az elhagyott honi földre . . .” (Kolozsváry Kálmán, Cleveland, Ohio.) ★ ★ ★ "Köszönjük a szép bibliai verseket, amelyet tetszett küldeni. Jó olvasni ily kicsi verseket, az embert közelebb hozza a Biblia olvasáshoz és az Isten imádásához . . .” (Kertész István és neje, Wood- bridge, N. J.)
