Reformátusok Lapja, 1962 (62. évfolyam, 1-10. szám)
1962-01-01 / 1. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 7 DR. BÓNIS BÉLA Idestova két éve, hogy átvettem a Reformátusok Lapja szerkesztését. Özönével jön a posta s mivel a szerkesztésben is lelkipásztornak érzem magam, minden levelet figyelmesen elolvasok s próbálok reá választ adni. Sok öreg magyar ir és igen élvezem Írásukat. A levél végén mind jó egészséget kíván a magyar szokás szerint, hozzátéve “nekem is”, de ami sokszor fejbeüt, az a változatos megszólítás, ahogy a levelet kezdik. Némelyik igen meg akarja adni a tiszteletet s az eredmény egy valóban egyéni, kedves szívből jövő és kedveskedő megszólítás. Az egyik levél például igy szólított meg: “Igen Tisztelt Nagy- tiszteletü Tiszteletes Lelkész Ur!” vagy ahogy New Brunswickon hallottam pár hónapja a banketten résztvevő, reformált és római lelkészeket üdvözlő áldomásmester megszólítását: “Meleg szeretettel üdvözlöm a jelenlévő főtisztelendő pátereket és a nagyrabecsült tiszteletű urakat.” Ez utóbbi reánk, református lelkészekre vonatkozott. Népünk küszködik a megszólításokkal s elfelejti, hogy volt egy régi szép cime a református lelkipásztornak: tiszteletes és tudós prédikátor uram. E kettős megszólításnak modern változata születik meg akkor, ha valamelyik Isten szolgája valóban komolyan veszi a régi magyar közmondást: “jó pap holtig tanul” s tanulmánya eredményeképpen megszerzi a legmagasabb tudományos kitüntetést, a doktori fokozatot. Megszólítása sokkal egyszerűbb lesz s ugyanakkor mégis tiszteletet kifejező. Elmaradnak a kis, nagy és tyüh de főtisztelendő szabódezsői megszólítások szóbeszédben és papíron. Nem tudom, hogy a jelen körülmények között óhazai lelkésztársaink közül hányán (Folytatás az előző oldalról) megtett, hogy a költségeket kisebbé tegye. A saját gyára által készített alkatrészeket ingyen adta, a munkások a külön órákért nem kértek semmit, csak az aktuális kiadásokat kellett megfizetni s igy a 30,000 dolláros gép csak $16,000-ba került. Ahogy Köteles Béla mondotta Budapesten: támasszon ez a gép, az amerikai magyar szivek adománya otthon uj életet, uj hitet, uj reménységet. Akik pedig hozzájárultak adományaikkal e szivgép megvásárlásához itt Amerikában — a nagykegyelmü Isten sokszorosítsa meg életükben a jószívű adományt. Dr. Harangi László tudnak doktorátust szerezni. Annyi azonban biztos, hogy amerikai magyar lelkészi karunk komolyann veszi a továbbképzést és törekszik magasabb tudományos fokozatot elérni. Novemberi számunkban bemutattunk két lelkipásztort, akik doktorátust szereztek. Most kapjuk a hirt Texasból, hogy az egyik austini presbiteriánus gyülekezet lelkipásztora, Bónis Bála doktorátust szerzett a texasi egyetemen. Örömmel mutatjuk be a magyarországi lelkészi képesítéssel működő tiszteletes és tudós prédikátort, röviden: Dr. Bónis Bélát. Perbenyiken született, középiskolai tanulmányait a szinvaparti iskolában, a miskolci református gimnáziumban végezte el 1936-ban. Sárospatakon teológus lett s 1941-ben letette az első lelkészképesitő vizsgát. Amerikába 1947-ben jött s a pittsburghi presbiteriánus teológián tanult tovább. Itt szerezte meg a Master of Theology fokozatot 1949-ben, dolgozatának cime: Kálvin János krisztocentrikus embertana (John Calvin’s Christocentric Anthropology). Pittsburghi tanulmányai alatt beszolgálta a donorai egyházat. Rövid ideig működött a new yorki egyházban, mint kisegítő lelkipásztor, majd 1950-ben elfogadta a Natalia, Texas-ban levő presbiteriánus gyülekezet meghívását. Két év múlva a Luling, Texas-i First Presbyterian Church hívta meg lelkipásztorának, hol 1952—53-ban működött. A texasi egyetemen a legmagasabb Fellowship-et elnyerte s két évig, 1954-56 között tanulmányokat végzett. 1957-ben a Hyde Park Presbyterian Church, Austin, Texas, hívta meg a tudós lelkészt pásztorául s gyakorló lelkészsége alatt irta meg doktori disszertációját, melynek cime: “Tanulmány néhány alapvető etikai kérdésről s azoknak alkalmazásáról egy sokrétű társadalom főiskolai nevelésében. (A Study of Some Ethical Theories and Their Implications for Higher Education in a Pluralistic Society.)
