Reformátusok Lapja, 1962 (62. évfolyam, 1-10. szám)
1962-02-01 / 2. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 13 PAGODÁK ÁRNYÉKÁBAN Babos Sándor missziói munkája Mandzsúriában Már a Kárpátok vonalán dörögtek az ágyuk 1944- ben, amikor Budapesten a Magyar Református Kül- missziói Szövetség kiadásában megjelent a legujabb- kori magyar református történelemnek egy jelentős dokumentuma. 224 oldalon. Pontos cime: PAGODÁK ÁRNYÉKÁBAN. Babos Sándor magyar misszionárius levelei alapján összeállította: Némethy Sándor. — Bethánia Nyomda, Budapest, 1944. Református keresztyén számára a könyv rendkívül tanulságos, érdekfeszitő, lélekemelő. Babos Sándor mandzsuriai missziói munkájáról számol be 1933- tól 1941-ig, ameddig levelet tudott küldeni az erdélyi Sión misszionáriusa az őérte imádkozó és segitő testvéreknek. A könyv itt Amerikában ritkaság számba megy, Nt. Babosnak is csak egy van belőle. Szerénységére jellemző, hogy 14 évi Amerikában létele alatt nem említette ezt a róla szóló munkát. Olvasóink számára pár részletet közölni fogunk ebből a könyvből, mely bizonyságot tesz arról, hogy az elszakított Erdély magyar reformátusságában valaki vállalkozott az evangélium terjesztésére messzi pogányok között. A könyv csak 1941-ig viszi az eseményeket. Nt. Babos szerint viszont az igazi hősi munka akkor volt, amikor Mandzsúriát a japánok megszállták, az összes amerikai, angol misszionáriusokat internálták s egyedül ő maradt szabadon a missziói területen. A missziói munkának háború alatti történetét egyedül ő írhatja meg s hisszük, hogy ezt meg is fogja tenni. Ezzel tartozik nemcsak a magyar református történelemnek, hanem a keresztyén misszió történelmének is. Sok időt, fáradságot, törődést jelentő pásztori munka mellett kell ezt neki megtenni, de tegye meg s a világ magyar reformátussága örömmel fogja olvasni a véréből és hitéből való misszionárius küzdelmét, bizonyságtevését, melyet Krisztus nevében ő végzett a mandzsu földön. MANDZSÚRIÁBAN Megérkezés A vonat 1933 augusztus 27-én gördült ki a kolozsvári állomásról, abban a reménységben, hogy 1939-ben ismét találkozunk. Elszakadt a kezemet utoljára szorító testvéri kéz. Bánfíyhunyadon és Nagyváradon még bucsuz- kodtam a testvérektől, majd a határnál bátyámtól is, aki addig velem jött s aztán Erdély elmaradt ... A bécsi kínai konzul lát- tamozta az útlevelemet és másnap már gyorsvonatban robogtam Genova felé, klagenfurti atyafiakkal, akik úgy néztek reám, mint egy csodabogárra mikor megtudták, hogy csak Mandzsúriába megyek és éppen most. Hajónk szeptember 3-án délután indult Genovából s ahogy a hajó lassan úszott ki a kikötőből s a városból már csak a felgyűlő lámpák látszottak, összeszorult az ember szive: Európa most maradt el . . . A Vörös tengeren olyan forróság volt, hogy éjszakákon át csak egy kicsit tudtam aludni, reggel felé . . . Ahogy Kina felé közeledtünk öt heti hajózás után, október elején a hűvösebb levegővel megérkezett a vihar is. Hajónk horgonyt vetett s vártuk, mig elvonult felettünk a tájfun. Este jött a rádióhir, hogy nem messze Kobe kikötőjétől a tájfun felborított egy hajót és 150 utas közül csak 30 tudott megmenekülni. Ahogy közeledtünk Dairen felé, október végén ismét gyűltek a gondok: mi lesz Dairen- ben? Hogy fogok eljutni Mukdenbe? Hol kapok mandzsuriai vizumot? Mi lesz csomagjaimmal? Hogy beszélek a japánokkal és kínaiakkal? Október 28-án délután 3 órakor Dairenben voltunk. Már nagyon megszoktam a hajót és sajnáltam elhagyni, meg aztán annyi minden kérdés gyűlt fel bennem. Vájjon hogy és mint lesz? Leszek-e elég erős ezen a forrongó területen szolgálni az Ur ügyét? Félelem, öröm és bizakodás vegyült bennem. Semmi nehézségem nem volt a partraszállásnál. Senki sem kérdezett semmit és sem a csomagjaimat, sem útlevelemet nem vizsgálták. Mire este lett, egy japán szálloda szobájában voltam. Másnap reggel 9 órakor vonatra ültem és robogtam Mukden felé. Minden kocsiszakaszban a kocsi két kijáratánál revolverrel, kézigránáttal felfegyverzett katonák ültek. Gondoltam magamban: ez elég cifra dolog. Az állomásokon homokzsákokból épített barrikádok voltak, a hidaknál erős őrség és hatalmas reflektorok álltak készenlétben. (Jövő számunkban folytatjuk'
