Reformátusok Lapja, 1962 (62. évfolyam, 1-10. szám)
1962-12-01 / 10. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 15 Sárospatak a tiszáninneni egyházkerület főiskolája volt, de a diákok legációban — tiszántúli egyházkerülethez tartozott —— Bér eg, Szabolcs, Szatmár vármegye egyházközségeibe is jártak. Ahol sárospataki diákból volt a lelki- pásztor, ott igen szives, meleg fogadtatásra is találtak, bár ebben másutt sem volt hiány. — Legációba mentek a theológusok, vagyis hittanhallgatók, jogászok, VI—VII—VIII. osztálybeli gimnazisták és tanitóképezdészek. Jó távoli legáció jutott Szatmár megyében két jogászcimborának: Dajka Ignácnak és Sutka Pálnak. Megegyeztek, hogy együtt utaznak ünnepi szolgálatuk színhelyére. Sutka Szürtéböl indult vonattal, Dajka Bátyúban ült fel hozzá. A vonaton latolgatták, hogy késő délután érkeznek Szatmárnémetibe s igy már nem mehetnek ki a távoleső falvakba. A zsebükben az útiköltségen felül csak néhány krajcár volt, mert hát ki visz erdőre fát, legációba pénzt? Mivel ebből a készletből sem a vendéglői vacsorára, sem az éjjeli szállásra nem futja: elhatározták, hogy bemennek a lelkipásztorhoz, hátha az meg is vendégeli, meg éjszakára is megmarasztalja őket. Be is állítottak a parókiára. A lelkipásztor halk szavú, mogorva ember — az íróasztalnál ülve fogadta őket. A diákok bemutatkoztak s előadták, hogy legációba igyekeznek, de már reájuk sötétedett, hát kénytelenek az éjszakát Szatmárnémetiben tölteni. A lelkipásztor nem szólt semmit, csak megnyomott egy csengőt, mire bejött az egyházfi. — Estván —■ mondotta — elkíséred a legátus urakat a Magyar Király szállodába. A diákok f elcihélődtek s megindultak az egyházfi után. Közben suttogva méltatlankodtak a barátságtalan fogadtatás miatt s megállapították: biztosan nem volt pataki diák a nagy- tiszteletű ur, hogy ilyen rideg volt hozzájuk. Mert hogy elkisérteti őket a szállodába? Megtalálták volna ők azt maguktól is! A szállodába érve, az egyházfi beszólt a vendéglősnek. Erre az udvariasan tessékelte őket, hogy parancsoljanak szobát. A két diáknak összesen annyi pénz volt a zsebében, hogy egy olcsó szoba dija esetleg kitelt belőle s még maradt is néhány krajcárjuk. Kiválasztották a legolcsóbb szobát s mivel a gyomrukat kaparta az éhség, lementek vacsorázni. A néhány krajcár fedezetre alapozva, megettek közösen egy adag főzeléket, két kenyérrel. Felmentek a szobájukba, lefeküdtek, s közben keserű sirámokat mondtak a zsugori papról, a sanyarú diáksorsról. Amint igy kiadogatták lelkűk terhét, kopog- hatást hallottak az ajtón. Kiszóltak: — Ki az? — Én vagyok, a vendéglős, eresszenek be. Kinyitották az ajtót s kíváncsian lesték, minek köszönhetik a váratlan látogatást. A vendéglős nagy mondókába kezdett: — Láttam, meg a pincér is mondta, hogy az urak szerénykedtek a vacsorával. Ez nagy kár volt, mert a nagytiszteletü ur azt üzente az egyházfival, hogy szállás, vacsora, mind az ő számlájára megy. Erre Dajka Ignác felugrott az ágyból, odaszólt barátjának: — Hallod Pali, kelj fel, menjünk vacsorázni! Pali sem volt rest, felkelt. Magukra kapták a ruhát s lementek az étterembe. ‘''Végigették" az étlapot s a jó vacsora után rendesen beboroztak, többször pohárköszöntőt mondva a jelen nem lévő, de gavallér osan fizető nagy- tiszteletű ur egészségére. EGYETEMES KERESZTYÉNSÉG HÍREI A MÁSODIK VATIKÁNI ZSINAT, mely október 11-én nyilt meg Rómában 2,800 római katolikus püspök jelenlétében, a következő feladatok megoldását tűzte ki magának: a püspöki hatáskör megerősítése, a nemzeti nyelv használata a misében, papok képzése, továbbtanulása, a papi házasság kérdése, a világi elemek bevonása a különféle egyházi tisztsége végzésére, az egyház missziói szolgálata, az egyházi iskolák kérdése, a sákramentumok jelentősége, a vegyes házasság kérdése s végül a földön élő keresztyének egyesítésének a kérdése. A KANADAI EGYESÜLT KERESZTYÉN EGYHÁZ (United Church of Canada) lelépő moderátora Dr. Hugh A. McLeod reámutatott arra a tényre, hogy Kanada lakossága az el-
