Reformátusok Lapja, 1962 (62. évfolyam, 1-10. szám)
1962-10-01 / 8. szám
16 REFORMÁTUSOK LAPJA ISTEN EMBEREI... (Folytatás a 6-ik oldalról) temesse kis kunyhóját, megtisztított kútját, keservesen őrzött kertecskéjét. És mikor estére nagy nehezen kitisztította mindezeket, ellapá- tolta a homokat, pihenni tér, ismét jön a sivitó szél és homok takarja be éjjel mindenét, amije még megmaradt. Másnap kezdheti élőiről. A sivatagban lakó ember életéhez hasonló a külföldön élő lelkipásztor élete és munkája igen sok esetben: homoklapátolás. A sivatag pedig a halál országa. És vájjon értelmes dolog-e a halál ellen küzdeni? Az uj látomás Mikor Ezékiel, idegenben élő pap-elődünk eljutott ide, Isten egy újabb látomással gazdagította. Csontokkal rakott sivatagi völgyet pillantott meg. Az Ur azt kérdezte: Megéledhetnek ezek a csontok a te látásod szerint? Ezékiel felelete az volt, hogy ez az Ur titka, ő nem tudhatja, lehetséges-e ez. Ekkor az Ur furcsa parancsot adott neki: prófétáljon, prédikáljon a csontoknak és parancsolja meg nekik, hogy elevedjenek meg. A próféta engedelmeskedett és ime: a csontok csonthoz illeszkedtek, inak és hús növekedett rajtuk, bőr borította be azokat: teljes testekké lettek, de még mozdulatlanok maradtak. Ekkor ismét szólott az Ur, hogy prófétáljon és kérjen lelket, életet a megújult tetemekbe. A próféta ismét engedelmeskedett és a testek megelevenedtek, emberekké váltak, hatalmas seregként indultak el. A látomás végén az Ur magyarázta meg ennek az értelmét. Elmondotta, hogy a megszáradt testek és szétszórt csontok Izrael népét jelentik, amely csak az isteni beszéd által gyűjthető egybe, amelynek élete az Isten lélekosztogató voltától függ. Ami kétezerötszáz esztendővel ezelőtt igaz volt, az ma is igaz lehet. A szétszórtság: pusztulás. A forrástól való elszakadás: kiszáradás. Az elfeledettség: sorvadás. Isten célja a megtartás De Istennek nem az a célja, hogy bennünket, földi gyermekeit szerencsétleneknek lásson. Célja: hogy megtarthasson és mi éljünk. Ez pedig az Ő csodálatos munkája által történhet meg. Isten ezt a munkát egyszer már elvégezte a szétszórtak között. Elvégezte otthon, a szülőhazában is, a kegyelmi időnek tartható években. Mert ne feledjük: otthon is szétszórtak voltunk és az evangélikus ébredés nem emberek, hanem az Ő munkája volt. Hihetjük, hogy elvégezheti köztünk, szétszórt magyar evangélikusok között is. De hogyan végzi ezt el? Pontosan úgy, ahogy Ezékiel idejében végezte, ahogy Ezékielt felhasználta megelevenítő munkájának a végzésére. Megmutatta a nép igazi állapotát. Azaz: leleplezte bűneit. Felragyogtatta azt az állapotot, amelyben lenniök kellene. Azaz: vágyat támaszt valami jobb után. Rámutatott arra, hogy önön erejéből ide senki el nem tud jutni. Azaz: utalt arra: külső segítségre van szükség. Végül megmutatta, ki az egyetlen, Aki segíteni tud: Önmagára mutatott. Mindezt az Ő Igéjével végezte akkor is el. Szükség van az igehirdetőre Ma is igy végzi el megújító munkáját. De, hogy ez megtörténhessen, éppen úgy, mint 2,500 évvel ezelőtt, szüksége volt Ezékielre, az igehirdetőre, szüksége van Neki rád és rám. A Szentirás tanítása szerint ugyanis akkor elveszett egy nép, ha elhalkul körében Isten szava. Ne áltassuk magunkat: Isten nélkülünk, a mi szolgálatunk nélkül is meg tud menteni sokakat. Nem a magyar nyelven hirdetett Igéhez kötötte az üdvösséget, hanem az Igéhez, amelyet az ember hittel párosít. De ez a nemzedék, amely ma szétszórtjait képviseli, csak igen kis részben érhető el a nem magyar nyelven hirdetett Ige által. Ezért nagy a mi felelősségünk és hamis sáfároknak bizonyulunk, ha nem szolgálunk addig a magyar nyelven hirdetett Igével szétszórtjaink között, amig erre Isten lehetőséget ad. A szórványpap imája Nehéz és tövises ut az idegenben szétszórt nyáj után szaladgálni. Munkájának az értelmét az ilyen pásztor sosem látja, csak hihet benne. Rengeteget kell tennie azzal a tudattal, hogy munkája mit sem ér, értelmetlen homoklapátolás, de enélkül gát épül az Ur megújító munkája elé. Ha nagy nehezen sikerül egy kis nyájat összegyűjteni, amely együtt marad különösebb erőfeszítés nélkül, könnyen hiheti, hogy nagyot alkotott, pedig dehogy: a hússal és bőrrel borított csontok állapotában vannak a szétszórtak. Lélek kell ahhoz, hogy élő keresztyének, élő gyülekezetek legyenek e testekből. Sajnos kevés élő gyülekezetei láthatunk szétszórtságban élő magyar gyülekezeteink között. Ezért az idegen-
