Reformátusok Lapja, 1962 (62. évfolyam, 1-10. szám)
1962-10-01 / 8. szám
14 REFORMÁTUSOK LAPJA esett egy uj gyülekezet alakítása. Mig 1938- ban 16,000 (tizenhatezer) lélek tett nyilvános vallástételt és csatlakozott a déli presbiteriá- nus egyházhoz, 1959-ben 30,000 (harmincezer) lélek tett hasonlóképpen. Ugyanakkor az evangélizáció methódusa és jelentősége is nagy változáson ment át. A missziói munka akár belföldi, akár külföldi viszonylatban az egyháznak nem csupán egyik tevékenysége, hanem mindent annak alárendelő életfeladata lett. Ebbe igyekszik belekapcsolni a gyülekezetek mindenegyes tagját, tanítván és hirdetvén, hogy nemcsak szóban, de az élet egészében és minden tettj ében, mozzanatában Krisztust kell megvallani, szolgálni és felemelni, mert egyház csak ott van, ahol Krisztus van s ahol Ő van, ott mindennek meg kell újulnia. Ennek gyakorlati jelentése az, hogy Krisztus egyháza nem zárkózhatik el a világtól, hanem viszonyba kell lépnie vele, bele- áramlania a világ életébe, a családi, kulturális, gazdasági, politikai élet rendjébe a Krisztusban ujj ászült gyülekezeti tagon át, mint kovász, világosság és só. Amikor az egyetemes papság magasztos elve jobbára az egyén interpretálásától függ, idült problémákkal is találkozunk. Három területet emelek ki. Az első és egyre sürgetőbb kérdés a négerek közötti evangélizációt illeti, ami — fájdalom — alig számottevő. Még 1840-ben is a déli államokban élő és különböző egyházakhoz tartozó 250,000 (kétszázötvenezer) néger egyháztag közül csak kb. 7,000 (hétezer) volt presbiteriánus. Számuk 1892-ben ezerháromszázra süllyedt. Bármivel is magyarázzuk, mégis a legfőbb ok a velük szívből törődő igazi evangélizáció hiányára mutat, jóllehet voltak és vannak szórványos kivételek. Például a neves Stillman College néger felsőiskolások számára 1877-ben alapittatott. Ma már az összes presbiteriánus szemináriumok elfogadnak néger hallgatókat és két fehér déli college ajtót nyitott pár néger diáknak. Mindennek biztató következménye gyanánt a presbiteriánus négerek száma megduplázódott az utóbbi öt évben. Mindazáltal a probléma súlyos és igazi hívők nem berzenkedve, hanem csak orcapirulással beszélnek róla. Van ugyan egy pár fehér holló számba menő gyülekezet, melyben néger egyháztagok is vannak és még több olyan gyülekezet, mely elvileg kimondta, hogy faji és társadalmi különbség nélkül tag lehet bárki, aki Krisztust megvallja és Urának elfogadja. De a dicsérendő elv gyakorlati kivitele, ha netalán akadna néger jelentkező, más lapra tartozik. A második terület a déli államokban, különösen a javarészt Texasban lakó mexicoiakat öleli magába, kik jobban szeretik, ha Latin- American-eknek hívjuk őket. A Texasban levő presbiteriánus mexicoiak külön egyházkerületben tömörültek, de pár évvel ezelőtt beolvadtak texasi szinódusunkba. Azonban spanyol nyelvet beszélő gyülekezeteik és lelkészeik száma még mindig nagyon kevés a Latin- American lakosság arányához képest. A harmadik terület a nagy ipari központok és gyárak munkásait és alacsony jövedelmű polgárainkat mutatja mindazokkal a problémákkal, melyeknek orvoslása az egyház szívügyének kellene lennie. Bizonyos indusz- triális komplex-ekben szolgálnak presbiteriánus lelkészek inkább a lelki tanácsadó és gondozó szerepében. Azonban kimondott rendszeres gyülekezeti munka alig akad a kohók, bányák és nagymüvek vidékén, vagy vándorló szezon- munkások (aratók) között. Köztudomású és nem egy fehérgalléros presbiteriánus esetében döntő motívum, hogy a déli presbiteriánus egyház tulnyomólag a közép- és felső társadalmi osztályokat öleli magába. Végezetül még csak annyit, hogy kb. tiz éve az északi és déli presbiteriánus egyház, valamint az u. n. United Presbyterian egyház között volt egy őszinte törekvés a három összeolvadására, ami azonban a déli presbiteriánu- sok csatlakozása nélkül ment végbe a mostani u. n. United Presbyterian Church in the United States (UP-USA) kebelében. A konzervatív déliek távolmaradása nagyrészt a néger kérdésben elfoglalt különböző álláspontuk miatt történt. Az északi presbiteriánus egyház fölfogása sokkal hivebben tükrözi a négerek egyen- jogosultságának bibliai értelmezését, valamint szociális problémák liberális szellemben való kezelését. Persze ez nem jelenti azt, mintha az északi államokban a vasárnapi istentisztelet az ellenkező színképet mutatná. Sajnos, a faji előítélet és az ezen alapuló merev elkülönítés legszembetűnőbb az egyházakban. De ilyen és hasonló okok miatt a déliek közül még sokan nem ásták el a száz éve dúlt polgárháború csatabárdjait. Azonban ne essünk az általánosítás könnyű és könyörtelen bűnébe. A déli egyházak hivatalos szervei egyre gyakrabban és átütőbben állnak ki a négerek és kisebbségek jogai mellett. S ha lassan is, de minden évvel közelebb kerül maga a nemzet is megvallani, hogy Isten mindnyájunknak meny- nyei Atyja és az Ő Fiában mindmegannyian testvérek vagyunk és egymásért felelősséggel tartozunk. Az Egyházak Világtanácsa központi bizottsága hét uj egyházat vett fel tagjai sorába: a litván és észt luteránus egyházakat, az orosz baptista egyházat, a georgiai ortodox egyházat, az örmény apostoli egyházat, a délafrikai luteránus egyházat, a ciliciai örmény egyházat. Az Egyházak Világtanácsát alkotó egyházak száma 201-re emelkedett.
