Reformátusok Lapja, 1962 (62. évfolyam, 1-10. szám)
1962-01-01 / 1. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA OFFICIAL ORGAN OF THE EVANGELICAL AND REFORMED CHURCH Published monthly, except June-July and August- September, when bi-monthly, for the Evangelical and Reformed Church by the Board of Business Management, the following members constituting the Church Papers Committee: Carl J. Bender, Secretary of the Board, Chairman; Fred A. Kaiser, Treasurer of the Board; John W. Cooper, Fred Smith, Dr. Emil Bassler; Dr. Norman Zulauf, President of the Board, ex officio. Second-class postage paid at Oberlin, Ohio, and at additional mailing office. Subscription rates: $2.50 per year everywhere; single copies, 25 cents. Remittances should be by check, draft or money order, made payable to the REFORMÁTUSOK LAPJA. — Changes of address can be affected three weeks after receipt of both old and new addresses. Send all correspondence and subscriptions to: Dr. László Harangi, Editor 65 North Pleasant Street Oberlin, Ohio Telephone: 775-7733 EZER ESZTENDŐ ÉS EGY NAP A Biblia azt mondja, hogy a Teremtő Isten létezésében ezer esztendő, vagy egy nap ugyanazon időmértéket jelenti. Másszóval örök- tőlvaló és örökkévalóságot nem lehet órával, nappal, hetekkel vagy hónapokkal mérni, ott nem az a helyzet mint a mi arasznyi életünkben. Nálunk minden év egy nagyon hosszú idő, mikor élőiről nézzük, néhány évtized egy emberöltő, száz év szörnyű nagy idő, néhány száz év egy korszak, ezer év egy örökkévalóság. Mi minden történik ezer év alatt? Magyarország, ami édes Magyarországunk, több mint ezeréves. Halandó emberekből álló nemzetem és fajom ezer kalendáriumi évnek minden napját és óráját átélte, vagy átvészelte. Háborúk, tűzvészek, vértengerek szörnyéségének sokasága perzselte végig és pusztitotta el drága emberanyagát, természeti kincseit. Hazánk ezer éve alatt világrengető nagy hatalmak semmisültek meg, vagy zsugorodtak össze jelentéktelen maradékká, hatalmas nemzetek tűntek el a nemzetek nagy családjából, de Magyarország megvan, a magyar nemzet él, létezik. Ezer év alatt számtalanszor Ítélték halálra az országot és nemzetet, közeli és távoli szomszédok mindig egy húron pendültek, mikor a magyar ellen kellett Ítélkezni, mert szerintük a magyarra nincs szükség, országa nem a térképre való, ki kell onnan radírozni. Szét kell szórni ezt a fajt, hadd szívódjék fel a különböző nemzetek között s ha nem is, legalább veszítse el erejét, némuljon el a hangja. Ami a legszomoritóbb, az az2 hogy úgy a múltban, mint a jelenben akadtak hitükvesztett, borúlátó vagy sehogyselátó gyászmagyarok is, akik szintén az ellenség dudájára táncoltak, aki maguk is oktalannak, céltalannak látták nemzetünk létezésért, vagy létért való küzdelmét. Akik úgy önmagukban, mint környezetükben, gyermekeikben is kihalni hagyják a nemzeti érzést és öntudatot és lusta kényelmi szempontból félreállnak attól a nagy küzdelemből, amely egy szebb jövőért folytatja harcait — áldoz és dolgozik, mert hisz. Nyílt ellenségek sokasága, orozva támadó Judások, áruló nemzettagok dacára Magyar- ország és a magyar nemzet megvan, létezik s minden túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a világon MINDENÜTT létezik. Akik szétszórták ezt a fajt, pontosan az ellenkezőjét érték el annak, amit akartak. Mikor a Krisztus ellenségei szétverték a jeruzsálemi keresztyén gyülekezetei abból a célból, hogy megsemmiNÓTÁZÓ VÉN BAKÁK Hogy zug. zuhog, árad a nóta Valamennyi vén fiú torkán S hogy ölte órákig az orkán Künn őket a próba-mezőkön. Magyarok, öregek, nótásak. Bakák, busák: dacosan, hősön. Puskaport még alig szagoltak. De hősök már, mint hősön-holtak. így járnak a Végezés ormán Ezer és ezer évek óta. Mindig a Halálba loholtak S el nem hagyta őket a nóta. Miért? Kiért? mikor?: erősön Állták, mert igy rendellelék el S be szép ilyen végzetes néppel Ugyanaznak tudni magunkat. Ez a regéknek ősi népe S hősi népe túl minden hősön. Rosszkor jőve s rossz helyre téve Átugrik Sorsot, Jelent, Voltat. Fátum és dal népe, ha voltak Sírok: le megbirtál a véggel, Búsultál, ütöttél, nóláztál S halsz és élsz: igy rendelteték el. ADY ENDRE
