Reformátusok Lapja, 1962 (62. évfolyam, 1-10. szám)
1962-06-01 / 6. szám
30 REFORMÁTUSOK LAPJA Jxmyvesp ÉBRESZTŐ Helyszíni riport a nyugati kultúra dzsungel] éből Szombat volt. Méghozzá duhasz- tó meleg. Egész délelőtt egy kis vidéki városka csöndes könyvtárában ültem. Mit olvassak, hogy az időt hasznosabban kényelmeskedjem végig? Itt a katalógus . . . lássuk. A sors véletlenje mindjárt a jegyzék elején megakasztotta tekintetem: Konrad Berkovici: “The Story of the Gypsies”. Már annyi forrást böngésztem végig a mi cigányainkról, bevándorlásuk ismert és feltételezett körülményeiről, viselt dolgaikról, kegyetlen üldöztetésükről stb. — No, de ha már itt vagyok . . . “So sorry” — mosolyogja felém a kökényszemü könyvtárosnő — “éppen olvassák.” Se baj. Átlapozom a “Reader’s Digest” egyik számát. Meg is tanultam belőle, hogy az Egyesült Államok óriási földalatti olajvezetékén keresztül, hogy jut az olaj pld. Texasból a szélrózsa minden irányában sok ezer mérföldre — egyetlen gombnyomásra. És az illetékes gombot a new yorki felhőkarcolók valamelyikének remtudomhányadik emeletén, kényelmes támlásszéken ülve nyomja meg egy alkalmazott. Hát csoda dolog, az bizonyos. Egyszerre vaskos, kék kötésű könyvet tesz valaki elém: “Most adták vissza. Tessék!” Hát nézzük. Tartalom. Sorjában: V. “The Gypsies in Hungary”. Alig 30 oldal. Talán elég is lesz ennyi mára. Több volt, mint elég. Egyszers- mindenkorra. A 78. oldal második bekezdésében ezt olvasom: “Magyar- ország, Románia, Bulgária és Oroszország igen nagy hálával tartozik a cigányságnak a földművelés telén az utolsó majdnem ezer év alatt elért fejlődésért.” Mégegyszer elolvasom ... “a földművelés terén” . . . ?? Tyhü! A kiskésit, te Berkovici! Hogy mondtad? A földművelés terén? Ezer év? Hála a fejlődésért ... a cigánynak? Hogy a román, bolgár, orosz szomszéd miként fejezi ki “külön véleményét” a cigánnyal szemben fennálló “közös” erkölcsi tartozás ilyen váratlan felfedezéséért, az az ő dolguk. Én mindenesetre odajegyeztem néhány mondatot magyarázatként a 78-ik oldalra az olvasók SYLVESTER JÁNOS UJ TESTAMENTUMÁNAK HASONMÁSKIADÁSA A “Bibliotheca Hungarica Antiqua” sorozat értékes kötettel gyarapodott nemrégen: Sylvester János Ujtestamentum fordításának fakszimilekiadásával. Ez a nevezetes mü az első a hazánkban nyomtatott magyar nyelvű könyvek között. Őskiadása 1541-ben készült a vasmegyei Uj- szigeten fölállitott nyomdában. Ma már csupán tiz egynéhány csonka példánya ismeretes. Ezeknek gondos egybevetésével készült a hasonmáskiadás. Sylvester János ajánlását versben, mégpedig distichonokban irta: ennek görög-latin ritmusformának ez a legkorábbi megszólalása nyelvünkön. A merész ujitás kitünően sikerült; az első magyar distichonok sokáig utol nem ért természetességgel és hibátlansággal peregnek Sylvester i-ző nyelvjárásában: Azki zsidóul és görögül és vigre deákul Szól vala rigen, szól néked az itt magyarul: Minden nipnek az ü nyelvin, hogy minden az Isten Törvenyinn iljen, minden imádja nevit. Itt vagyon az rejtek kincs, itt vagyon az kifolyó viz, Itt vagyon az tudomány, mely örök Hetet ad. Sylvester Uj testamentuma nemcsak a magyar nyomdászat történetének egyik legbecsesebb emléke, hanem nagy irodalomtörténeti fontossággal is bir. Értékét növeli mintegy száz fametszetü illusztrációja. Az egész XVI. század folyamán nem készült gazdagabban diszitett könyv Magyarországon. számára. Hát igy Írnak rólunk — nélkülünk — a nyugati kultur- világban? Felajzott idegekkel, ráncolt szemöldökkel értem el a 98. oldalra. Berkovici itt ezeket írja: “Reményi Ede minden hangverseny- kőrútja után visszatért cigány törzséhez a magyar pusztába, hogy megtisztítsa magát Európa salakjától . . .” (t. i. Reményi, a “fajcigány’ !) Ennél a pontnál alakult meg lelkemben a rögtönitélő bíróság. Óvatosan megfordítottam az előttem álló táblát, hogy: a könyvekbe írni, a helyiségben dohányozni stb. tilos. Szép, szép. Rendes körülmények között. Ez azonban “emergency case”. Végszükség. Ostromállapot. Ahogy tetszik. Enyhítő körülmény? Nincs. Súlyosbító? Először már az is, hogy a szerző neve “B” betűvel kezdődik. Minden katalógusban mindjárt az első oldalon található. Másodszor és főként, hogy könyve angol nyelven jelent meg és ennélfogva nem tudom hány ezer nyilvános könyvtárban a “cigány” és még jó néhány címszó alatt egyedüli “forrásmunkaként” szerepel, amit a szerző már előzetesen is tudhatott. Ennek ellenére még csak el se látogatott Magyarországba, hogy “szántó-vető” cigányt lásson? Gondatlanság ez, felületesség? Megtörténhetik ilyesmi? írói hitel? De kérem . . . Reményi Edének, a jeles magyar hegedűművésznek életrajza minden zenei lexikonban megtalálható. — Kereskedő család leszármazottja stb. Éveken át Liszt szükebb baráti köréhez tartozott. A magyar szabadságharc után az Egyesült Államokba emigrált. San Francisco-ban halt meg. (Ha akad olyan iró, aki Reményi Edét New Yorkban, ahol életrajzát a Public Libraryban bármikor elolvashatja, még 1928-ban cigányként hirdeti Nyugatnak . . . az ... no hagyjuk!) Mindezt csillag alatt oda jegyeztem az oldal margójára, ahogy éppen a ceruzám alá kívánkozott. ★ ★ ★ Kérem az olvasókat, tájékoztassák alkalmilag amerikai barátaikat a fentiekben ismertetett könyv teljes értéktelenségéről. Somogyi Nótárius ★ ★ ★ Uj Bartók lemez. (Columbia MS 6277, $5.98.) Versenymű (1. szám) hegedű és zenekarra. Bartók korai alkotásai közül való. Kéziratát az alig 26 éves szerző annak idején Geyer Stefinek, a csodagyermekkorból éppen felcseperedett kitűnő magyar hegedümüvésznőnek ajánlotta “vallomás” jelzéssel. Friss dallamvilága a kor hamvas romantikájának ihletés megnyilatkozása. Első nyilvános eladősra csak a Svájcban letelepedett művésznő (Dr. Schult- hessné) halála után került, Bázelben (1958). A lemezen Isaac Stern a szólista, a kisérő zenekart Or- mándy vezényli. (A lemez másik oldala: Viotti A moll hegedűversenye.)
