Reformátusok Lapja, 1962 (62. évfolyam, 1-10. szám)
1962-06-01 / 6. szám
24 REFORMÁTUSOK LAPJA Am POSTALÁDA W ---------------------------------LEVELEK A SZERKESZTŐHÖZ "Dr. Tóth Sándorról irt búcsúztatódat most olvastam el. írásodnak szívbe markoló igazsága, klasz- szikus szépsége mindenkit megragad. De igazán csak mi — az a néhány még életben levő lelkipásztor — tudjuk megérezni, kik az első világháború előtt jöttünk ki a “kárpáti hazá”-ból és együtt szolgáltunk Sándorral és a “gyülekezeteket szervező, templomokat építő vándorokkal ’, abban az elmúlt korszakban, melyet Írásodban oly mesterien érzékeltetél meg. — A Lélek ihletése, szived megértő szeretete dobog Dr. Tóth Sándorról irt emlékezésedben. Isten áldjon meg érte. Szeretettel köszönt: Dr. Újlaki Ferenc (Pompano Beach, Florida.) ★ ★ ★ "Havonként élvezettel olvasom lelkiekben és szellemiekben gazdag nívós lapját. Mint egy szikra érkezik lelkemhez s lángragyujtja a hit és hazaszeretet szunnyadó parazsát idekint az idegenben. Kedves a múltban feloldódni és jó a jelen s jövő problémáival szembenézni. — A külmissziói rovat sok emléket kavart fel bennem. Mint pesti gimnazista tanuló egyházi munkán kívül igen “aktiv” külmissziói barát is voltam s a Kálvin-téri irodában gyakran segítettem — majd a mellette levő muzeum-szobában portörlés közben sokszor hallgattam a tengeri kagylók zúgását és hivó szavát. Virágh Sándorék lakásán hetenként jöttünk össze páran, hogy misszionáriusainkat otthonról az imádság erejével erősítsük áldozatos munkájukban. — Mint Soli Deo Gloria csoportvezető, csapatommal külmissziói színdarabokat adtam elő stb. Hivatalból külügyi pályára kerültem, de gyakorlatban sok alkalmam volt “misszionárius” lenni . . . Most négy gyermek boldog mamája vagyok s ezen a téren próbálom a rámbizottakat erőmtől telhetőleg ellátni. Nehéz itt az árral szemben úszni — s azért áldásos egy-egy szellemi termék, amitől az ember feltöltődik s újra erőre kap . . . Baráth Jánosné (Poughkeepsie, N. Y.) ★ ★ ★ "Örülök, hogy a Reformátusok Lapján keresztül az otthoni legációra gondolva gyűjtés indult a három lelkészképző intézet javára ... Én még a kampány megindulásakor elküldtem Dr. Goebel ur címére három részletben 75 dollárt erre a célra . . .” Néhai Dr. Tóth Sándor (dec. 10-én keltezett levele, Lancaster, Pa.) ★ ★ ★ "A Reformátusok Lapja áprilisi számában Tauszig Mária avatott tolira valló “emlékfoszlányai” igazán szépen idézik elénk Móra Ferenc alakját, derűs mosolyához pásszitott örökös szivarjával a foga közt. Szinte halljuk belőle Móra F. csendes, szerény életének alig hallhatóan “halhatatlanná” dúdolt örök énekét: A búzamezőkről, a Mátyásokról, Rózákról, Ételekről. Péterkék és Marikák szájából szitál a szó, mint áldott májusi eső a buzavetésre. Az “emlékfoszlányokból” elevenen lép elénk Móra Ferenc és mint Juhász Gyula írja: “. . . szemének bársonyával És hangja meleg aranyával, Mint rég, megint elandalit.” 35 esztendővel ezelőtt — amikor a Laulu Miehet finn énekkarral lerándultunk a bp-i finnugor kongresszusról Szegedre — én is találkoztam a nagy Íróval. Velünk tartott Setala, a kiváló finnugor nyelvtudós is. Elkalauzoltam a szegedi múzeumba. A hatalmas, széles vállu finn tudós Ízes dunántúli táj szólással köszöntötte a magyar Alföld leghitesebb szavú nagy fiát. Történelmi pillanatnak éreztem, amikor az egyik legmagyarabb városban előttem szorított kezet egymással a turáni családfa két nemes hajtása ...” — Dr. S. E., Pittsburgh, Pa. ★ ★ ★ "Nagy öröm volt számomra, hogy a Ref. Lapja májusi számában a két fiatal magyar iró-anyának, Leszlei Mártának és Haranginé Juhász Antóniának a novelláit egymás mellett olvashattam. Mind a kettő olyan szép és megható!” — Tamás Józsefné, Toronto, Canada. ★ ★ ★ "Milyen kár, hogy a mi magyar Molnár Máriánk nem élhet ott a sok misszionárius között azon a Pilgrim Place nevű helyen, amelyikről azt Írja a Harangi tiszteletes asszony az áprilisi újságban, hogy ott ‘rózsaszínű a naplemente’. De a jó Isten jobban tudja, hogy kit hogy hiv haza . . . Régebben Írtak arról, hogy a Böszörményi nt. urnák a kezdeményezésére könyvet adna ki az itteni reformátusság Molnár Mária életéről. Nagyon sajnos volna, ha nem jelenhetne meg ez a könyv, mert egy olyan kiváló életről olvasni tanulságos volna akárkinek.” — Szőke Istvánná, Lakewood, Ohio. ★ ★ ★ "Gratulálok, amiért Augusztinus édesanyjáról (Arcképek, 1962 május) olyan szép cikkben emlékeztek meg anyák napjára. Nagyon sokat tanulhatunk belőle, mert az egész korról kapunk benne felvilágosítást és láthatjuk, hogy akkor is nagyon nehéz volt gyermekeket nevelni, nemcsak most.” — Mrs. M. Tóth, Philadelphia, Penna. ★ ★ ★ "A Reformátusok Lapja meghozta a ‘Rózsaszínű Naplemente’ cikket (1962 április) és mondhatom, hogy felidézte bennem az egész múltat. Csak Haranginé Juhász Antóka tud úgy a lelkekbe látni, hogy abban a meggyötört életben, amit egy özvegy papné élt, szépséget fedez fel, és szavaival megkoronázza a múltat. A legmeghatóbb mondat: “Az élet országutait száműzetésben járta.” Bizony két orrszágnak szolgáltam, a magyarnak és az amerikainak, mégpedig a féltőn szerető igaz Isten gondozása alatt ... 17 év alatt 3 helyen égettünk el adósság-levelet. Fairport-on uj parókiánk volt, de tele adóssággal; Ashtabula-n félig épült parókiát vettünk át; Johnstown-t is sok adóssággal vettük át. Társadalmi terem számára a pince- helyiséget a mi időnkben ásattuk ki . . . Mit is tudjak erre a nagylelkű, gyöngyszemes Írásra mondani? . . . Köszönöm! Uj lendületet kapott tőle a lelkem.” — Nt. özv. Krivulka Károlyné, Lengyel Erzsi, Pilgrim Place, Claremont, Calif.)
