Reformátusok Lapja, 1962 (62. évfolyam, 1-10. szám)

1962-06-01 / 6. szám

14

REFORMÁTUSOK LAPJA

(Efézus 5:14.) Egyházunknak és népünknek ébredésre van szüksége; öntudatosan, halálos komolyan vennie az Isten mondanivalóját. — Szükség van bünbánatra és könyörgésre, hogy könyörüljön rajtunk az Ur. Ha meg nem térünk, Isten egyházán kezdi el a pusztitást, pedig egyházát, különösen a reformációban megtisztult egyházát sóvá, világossággá, az örökélet kívánatos jóizévé akarja tenni a világban.

Egyházunk megújulását a következő négy pontban fejtem ki:

I. Egyházfegyelem.

II. Tanítás.

III. A lelkiélet elmélyülése.

IV. Sáfárság.

I. EGYHÁZFEGYELEM

a) Törvénykönyv. — Egyházaink régi törvénykönyveit olvasva s a mai alapszabály erdőt látva, könnyű megállapítani, hogy a sok alapszabály nem eredményez komoly fegyelmet az egyházban, csak nagyobb zűrzavart kelt. Ha odahaza a három milliós református egyházat el lehetett kormányozni egy törvénykönyvvel, jóllehet volt szórványegyház a pusztákon és volt 80 ezres egyház Debrecenben, és sem a pusztai egyház, sem pedig a debreceni eklézsia nem gondolt arra, hogy alapszabályt alkosson, miért kell nekünk gyülekezetenként törvénytudóknak lennünk, s alapszabályt írnunk? Jóllehet, ez elsősorban a felekezetek hibája, melyek legfelsőbb törvényhozó hatósága a standard megállapítását maga helyett a helyi gyülekezetekre bízza. A Lions Club helyi csoportja nem alkot alapszabályt, hanem nyomtatásban megkapja a központtól, s kötelessége ügyvitelét aszerint intézni, ellenkező esetben feloszlatják.

Megújulásunk egyik feltétele az egyházi élet minden mozzanatára kiterjedő törvény- könyv, mely mindenkire egyformán vonatkozik.

b) Végrehajtás. Nem elegendő, hogy egyházaink számára egy tökéletes törvénykönyv álljon rendelkezésre, mert a törvénynek nemcsak írott törvénynek, hanem a gyakorlati életben megvalósuló törvénynek kell lennie. Úgy jó, és úgy van értelme a törvénynek, ha minden annak követelményei szerint működik, anélkül, hogy mindig rendeleteket dobolnánk s hajtanánk végre.

A törvényt tehát először is meg kell tanulni és megtanittatni. Megtanulni, azt jelenti, hogy nemcsak tudjuk, hanem éljük, cseleked- jük is! Tanítani kell egy újjászervezett egyházi tanítási rendszerben — amelyről később szólok. A serdülő, az ifjú nemzedék kezdje meg a törvény tanulást, gyakorlását, hogy mire felnő, ne legyen ismeretlen és idegen előtte az

egyház helyes élete. Szükséges, hogy a tanítás olyan eredményes legyen, hogy a teljesjogu egyháztagok mindegyike alkalmas legyen presbiteri tisztre. Amig ez a módszer megvalósul, szükséges, hogy előbb a presbiterek, a presbitérium megtanulja az “Isten” és az “egyház” törvényét, élje, s annak végrehajtásában a lelkipásztor segítségére legyen. Ez nem jelent rendőr egyházat, mert a “törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett” (Galata 3:24), és Isten országába az ő törvényei megkerülésével nem juthatunk. Igaz, az Ur “hit által kegyelemből” (Efézus 2:8) könyörül, igaz, “hogy az ember hit által igazul meg a törvény cselekedetei nélkül” (Róm. 3:28), ellenben a kegyelemnek “is” feltételei vannak. Pál apostol azt mondja: “Ha pedig küzd is valaki, nem ko- ronáztatik meg, ha nem szabályszerűen küzd.” (II. Tim. 2:5.)

Az első keresztyének között rend és fegyelem volt, s az egyház hóditó egyház volt. A reformáció egyházai, különösen Kálvin genfi egyháza a rend és fegyelem egyháza voltt s példát adott a református keresztyén életre. Öregeink emlegetik, hogy az ő idejükben a mi református egyházunk is szigorú egyház volt, s át tudta vészelni a különböző áramlatokat. Úgy érezzük, hogy egyházunk kévéjén meglazult a kötelék. Tudjuk, mit jelent “oldott kévének” lenni: szabad zsákmány embernek, ördögnek.

A törvényt ne külső: kényszerből, hanem Urunk iránti szeretetből cselekedj ük. A tízparancsolat teljes egészében benne van a nagy kettőben, csak más szemszögből nézve. A tizet parancsból kell cselekedni, a kettőt szeretetből. Ezért kell megtanulni a törvényt, hogy tudjuk, miképpen kell helyesen szolgálnunk. Aki számára az egyházi törvény teher, az lázad és át akarja hágni Isten törvényét is; nem üdvösséget, hanem kárhozatot keres. Az alkalmazott törvény azért kell, hogy gyakorolja magát az ember, hogy megüthesse az Isten mértékét. Ezért “iskola”, “Krisztusra vezérlő mester” a törvény. (Galata 3:24.)

Hazai egyházunk a presbiteri és püspöki rendszer olyan tökéletes ötvözete — már ameny- nyire tökéletes lehet a püspök és a presbiter — hogy a mai zilált egyházi állapotban nagyon sokan emlegetik ezt a rendszert, mely régebben a skót presbiteriánusok között is megvolt, s mely ellen Kálvinnak sem volt ellenvetése.

Az atya tekintélye szükséges a családban, s az egyházban is szükséges a presbiterek presbitere, a pásztorok pásztora, a felügyelők felügyelője a püspök. A skót egyház ismét komolyan tanulmányozza ezt a lehetőséget. Itt is magyarországi Református Egyházunk elől járt és jár.

(Folytatás a következő oldalon)