Reformátusok Lapja, 1962 (62. évfolyam, 1-10. szám)
1962-06-01 / 6. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 9 S IEgő Csipkebokor ORTH GYŐZŐ ROVATA A LEGNAGYOBB ÉRTÉK A második világháború repülőtámadásai során, amikor a szirénák zúgni kezdtek a lakosság az óvóhelyeken keresett menedéket. Aki az óvóhely felé indult, nem tudta, hogy vissza fog-e még térni otthonába és lesz-é otthona, hogyha a támadást túl fogja élni. A sietés ideges kapkodásában az agy sokszor felmondta a szolgálatot. Nem tudott különbséget tenni már értékes és kevésbbé értékes között és igy sokan egészen sirnivalóan nevetséges tárgyakat hoztak le izgalmukban az óvóhelyre. Az elmúlt év novemberében közel ötszáz gyönyörű villát pusztított el a tűz Los Angeles mellett a Santa Monica helység lejtőjéből kiinduló Topenga völgyben. Kalifornia első spanyol telepeseinek idejében az indiánok ezt a vidéket az “Ezernyi Füst Helyének” nevezték, miután nyilván sok erdőtűz pusztíthatott arra. ★ ★ ★ A férfi átölelte a feleségét, majd csendesen, felemelve a könyvet, igy szólt: — Igazad van. Ezek a többi dolgok végül is mind egy értéket képviselnek. Anyagi értéket. De a biblia a legfőbb szellemi értéket foglalja magában és azzal a hittel, amit Isten Igéje ad nekünk, otthonunkat újra felépíthetjük. Észre sem vették, hogy tűzoltók voltak már a szobában. Szomorúan, de udvariasan kérték a házaspárt, hogy távozzanak. És hóna alatt az öreg bibliával, szivében rendíthetetlen hittel, férje jobbkarjába karolva, könnyes szemmel, de felemelt fővel elindult az asszony a kijárat felé. ★ ★ ★ Történt 1961 novemberében Los Angeles mellett, Kaliforniában. GOETHE: A CSERFA-KIRÁLY DÓCZY LAJOS FORDÍTÁSA Ki vágtat az éjen, a viharon át? Lován viszi atyja kicsinyke fiát. Karjába szorítja, ne törje nyereg. Köpenyébe borítja, ne érje hideg. Mért bújsz, fiam? Ijeszt az égi homály? — Nem látod, atyám? Az a cserfa-király! Koronás feje, hosszú palástja van. Csak ködfoszlány az, én fiam! — Az egyik házaspár mesés berendezésű otthonuk hatalmas ablakából nézte az erdőtűz rohamos közeledését. Majd körülnéztek vagyont érő nappalijukban. Mint a háború alatt a szirénák felbugása után az emberek, ők is végtelen tanácstalannak, tehetetlennek érezték magukat. Még lett volna idő, hogy értékes festményeket vagy drága műtárgyakat mentsenek meg. — Istenem, mit vigyünk magunkkal? — kérdezte a férfi és a kandalló felé indult, hogy annak párkányzatáról emeljen le egy műkincset. Felesége szelíden megfogta a kezét. — Mit érünk ezzel? — kérdezte és odavezette férjét az asztalhoz. Öreg, kissé kopott, de gyönyörűen bekötött nagy “öregbetüs” biblia feküdt ottan. Nagyanyjától kapta és annak idején nagy segítséget nyújtott neki, amikor még vasárnapi iskolát tanított. Tele volt értékes széljegyzetekkel, egy emberi élet tapasztalatainak bölcsességével és Isten Igéjének bizonyságaival. — Ezt mentsük meg! — mondotta könyörgően a férjének. "Te édes gyermek, jöszie velem! Sok tarka virág van ligetemen. Tudok csudaszép játékot ám! Aranyos köntösbe öltöztet anyám." S nem hallod, atyám, nem hallod, atyám. Mit súg a fülembe a cserfa-király? — Ne félj, fiam! Fiam, ne félj! A száraz avarban zizzen a szél. "Te drága fiúcska, hadd vigyelek el! Leányaim várnak estére, jövel! Leányim az éjjel táncvezetők, Dédelve, danolva ringatnak el ők." Atyám, oh atyám — s nem látod emitt A cserfa-király leányait? — Látom, jól látom — fiam, csak aludj! A ködben a füzek szürkéllenek úgy. "Szeretlek, akarlak szép termetedér' S ha nem jösz akarva, erőszakom ér." Atyám, hozzám ért! Atyám, megállj! Rám tette kezét a cserfa-király! Megborzad az apa, sarkalja lovát. Nyöszörögve karolja kis gyermeke át. Hogy elérik az udvart, kitetszik a hold —• Ölében a gyermek halva volt.
