Reformátusok Lapja, 1962 (62. évfolyam, 1-10. szám)
1962-05-01 / 5. szám
16 REFORMÁTUSOK LAPJA Dr. Benkő István: Nem tudom hányán emlékeznek meg róla, s őszintén szólva, ha véletlenül kezembe nem kerül Erdős József könyve, magam is elfelejtem, hogy Ursinus Zakariás és Olevianus Gáspár pontosan négyszáz évvel ezelőtt, vagyis 1562-ben Írták a Heidelbergi Kátét. Nos, erre persze valaki azt is mondhatná, hogy hát miért kell erről megemlékezni, miért nem arról emlékezünk meg, amikor a Káté először megjelent? Arról is meg fogunk emlékezni, mikor arra sor kerül, de most először álljunk meg egy pár percre ennek a két embernek az emléke előtt s idézzük magunk elé őket, amint a Kátét Írják. — 1562-ben Ursinus 28 éves volt, Olevanius pedig 26. Érdemes megemlékezni róluk és elelméikedni azon, hogy a mai keresztyén generációban vájjon hány olyan fiatalember akad, aki 26 vagy 28 éves korában a theológiai képzettségnek és lelki érettségnek ilyen fokán állana? URSINUS 1534-ben született a sziléziai Breslau-ban. Tizenhat éves korában már a wittenbergi egyetem hallgatója lett, ahol Me- lanchton irányítása mellett tanult, ezután pedig Basel, Zürich, Lausanne és Genfben gyarapította ismereteit. Kálvin hatása eltörölhetetien nyomot hagyott az életén, s attól kezdve, mint Krisztus minden igaz szolgájának, neki is kijutott a bujdosásból és nyomorgásból. Először visszament szülővárosába, Breslauba s ott tanított, mint theológiai tanár, de mint református hitvallású embert nem fogadták bizalommal, s hamarosan távoznia kellett. Két évig Zürichben működött, de innen III. Frigyes Heidelberge hívta meg, ahol egyetemi tanár és a lelkészképző intézet igazgatója lett. III. Frigyes halála után azonban a lutheri irányzat kerekedett felül Heidelbergben, s minden református lelkésznek menekülnie kellett, köztük természetesen Ursinus-nak és Olevianus- nak is. Ursinus Neustadt-ban telepedett le, de a sok munka és meghurcoltatás kimerítették az életerejét és 48 éves korában, 1583- ban meghalt. OLEVIANUS GÁSPÁR 1536-ban született Trier-ben, jómódú család tagjaként. Még csak 14 éves volt , mikor kiváló tehetségére való tekintettel felvették a párizsi egyetemre, s 21 éves korában már a jogi tudományok doktorává avatták. Közben megismerkedett Kálvin irataival, buzgón tanulmányozta a Bibliát és szivvel-lélekkel a református irányzat követője lett. 1559-ben, tehát 23 éves korában visszatért szülővárosába, Trierbe, ahol mint latin nyelvszakos tanárt alkalmazták. Ebben a minőségében azután többet is csinált, mint csak latint tanított, mert prédikált is, és rövidesen szépszámú gyülekezetei alapított. Ezért azután Olevaniust börtönbe csukták, a gyülekezet tagjait pedig száműztek a városból. III. Frigyes Olevianus-nak a segítségére sietett s a börtönből meghívta Heidelberge, ahonnan azután III. Frigyes halála után Ursinussal együtt ismét menekülnie kellett. Először Berleburg-ba, azután Herborn-ba ment, de a sok üldöztetés és túlfeszített munka őt is korán sírba vitte: 1587-ben, vagyis 51 éves korában halt meg. Azt olvastam róla, hogy mikor halálos ágyán feküdt, egy barátja igy szólt hozzá: “Kedves testvér, kétség kívül bizonyos vagy-e a Krisztusban való üdvösségedről, úgy amint azt másoknak tanítottad ?” Olevianus szivére tette a kezét és csak egy szót mondott: “Certissi- mus!” — “Teljesen bizonyos!” Ezek voltak az utolsó szavai. A Heidelbergi Kátét sokan kritizálják sokféle szempontból, de a legragyogóbb kritika maga az a tény, hogy négyszáz év óta nevelkednek rajta Krisztus egyházának tagjai. Magyar református ember szivére pedig még ma is az orgonazugás szépségével hatnak az örökérvényű szavak: “Micsoda tenéked életedben és halálodban egyetlen vigasztalásod?” — “Az, hogy mind testestől, mind lelkestől, úgy életemben, mint halálomban, nem a magamé, hanem az én hűséges Megváltómnak, a Jézus Krisztusnak tulajdona vagyok, aki az ő drága vérével minden bűnömért tökéletesen eleget tett és engem az ördögnek minden hatalmából megszabadított és úgy megőriz, hogy az én mennyei Atyám akarata nélkül egy hajszál sem eshetik le fejemről, sőt inkább szükséges, hogy minden az én boldogságomra szolgáljon. Ezért ő, Szent Lelke által, az örök élet felől engem is biztosit és szív szerint hajlandóvá és késszé tesz arra, hogy ezután őneki éljek.” Áldott legyen Ursinus Zakariás és Olevianus Gáspár élete és munkája. hg^í>o NÉPDAL Annyi bánat a szüvemen, Kétrct hajlott az egeken. Ha még egyet hajlott volna, Szüvem kettéhasadt volna. (Gvergyóujfalu, Csik vm.) NÉGYSZÁZ ÉVES A HEIDELBERGI KÁTÉ
