Reformátusok Lapja, 1962 (62. évfolyam, 1-10. szám)

1962-04-01 / 4. szám

30 REFORMÁTUSOK LAPJA ilxonymp MIT OLVASSUNK?? Par Lagerkvisl: Barabbás. (Ran­dom House, Vintage Books, 95c.) A 70 éves svéd iró “The Death of Ahasuerus” c. könyve most jelent meg az amerikai könyvpiacon. Fő­hősének, a középkori legendából is­mert, vándorlásra kárhoztatott zsidó Ahasvérusnak a problémája nem elsőizben foglalkoztatja Lagerkvist fantáziáját. Már a “The Sibyl” c. könyvében is feltűnt és éppen a címszereplő jósolta meg számára, hogy a keresztyének Istenével foly­tatott küzdelme örökké fog tartani. Uj könyvében ennek a próféciá­nak a beteljesülését és Ahasvérus halálát mondja el az iró az ő is­mert brilliáns és egyszerű stílusá­val. Többi regényéhez hasonlóan, meséje most is allegorikus. Egy jeruzsáiemi szimbolikus zarándokút három résztvevőjének érzésvilágá- ban, gondolataiban és cselekedetei­ben a mai ember vallás nélküli istenkeresésének és Isten nélküli vallásosságának jellemző vonásait rajzolja elénk. Nem torzít és nem szépít. Egyszerűen megállapítja a betegséget és szimptómáit bedobja a köztudatba. Lagerkvist regényei alapján az az érzés alakul ki az olvasóban, hogy nemcsak ő maga, de vele együtt az iró és benne él a történetekben: egyszer az egyik, máskor a másik szereplőre hason­lítanak. Művészi értékük éppen ebben rejlik. Tükröt tartanak az olvasó elé. Gondolkozásra kénysze­rítik és felébresztik benne korunk égető vallásos problémáival szem­ben a személyes felelősség szük­séges tudatát. Lagerkvist uj könyvének megje­lenése föllelkesített és arra indított, hogy újra elolvassam "Barabbás” cimü mesterművei, amellyel 1951- fcen a Nobel dijai elnyerte. Husvét közeledtével nemcsak méltó, de ak­tuális is bővebben megemlékezni róla. Barabbás is tipikusan Lagerkvist- figura: hitetlenül hivő ember. Nagy- erejű, mord rablóvezér. Saját aka­ratán kívül, véletlenül kerül az események sodrába, amelyeknek jelentőségét megérteni és átérezni képtelen. Megszabadulva bilincsei­től követi a tömeget, hogy végig­nézze Jézus keresztrefeszitését. Ki­váncsi csupán, vagy úgy érzi, hogy legalább ennyit illendő megtennie, amikor valaki az ő szabadon bo­csátása árán, helyette, az ő helyé­ben meghal? Barabbás maga sem tudja. Sodródik. Lenyűgözi, ugyan­akkor felzaklatja minden, amit Krisztusról megtud. A keresztyé­nek hitét valami furcsa, bizarr ideának érzi, ami vonza, viszont túlságosan szépnek találja ahhoz, hogy hinni merjen benne. Lehet­séges az, hogy önként szenvedjen, meghaljon valaki másokért? Fogva- tartja, zavarja a gondolat. Egy szegény keresztyén leány agyon- kövezésénél megrendül, az egyik hivatalos személyt agyonszurja. — Mégis visszatér rablótársaihoz a hegyekbe. Évekkel később egy cyp- riani rézbányában dolgozik, mint rabszolga. Hozzáláncolt rabtársa ha­tására lesz keresztyén, majdnem olyan véletlenül, mint ahogyan an­nakidején a történelembe lépett. Véletlenül kerül Rómába is. Ami­kor Néró felgyújtja a várost, Ba­rabbás, először életében, öröm­mámorba tör. Terjeszti a tüzet: a lángokban Krisztus annyiszor em­legetett vissza jövetelét s vele egy nagy szociális revolució megindu­lását sejti. így végül véletlenül, tévedése utján sodródik a keresz­tyének közösségébe is a börtönben. Egyedül őt éri jogosan az Ítélet. Péter apostol és társai bizalommal, mosolyogva indulnak mártírhaláluk­ba. Barabbást feszitik fel utoljára. Hitre ébredt az utolsó pillanatban? Vagy csak halálfélelme volt? Korunk vallásos tárgyú regényei és milliókat érő, nagyszabású film­jei között a Nobel-dijas “Barabbás” megkülönböztetett értéket képvisel. Nem olyan Krisztus korabeli pano­rámát vetít elénk ruha-parádékkal, hatástkeltő hosszú leírásokkal, mint amilyenekre Lloyd Douglas és a hozzá hasonló Írók könyveiből em­lékezhetünk. Lagerkvist az esemé­nyek élethü beállításában mutatja be a kort, amelyben egy uj vallás született. Erőteljes tolla — a hol­land festőiskola vonásaira emlékez­tető módon — a legreálisabb fizikai életet és a mély lelki konfliktu­sokat olyan megrázó erővel képes történetében egybefüzni, amilyenhez hasonlót alig találunk a biblikus tárgyú irodalomban. Stílusa: ele­gáns, tömör, egyszerű. Párbeszédei, háttérfestései minden esetben meg­győzőek. Péter és az első egyház többi tagjai nem tulvilági szentek, hanem emberek. Olyanok, amilye­neknek kortársaik ismerhették őket és ahogyan a Bibliában megörökit- tettek számunkra. Par Lagerkvist “Barabbás”-át mindenkinek ismernie kellene. An­gol fordítása kitűnő, élvezetes. Ter­jedelme rövid, nyelvezete egyszerű. Komoly üzenete a XX. század em­berének szól. — Péter Erzsébet. ★ ★ ★ Könnyű László: "Az Amerikai Ma­gyar Irodalom Története.” (Nyom­tatott a Trio Newspapers, Inc., new yorki magyar nyomdájában.) Az Amerikai Magyar írók Munka- közössége kiadásában, 1961-ben meg­jelent 136 oldalas mü megrendel­hető a szerzőnél: Leslie Könnyű, 7421 Rupert Ave., St. Louis 17, Mo. Ára: 4 dollár. GONDOLATOK A NYELVRŐL A nyelv olyan, mint az ég ive, a maga egymásba futó színeinek gyönyörű játékával. Elbontja a szép játékot, aki a színeket a magok nemeikre akarja osztani. Hadd játsszák játékokat itt is a törvény, szo­kás, analógia, euphonia, ízlés, régiség, újság, magyarság, idegenség, hideg józanság s poétái szállongás, s hagyjuk a cirkalmot és lineát máshova. (Kazinczy Ferenc: Orlhologus és neologus . . .) Én úgy gondolnám, hogy a ki a magyart nyelvet ismerni akarja, az egyik szemét a Dunára, a másikat pedig a Tiszára függessze, és nem a nagy Dunát, de még a kis Gyöngyöst se rekessze ki, mindenik- től tanukon és mindeniket úgy nézze, mint az egésznek elszórt tagjait, egyéberánt igen egyoldali lészen ismerete. A ki pedig azt nemcsak ismerni, hanem mivelni is akarja, az ezen elszórt tagokat még inkább felkeresse, öszve szedje és elrendelje. (Berzsenyi Dániel: Levél Kazinczyhoz)

Next

/
Thumbnails
Contents