Reformátusok Lapja, 1961 (61. évfolyam, 1-11. szám)

1961-05-01 / 5. szám

I 2 REFORMÁTUSOK LAPJA AZ EGYHÁZAK VILÁGTANÁCSA ÜZENETE 1961 PÜNKÖSTJÉN Péter apostol első prédikációjának, mint Krisztus Egyháza első prédi­kációjának az alapgonodlata: "Ezt a Jézust ieltámasztotta az Isten, minek mi mindannyian tanúi va­gyunk." Vele Péter tanúbizonyságát adja Krisztus ama Ígérete betelje­sedésének, hogy tanítványai számára elküldi Szentleikét, mely majd ké­pessé teszi őket arra. hogy az evangéliumot hirdessék a földnek mind végső határáig. A megértés­ben és hitben nehézkes tanítványo­kat olyan emberekké alakitottá át a Szentlélek, akik azután bátorság­gal és meggyőző erővel szólották "Istennek — a Krisztus éleiében, halálában és feltámadásában ki­nyilvánítóit — nagyságos dolgairól." így a kezdet kezdetétől fogva vi­lágossá lesz, hogy a_ történelem síkján az Egyház, legbelsőbb ter­mészete szerint, azon férfiaknak és nőknek egyessége, akik arra hivat­tak el, hogy Istennek a Krisztus­ban való megváltói munkájáról te­gyenek bizonyságot. Ma különösen szükségünk van arra, hogy az Egyháznak erre a központi feladatára emlékeztessünk. Egy olyan világnak, amely tele van ellentétekkel és löiéiséggel, a- melyből annyira hiányzik a világos célkitűzés és igaz reménység, szük­sége van arra, hogy a megbékélés­nek és az élet megújulásának azt az üzenetét hallja, amely által az Egyház az első Pünkösdkor meg­született. Szüksége van egy olyan Egyházra, amelynek a békességre igyekvése, az emberrel és az ember szükségleteivel való törődése, evan- gélizálása és Isten adta egységének kinyilvánítása tanúbizonyságot tesz a Szent Léleknek a jelenben tör­ténő tevékenységéről. A Világtanács egyházai ebben az évben a New Delhiben tartandó gyűlésükre készülnek. A gyűlés fő­témája ez lesz: "JÉZUS KRISZTUS A VILÁG VILÁGOSSÁGA!" Meg­gondolásaink központjában az a mindent magába ölelő célkitűzés fog állani, hogy közös keresztyén fela­dataink tekintetében megegyezzünk. Ezzel megmutatjuk, hogy ez a nagy világosság "máris ragyog" és elűzi a sötétséget bennünk és körülöttünk. Mert az egyházaknak az együttes élés, imádkozás, munkálkodás és szólás egységében kell megmuial- niok vágyukat és készenlétüket arra, hogy a Világ egyetlen Világosságát visszatükrözzék. És ebben minden egyes gyülekezet résztvehet úgy, hogy tanulmányozza a Bibliát és imádságaiban hordozza a gyűlés vezérgondolatát. Fogjunk össze azért mindnyájan az imádságban, hogy a Lélek — mint Péter apostolt — ihlessen meg minket is és adjon erőt a Krisztus Ígéretére való hálás visszahatásra, elfogadván azt és elkötelezvén ma­gunkat arra. hogy együttesen leszünk az Ő tanúi. S. U. BARBIERI PÜSPÖK Buenos Aires OTTO DIBELIUS PÜSPÖK Berlin IAKOVOS ÉRSEK New York JUHANON MAR THOMA METROPOLIT A Tiruvella, India HENRY KNOX SHERRILL PÜSPÖK Boxford, Mass. ★ ★ ★ A címlapon a genfi református egyház címere látható. Az égő nap lángjai három görög betűt vesznek körül, Jézus nevének három első betűjét. Szines ábrázolásban a hát­tér kék, a nap aranyszínű. HALLANI ÉS CSELEKEDNI (Máté 7:24-29) A Szentirásnak vannak olyan részei, ame­lyekhez a hivő ember újra meg újra vissza­tér, amelyek száz olvasás után százegyedszer is újat mondanak. Ilyen rész Jézusnak a hegyi beszéde. Emeljük most ki a hegyi beszédből a záró­rész hasonlatát a házépitő emberről. Vannak emberek, akiknek a vallása beszélő vallásosság. Az ajkuk mindig kész, bővében vannak a kifejezéseknek, jól tudják mondani az “Uram Uram”-ot. Vannak emberek, akik­nek a vallásos élete hallgató vallásosság. Szí­vesen eljárnak a gyülekezetbe és élvezettel, örömmel, sokszor az igehirdetőt is inspiráló komolysággal tudnak hallgatni. Jézus azonban a hallgató és beszélő vallásosság fölé emeli a cselekvők vallásosságát, akik nemcsak mondani tudják, nemcsak hallgatni szeretik, hanem meg­cselekszik azt, amit az ige parancsol. Az egész hegyi beszéd és az egész evangélium értéke rádnézve azon a ponton dől el, hogy ezeket a zárószavakat megérted-e és hogy ebbe az utolsó csoportba tartozol-e? Ezen dől el életed tartós boldogságának, vagy nyugtalan boldog­talanságának a kérdése is. Jézus azokat, akik az Igét csak hallgatjákg, kemény szóval bo­londoknak nevezi. Isten nem azért adta az Ige csodálatos erejét, hogy gyönyörködjünk benne, mint költői elbeszélésben, hogy meg­tanuljuk és beszéljünk róla, hanem mindenek felett azért, hogy életünk mindennapi gyakor­latába vigyük át. Jézus szerint egyedül ettől függ, hogy az élet mindennapi problémái, vi­harai között a házunk összedől-e, vagy szi­lárdan megáll. A hivő és hitetlen ember között nem abban van a különbség, hogy az egyiket Isten meg- kiméli a próbáktól, útját simára egyengeti, bajt és vészt távol tart tőle, a másikat meg csapásokkal látogatja, ostorozza és próba alá veti. Sőt, sokszor éppen íorditva történik. A hivő ember sokszor nagyobb külső próbáknak van alávetve, mint a hitetlen. A különbség abban van, hogy — a háza erős. A funda­mentuma szilárd. Nem dől össze. Vizsgáld meg házadat: az egyetlen kőszik­lára van alapozva?

Next

/
Thumbnails
Contents