Reformátusok Lapja, 1961 (61. évfolyam, 1-11. szám)

1961-04-01 / 4. szám

16 REFORMÁTUSOK LAPJA A SZENTIRÁS KÖNYVEI TITUSHOZ IRT LEVÉL SZERZŐ. A levél szerzője Pál apostol, kinek közeli munka­társa volt Titus s kit “a közös hit szerint való fiamnak” nevez az apostol (1:3). Ugyancsak emliti őt a 2. korinthusi levélben is nem kevesebbszer mint nyolcszor azt írva róla, hogy “ő az én társam és ti közietek segítségem” (8:23). A korinthusi gyülekezetben keletkezett vitát Titus tapintatosan és sikerrel intézte el. Titus a krétai gyülekezet lelkipásztora volt, egyik legnehezebb őrhelye az apostoli idők keresztyénségének. CÉLJA. A levél Írásának célja az, hogy Titus bizalmát, hitét és munkakedvét erősítse Pál apostol, reá mutatva a jó cselekedetek szükségességére. Nem a jó cselekedetek által üd- vözülünk, hanem azért váltott meg Isten, hogy jót cseleked­jünk s igy mutassuk meg a hit gyümölcsét életünkben. Erre annál inkább szükség van a krétaiak között, kiket félvad né­peknek ismertek akkoriban s kikről elterjedt a rossz hir, hogy mindig hazugok, gonosz vadak, rest hasak (1:12). Titus meg- állhatta helyét e nép között is, mert a későbbi iratok úgy említik őt, mint a krétaiak püspökét. TARTALOM. A levél három nagyobb üzenetet tartalmaz. Az első üzenet a gyülekezet elöljáróihoz szól, miképpen visel­jék magukat. Pál Isten rabszolgájának nevezi magát az első versben. Abban az időben a rabszolga szó valóban megalázó dolgot jelentett, de Istennel kapcsolatban a legfelségesebb hi­vatásra mutatott rá, amit Isten embere vállalhat. Hangsúlyozza Pál apostol, hogy az egyházi tisztviselők egy feleségüek le­gyenek, bár senkit sem lehet kényszeríteni házasságra. Tudjuk, hogy a görögkelelti egyházban a pópának nősnek kell lenni, a római katolikus egyházban pedig a papoknak nem szabad megnősülni. Az evangéliumi keresztyénség nevéhez méltóan nem köti meg sem egyik, sem másik oldalon a keresztyén hivőt, hanem hitétől teszi függővé. A levél második üzenete a családi életben való viselkedés­ről szól, hogyan viseljék magukat az idősebbek, a fiatalok, a szolgák. A harmadik üzenet a közösségi élet szabályait tartalmazza. A hatalmasságoknak engedelmeskedjenek, senkit ne szidalmaz­zanak, a balgatag vitatkozásokat kerüljék. így lesznek örökösök az örökélet reménysége szerint. Dr. Szilágyi Ferenc (Chicago, 111.) Olyan cikkeket, melyek más újság­ban is megjelennek csak nagyon kivételes esetben hozunk le s csak akkor, ha azok rendkívüli egyházi, vagy magyar közösségi érdekeket szolgálnak. így tettünk kivételt az Ön által beküldött cikkel is. Sze­retettel köszöntjük. ★ ★ ★ Özv. Szekeres Károlyné (Pitts­burgh, Pa.) Legalább pár sorban, nyilvánosan is szeretnénk megkö­szönni Szekeres néninek a belgiumi magyar református egyháznak szánt, hozzánk küldött újabb 5 dollárját. Ezek az 5-5 dollárocskák éppen úgy hirdetői és példaképei az Isten iránti őszinte szeretetnek, mint az ujtestamentomi özvegy asszony két fillére volt. Ha ennyi felelősséget érezne mindenki Krisztus földi anya- szentegyházáért — közelebbről ma­gyar református küszködő gyüleke­zeteinkért — mint Szekeres néni, milyen gyönyörűen is tudnánk gya­rapodni, haladni! Sajnos ma a ke­resztyének legtöbbször nem jutnak tovább felelősségérzetükben, mint­hogy imádkoznak a kis egyházak sorsáért. De áldozatot már nem hoznak értük . . . Pedig a Szent- irás azt mondja: “A hit szeretet nélkül meghalt.” . . . Örömmel nyugtázzuk Szekeres néninek ke­véske öregségi járulékából, sok-sok orvosi számla mellett nehezen meg­takarított, újabban küldött 5 dol­lárját is. Mindjárt továbbítottuk Nt. Pándy Andrásnak, az anyagi gondok között élő, menekültekből alakult belgiumi egyház lelkészé­nek. ★ ★ ★ Mrs. Mary Vas (Ashtabula, O.) Néhai Bernáth Árpád nagy tiszteletű ur Ígéretét nemcsak helyeseljük, de örömmel be is tartjuk a jövőben is. Ha tudomásunk lett volna róla előbb, nem is küldtük volna el előző levelünket. Adjon a jó Isten Vas néninek továbbra is türelmet, hitet, hogy örömöt tudjon találni napjaiban még akkor is, ha toló­székben kell őket átélnie. ★ ★ ★ Kálmán Sándor (Long Island, N. Y.) Örömünkre szolgál, hogy Babits költészetének igazi nagyságát és szépségét a Reformátusok Lapjában hozott verseken keresztül fedezte fel. A folytatólagosan, szeptember­decemberben közölt “Jónás Könyve” hisszük, hogy klasszikus irodalmunk egyik legcsodálatosabb gyöngyszeme. Cs. Szabó László “Magyar Versek” c. kitűnő antológiájában a követ­kezőket Írja róla: “Ez a hosszú vers a halálos ágyán született s tele van a szentek humorával. De a szentek türelmével is. Abban a korban a parancsuralmak dicső hadifogolyként a pillanat kerekéhez láncolták a költőket, Babits időtlen derűvel az ősi keresztyén feladatot szabta elé­jük a válságok századában: küzdj a rossz ellen, de bizd az ítéletet türelemmel Istenre, élj minden csepp véreddel embertársáidnak s szállj mégis szabadon a történe­lem, szállj magasan saját napjaid felett!”

Next

/
Thumbnails
Contents