Reformátusok Lapja, 1961 (61. évfolyam, 1-11. szám)
1961-03-01 / 3. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 19 S IIEgö Csipkebokor ORTH GYŐZŐ ROVATA VALÓBAN FELTÁMADOTT Húsvéti történetet szeretnék elmondani. — Még odahaza olvastam, valalmikor régen. Mesz- sziről kell elkezdenem, hogy a történet érthető legyen. 1940 után, amikor Északerdély hazatért, szórvány - gyülekezet szervezésére vállalkoztam. A vidék: Nagyvárad és Nagyszalonta közötti terület. Valamikor ősmagyar település. A török világban kipusztult a nép. Akik megmaradtak a betelepülő románság tengerében merültek el. A falu, amelyben laktunk valalmikor Toldi Miklós faluja volt. A románok — 80 százalékban magyar névvel — mutogatták a “Toldi” dombot. De hová is kalandozok. Csak azért hoztam fel, mert a sok húsvéti népszokás között kedvesnek találtam a románoknak azt a szokását, hogy a húsvéti ünnepek alatt a szokásos köszöntések helyett igy köszöntötték egymást: “Krisztus feltámadott!” A válasz mindig ez volt: “Valóban feltámadott!” Azt mondták, ez görög keleti szokás. ★ ★ ★ Az istentelenek nagygyűlést tartottak a faluban. Úgy gondolták, hogy a nagygyűlés sikerét biztositani fogja, ha azt husvétkor tartják meg. Semmit sem lesz könnyebb bebizonyítani, mint a feltámadás tanának lehetetlenségét, észszerütlenségét. A falu népét a piac-térre rendelték. Hevenyészett emelvényről beszélt a szónok már több mint egy órája. Hol választékosán, hol meg kíméletlen kitörésekben magyarázta, hogy a tudomány nem ismeri a feltámadást. A nép mereven, némán hallgatott. Az emelvény tővében szakállas ősz ember állt. Lehet, hogy a rendezők hozták oda, mert ahogy a szónok befejezte mondó- káját egyenesen az öregre mutatott és igy kiáltott: — Mi tudományos módszerekkel dolgozunk. Mi senkit sem erőszakolunk. A tudomány elvégzi a felvilágosítást. Ez az öreg ember még ma is sötétségben él, még ma is hisz a babonában. De hogy igazságunk, a feltámadás tarthatatlansága minél fényesebben felragyogjon előttetek, imé szót adunk neki, mondja el érveit, ha vannak. Az öreget valósággal fenráncigálták a pódiumra. A tömeg lélekzetét visszafojtva figyelt. Vájjon mit fog mondani szegény öreg? Az agg előbb körülnézett, azután egészen átszellemült az arca és korát meghazudtoló buz- gósággal kiáltotta a talán évezredes köszöntést: — KRISZTUS FELTÁMADOTT! És mint ahogy a Jelenések Könyvében a Bárány menyegzőjén hallatszék a sokaság, mint sok vizeknek zúgása úgy zendült fel minden ajakról a piac-téren: — VALÓBAN FELTÁMADOTT! ★ ★ ★ Mert minél erőszakosabban akarja az is- tentelenség bizonyítani, hogy nincsen lélek és nincsen szellem és nincsen feltámadás, annál mélyebbről sóhajt fel az emberi lélek: “Uram jöjj segítségül az én hitetlenségemnek.” Nehéz a feltámadásban hinni? Még nehezebb nem hinni a feltámadásban. Ha nagyon szerettél e földön és elvesztetetted azt, kit szerettél, akkor a Húsvéti Evangéliumra “Krisztus feltámadott” a szived fog felelni: “VALÓBAN FELTÁMADOTT!” HÚSVÉTI ZSOLTÁR IRTA: TARNÓCY ÁRPÁD Uram, a véred pecsél szivemen s kik nem hisznek, azoknak izenem, hogy én szerelni jöltem. Szerelni jöttem mosolyt, bánatot, tövist és rózsát, embert, állatot, bölcsőt és sirt a rögben. Te tudod. Uram, mivel ébredek, hogy futják be a hideg éjjelek holddal bolyongó lelkem és testvér, jóbarát, mennyi hagy el, virág szivemben, jaj, mennyi fagy el egyetlen hűvös estén. Látod, Uram, merre ballagok, hogy mind siralmak, könnyek, sóhajok, miket eleddig értem — de hogy is lenne máskép, én Uram, hogy is vihetne másfelé utam, szivemen ily pecséttel.
