Reformátusok Lapja, 1961 (61. évfolyam, 1-11. szám)

1961-02-01 / 2. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA

9

A történelmi kálvinizmus nyomdokain: református gyülekezeti építés szolgálatában

BÖJTI GONDOLATOK

Szivünk szerint bánkódva keressük a megjavulás útját

Milyen jó, hogy egy hívőbb, biztosabb korban Írták meg hitvalló őseink a Teremtő és Megváltó és Megszentelő Isten rendeléseiről, munkáiról való tanításaikat a Biblia tanítása alapján. Jó minékünk ezeket elfogadni s ha szólunk Istenről ezeknek az alapján szólunk, amikor az “örömüzenetet” hirdetjük. Mert a mi korunk gondolkozása már jobban vallja és látja, hogy emberi megfogalmazásaink, tanításaink nagyon is ember irányította, ember szülte tanítások, melyekben, persze ott reméljük Isten kegyelmének munkáját, de a mi szavunk már gyengébb, bizonytalanabb, óvatosabb, amikor Istenről beszélünk . . . Vannak azonban régi Hitvallásainknak olyan részei, melyekre most már nagyobb felkészültséggel több több gondot fordíthatunk! Mi a mi dolgunk a hit világában? Isten sokszor és sokféleképpen kinyilatkoztatta magát, az általános és különös kegyelem világában végezte és végzi teremtő, megváltó gondviselő munkáját s az Ur Jézus Krisztus életével, tanításával, váltság halálával, feltámadásával egyszer s mindenkorra elvégezte a váltság munkáját! Most mi a mi dolgunk?! A felelet első részét a Második Helvét Hitvallás igy adja meg: a bünbánat és megtérés (XIV. fejezet). A bünbánaton pedig (1) a bűnös ember lelkének azt a magábaszállását értjük, melyet az evangélium igéje és a Szent Lélek idéz elő és amelyet a bűnös ember az igaz hit által nyel el, mellyel rögtön felismeri a bűnös ember veleszületett romlottságát és minden bűnét, melyet Isten igéje elébe tár és (2) azok miatt szive szerint bánkódik és azokat Isten színe előtt nemcsak megsiratja és nagy pirulással nyíltan megváltja, hanem (3) felháborodva meg is utálja (de nem önmagát), (4) szorgalmasan keresvén a megjavulás útját és szüntelen törekedvén ... a jó cselekedetekre.

“Minden sákramentum szerzője pedig nem ember, hanem egyedül az Isten ... a szent jegyekhez Ígéretek vannak kötve, melyeknek hit a feltétele. A hit pedig egyedül Isten igéjére támaszkodik. Tudjuk, hogy a sákra- mentumokat szereztetésük és Krisztus igéje szenteli meg és hogy azok hathatósak a kegyesek számára. Második Helvét Hitvallás “. . . e látható jeggyel és záloggal bizonyosakká akar tenni minket afelől . . .” bizonyosan táplálja az örök életre . . . “hogy Krisztus szenvedését és halálát hivő lélekkel elfogadjuk és ezáltal bünbocsánatot és örök életet nyerünk . . .” (Heidelbergi Káté.)

Hitvalló őseink nem hiába szóltak ellenállhatatlan kegyelemről, hathatós kegyelemről. Az Úrvacsorában a kenyér és bor hathatós jegyek . . . Mert a bibliai sákramentumokat Isten szerezte, az Úrvacsorát Jézus Krisztus által. A szent jegyek külső jelei belső kegyelemnek. A gyermekes, tudakozó lélek régi kisértése ott van: hol van a Krisztus az Úrvacsorában?! A római katolikus egyház felel: az ostya és a bor Krisztus valóságos teste és vére A lutheránus egyház felel: Krisztus ott van valóságban a jegyek fölött, alatt vagy körülötte. Kálvin János és a szigorú református tan az “unió mystica”-t tanítja: a szent jegyek vételekor a hívek valami csodálatos megmagyarázhatatlan módon a “hit bizalomhálaadás” lelki állapotában s bünbánat és megtérés előfeltételével Krisztussal egyesülnek . . . Egy másik helyen Kálvin azt tanítja, hogy az üdvösség munkájának elvégzéséért, hálaérzetből Krisztushoz vannak kötve a hívek, mert Isten jókegyelmének jótéteményeit, az általános kegyelem világán túl a különös kegyelem világában Krisztus által kapjuk a Szent Lélek munkája által. Ez a református tan gyarló értelmünk látása szerint. Hogy aztán mit jelent Krisztussal lelkileg egyesülni, Krisztushoz kötve lenni?! Ezen a ponton nem kíváncsiskodunk, nem magyarázunk, nem érzelgősködünk. Ez már a Szent Lélek csodálatos munkája: kinek-kinek a hit-bizalom mértéke szerint . . . Jézus Krisztus figyelmeztető tanítása: “gyümölcseikről ismeritek meg őket . . .” Pál apostol figyelmeztetése . . . “áron is megvegyétek az alkalmakat”, “tegyünk jót mindenekkel, kiváltképpen hitünk cselédeivel” legyen elegendő útbaigazítás számunkra.

Harcok — (iyözelmek

MAGYARORSZÁGÉRT

Dr. Nagy Frigyes közismert zeneszerző és ügyvéd előadást tartott Chicagóban a Magna Charta Társaság országos nagygyűlésén az elmúlt novemberben. — Beszédében párhuzamot vont az ősi magyar Arany Bulla és a Magna Charta között, majd kitért a magyar történelem rövid ismertetésére. Beszéde végén rámutatott a Nyugat közönyére, mellyel a “Keresz- tyénség Védőbástyáját” az 1956-os szabadságharcában cserben hagyta.

Dr. Nagy Frigyes beszédének hatására a Társaság egyik tagja a következő szavakkal fordult az illusztris előadóhoz: “Mélyen szégyeljük, hogy amerikai létünkre a szabadságszerető magyar népet a kommunizmus elleni élet-halál harcában segitség nélkül magára hagytuk . . . Reméljük, hogy lesz még alkalmunk ezt a súlyos mulasztást helyrehozni.”