Reformátusok Lapja, 1961 (61. évfolyam, 1-11. szám)
1961-01-01 / 1. szám
4 REFORMÁTUSOK LAPJA UJ ELNÖK A Reformátusok Lapja a mostani elnökválasztáskor a két párt politikáját annyiban követte figyelemmel, amenniyben az programjában, gyengeségeiben, vagy agresszív túlzásaiban megvilágította a párt belső szellemét. A vallásos újságoknak, igy lapunknak is a politikai eseményeket a lélekre gyakorolt hatásaiban kell megitélniök és tolmá- csolniok. Ilyen szempontból vizsgáltuk a választást megelőző kampányt, valamint a népszerűséget tisztán mérő egyéni szavazatoknál hajszálhijján fele-fele arányban, de az elektorok döntése szerint fölényben megválasztott John F. Kennedy elnökké választását. Idézetekkel rámutatunk olyan fennálló problémákra, amelyek fel kell, hogy keltsék a lelkiismeretes olvasók figyelmét, hogy aztán rádöbbenjenek világosan az összefogás szükségességére az egész világ, közelebbről Amerika jövője érdekében. HOGYAN GYŐZÖTT A GYŐZŐ? "Kennedy végül is győzött személye erejével és taktikájával ... Az elmúlt hónapokban mozgató- erejű egyéniségnek mutatkozott s ha melegséget nem is tudott sugározni, de vonzotta az emberek gondolkozását . . . Ismételte, hogy Amerika haldoklik egy dinamikus korban és ő az, aki azt “mozgásba képes ismét hozni’’ . . . Kampányát agresszíven kezdte, agresszíven folytatta és agresszíven fejezte be . . . Kennedy feülmulta Franklin Rooseveltet is a katolikus, izraelita és néger szavazatok összegyűjtésében ... Az Egyesült Államok általában csak a látszatot nézte és rábízta magát Kennedyre, mintha egy kitöltetlen csekket adott volna neki . . . Kennedy szenátor anélkül győzött, hogy meghatározott, pontosan körülirt programot nyújtott volna.” (Time, 1960 november 16.) "A republikánusok azért nem kapfák meg a nagyvárosi szavazatok nagyrészét, mert nem Ígértek eleget “abból, amit a tömeg akart” ... A jövőben a republikánusok is kénytelenek lesznek erősebb liberális programot nyújtani.” (The New York Times, 1960 november 13.) "Az uj kormány lekötelezett politikailag New Yorknak, Philadelphiának, Detroitnak és Chicagónak. Közülök egyik város sem ismert arról, hogy különösebb érdeklődést mutatna valódi nemzeti érdekeink iránt, még kevésbbé aziránt, hogy a szabad világot kiváló vezetőkkel lássa el.” (Christianity Today, 1960 november 23.) "A republikánusok szólama, hogy ők képesek Khrushchevet kezelni elfakult Khrushchevnak a U. N.-ben tanúsított viselkedése miatt. Bárkiről elképzelhető ezután, hogy ujjat mer reá mutatni.” (Time, 1960 november 21.) "Kennedy győzelmét a nagyvárosoknak köszönheti. (A Dél szavazatait Lyndon B. Johnson szerezte meg.) A katolikusok és négerek 75%-ban, az izraeliták 80-nál is több százalékban szavaztak reá . . . Ken- nedynek a négerek feletti győzelme nem különleges jelenség. Eddig is mindig a munkabérre, segélyekre voltak legérzékenyebbek.” (Time, 1960 november 21.) "Meggyőződésünk, hogy a négerek a pénztárcájukhoz szóló Ígéretekre szavaztak, nem a “polgárjogi” ígéretekre . . . Nixonnak kitűnő polgárjogi programja volt.” (The New York Times, 1960 november 13.) "A montanai demokrata szenátor, Mansfield a vezére annak a csoportnak, aki törvénybe akarja iktattatni, hogy egyéni szavazatok alapján és nem az elektorok szerint válasszanak elnököt Amerikában.” (Time, 1960 november 28.) GYŐZÖTT-E A GYŐZŐ? "47%-ban demokratikus, 30%-ban republikánus szavazó regisztrált választás előtt . . . Miért nem volt a demokrata párt győzelme nagyobb?” (Time, 1960 november 21.) "Amerika népe majdnem egyenlő arányban osztotta meg szavazatát R. Nixon alelnök és J. Kennedy szenátor között ... Ez a tény erősen rámutat arra, hogy nem beszélhet egyik párt sem többé nemzeti “mandátumról” speciális programjával kapcsolatban.” (The Church Herald, 1960 november 25.) "Nixon bebizonyította, hogy a republikánus párt, még egy “hérosz” jelölt nélkül is éppen olyan erős, mint a demokrata. Valószínű, hogy őket illeti meg jobban a “nemzeti párt’ jelző, mivel pártolóik ke- resztül-kasul egész Amerika középosztályából tevődik össze, nem úgy, mint az a tömb-szavazatok koalíciójánál kimutatható.” (Life, 1960 november 21.) "Olyan közel volt a szavazatok száma a két pártra, hogy lehetetlenné vált annak megállapítása, hogy Amerika politikai életébe a radikális változást kívánj a-e a nép, vagy reá lesz csak erőszakolva.” (The Cleveland Press, Editorial, 1960 november 10.) "A politikai életet mérő "Gallup Poll" kimutatása szerint: Dwight D. Eisenhower 58%-os népszerűségnek örvendett a mostani választások ideje alatt. Harry S. Truman 1952-ben, lelépésekor csak 32%-ot kapott.” (Time, 1960 november 28.) VALLÁS A POLITIKÁBAN A "bigott" szót hosszú hónapok óta használták megbélyegző jelzőként a fizetett és fizetetlen katolikus és liberális érdekeket szolgáló különböző csoportok. Sikerült általa egy nagy csomó becsületes amerikait elriasztaniok a szavazó-urnáktól és sok protestánst védekező vitába, védekező harcba kényszeríteni. De más is sikerült. Bebizonyítani a világ előtt, hogy a protestáns ember lelkiismerete szabad. Van bigottság! Csak nem reánk, protestánsokra vonatkozik, hanem éppen a katolikus vallásuak részéről bizonyosodott be most is. "Kennedy szenátor vallása feltétlenül nagy szerepet játszott, az ő javára, és éppen a nagyvárosokban, ahol az elektorok szerinti számításnál a legtöbb segítséget nyújtották.” (Time, 1960 november 16.) A nagyvárosok ismeretes, hogy nem képviselik a valódi amerikai gondolkozást és érzést, mert kimondottan internacionális összetételüek s nagy részüknek nincs még gyökere ebben a hazában. Vallás szerint óriási százalékban katolikusok: olasz, spanyol, puerto ricoi,
