Reformátusok Lapja, 1961 (61. évfolyam, 1-11. szám)
1961-02-01 / 2. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 5 TÉLI VILÁG PETŐFI SÁNDOR VERSE Megölte valaki magát. Az hozta ezt a rut időt. Fuj a szél, táncol a tányér A borbélymühelyek előtt. Hol a boldogság mostanában? Barátságos meleg szobában. A napszámos, a napszámcsné Tüskét fűrészel és hasit; Darcc pólyában gyermekök A szélvésszel versenyt visit. Hol a boldogság mostanában? Barátságos meleg szobában. Jár nagy léptekkel föl s alá A katona az őrhelyen És számlálgalja lépteit; ICinjában mást mit is tegyen? Hol a boldogság mostanában? Barátságos meleg szobában. A hosszúlábú drótostót Kopott gubáját cepeli; Az orra éréit paprika, S hidegtől folynak könnyei. Hol a boldogság mostanában? Barátságos meleg szobában. Barangol a vándorszinész Egy faluiul a másikig; Meleg ruhája nincs ugyan. De mindezáltal éhezik. Hol a boldogság mostanában? Barátságos meleg szobában. Hát a cigány? . . . vacog foga A rongyos sátorok alatt; Kopogtat a szél és bemegy. Bár a cigány nem szól: szabad! Hol a boldogság mostanában? Barátságos meleg szobában. Megölte valaki magát. Az hozta ezt a rut időt. Fuj a szél, táncol a tányér A borbélymühelyek előtt. Hol a boldogság mostanában? Barátságos meleg szobában. HEIDELBERGI KÁTÉ: — Mit hiszasz a közönséges keresztyén anyaszentegyházról? — Hiszem, hogy Isten Fia, világ kezdetitől fogva annak végéig, az egész emberi nemzetségből. Szent Lelke és Igéje által, az igaz hit egységében magának az örök életre kiválasztott gyülekezetei gyűjt egybe, azt oltalmazza és megtartja; s hiszem, hogy én annak élő tagja vagyok és örökké az is maradok. (54-ik kérdés és felelet) ISTEN RENDELTE VEZÉR — EMLÉKEZÉS LINCOLNRA — Egy ős római mondás szerint “a nép szava Isten szava”. Ilyet csakis egy pogány mondhat. A történelem lapjai bőséggel szolgálnak cáfolatokkal, sőt nem is kell a történelem lapjaiban búvárkodni, a napi hirek kellő anyagot nyújtanak erre. Ha keresztyén szemmel olvassuk a történelmet és a napi hireket, nem nehéz meglátni Isten ujját, irányitását a világ eseményeiben. Száz évvel ezelőtt történt. Az elnök- választási csatározásban négy jelölt közt oszlottak meg a szavazatok s a négy közül Lincoln Ábrahám, az Illinois állambeli és springfieldi lakos ügyvéd került ki győztesen, kinek politikai meggyőződése a rabszolgatartás területi terjeszkedését illetőleg országosan ismert volt. A választás eredményére a déliek azzal válaszoltak, hogy tizenegy állam kimondta az anyaországból való kiválását, megalakítva a maguk állami szövetségét. Ez alkotmányellenes,, tehát lázadó lépés volt. Az egész ország népe a balsejtelmek izgalmával várta a fejleményeket. Ilyen körülmények közt indult el Lincoln Springfieldről Washingtonba átvenni az ország viharba jutott hajójának kormányzását. Most mikor százados távlatból tekintünk vissza e viharos korszakra minden lelki érzékenységgel biró ember előtt világos, hogy nem a szavazó polgárságnak egy hányada, hanem a jóságos Gondviselés választotta őt ki és küldötte el megmenteni egy országot a széthullástól és egy rabszolga népet kiszabadítani. Aki a viharos korszaknak a történelmét figyelmesen átolvassa arra a meggyőződésre jut, hogy rajta kiviil nem volt még egy másik az egész országban, aki olyan mélyreható bölcsességgel, olyan végnélküli türelemmel — bár szinte leirhatat- lan lelki gyötrelmek közt — átsegítette ezt a nemzetet a vérpróbán és lehetővé tette azt a fejlődést, ami ezt az országot a világ legcsodásabb, leggazdagabb és leghatalmasabb államegységévé tette. Két fundamentális lelki jelenséget találunk Lincolnban, ami szinte egész lényét áthatotta és képesítette az óriási feladat megoldására. Először, volt egy rendíthetetlen meggyőződése, hogy Isten akaratából jutott neki a feladat: megmenteni az országot a széthullástól. Ez az ő életének igazi és egyetlen rendeltetése, — ezért született, ezért küzdött, készült ötvenkét esztendőn keresztül. Lelkiismerete tiszta volt: nem voltak egyéni ambíciói, nem áhítozott hatalomra, dicsőségre. A politikai konvención, ahol a tisztségre jelölték, jelen sem volt. A minden emberi erőt és bölcsességet túlszárnyaló megbízatást férfiasán elvállalta és kész volt minden tehetségével szolgálni nemzetét. Mikor a vonat Philadelphiába ért, a titkos rendőrség főnöke azonnal felkereste és tudomására hozta, hogy merénylet készül ellene Baltimoreban. A főnök azt tanácsolta, hogy azonnal, titoktartás mellett szálljon vonatra s mielőtt valaki értesülhetne az úti rend változásáról, siessen Washingtonba, ahol katonai őrség áll rendelkezésére. Lincoln erre nem volt hajlandó. ígéret kötelezte a másnapra tervezett eseményekben szerepelni, bármibe kerüljön is.
