Reformátusok Lapja, 1961 (61. évfolyam, 1-11. szám)
1961-12-01 / 11. szám
26 REFORMÁTUSOK LAPJA A MAGYAR KÁLVINIZMUS (Folytatás a 18-ik oldalról) magukkal hozták a megosztottságot. Mindenkor megtartották azonban az amerikai református egyházak itt is a hitelvekben való egységet és számos összetartó kapcsot építettek ki. Ilyen az a hely, ahol most vagyunk, a Bethlen Otthon, a magyar kálvinizmusnak ez a nagyszerű alkotása és ilyen összetartó szervezet ez a Presbiter Szövetség, amely lelki egységben szolgálja az összreformátusság és benne a magyar kálvinizmus ügyét. Ma azonban, amikor a protestáns egyházak egyesülésének gondolata erősen felszínen van és már komoly eredményekre tekinthet vissza, mint például a két presbiteriánus egyház egyesülése és a United Church of Christ létrejötte, széleskörű vágy mutatkozik a magyar református egyházak szoros kézfogására és egységére, mert nyilvánvaló, hogy igy többet és maradandóbbat lehetne alkotni és hatásosabban és maradandóbban lehetne átvinni és átadni az utódoknak a kálvinizmusnak ezt a tradicionális, hitbuzgó és 'alkotó fajtáját az egyetemes egyház javára és a Mindenható dicsőségére. Vajha ez a gondolat sok áldozatos munkával, türelemmel, szeretettel és főleg imádsággal a viszonyoknak megfelelő formában és módon testet ölt- hetne. Az egység kérdését különösen aktuálissá tette a Magyar Egyházkerület fennmaradása körül támadt és a United Church of Christ alkotmányával kapcsolatos problémák. Ebbe az uj alkotmányba az egyházkerület önállóságát biztositó azon rendelkezések, amely szerint a magyar egyházak területi fekvésükre való tekintet nélkül egy synodusban egyesülhetnek, nem lettek átvive, és ezért a perth- amboyi egyházkerületi közgyűlés az alkotmány elfogadása ellen szavazott, utalva arra, hogy ebben az egységben jobban tudja szolgálni a közös egyházi feladatokat, mint megbontottan. Az egyházkerület az átmeneti rendelkezések alapján eddigi formájában legalább 1963-ig fennmarad és erre való tekintettel az 1961-i egyházkerületi közgyűlés utasította az egyházkerületi tanácsot, hogy tárgyalásait folytassa és a megoldásra a jövő évi közgyűlésnek tegyen javaslatot. Hisszük és reméljük, hogy a döntés az egység gondolatának jegyében fog létrejönni és a magyar református egyházak a nagyobb protestáns egység kialakulásából ki fogják venni részüket. Addig is a presbiterek feladata a lelkészek mellett az, hogy az egyházaik vezetését úgy irányítsák, hogy az egységre való törekvés minden téren megerősödést jelentsen és eredményezzen az egyetemes egyház üdvére. Ami a jövőt illeti, reméljük és remélnünk kell a múlt tanúságai alapján, hogy a magyar kálvinizmus a jövőben is teljesíteni fogja épitő munkáját, ahogy ezt a múltban tette és a mostani idők viharait az óhazában éppen úgy ki fogja állni, mint azt a múltban kiállta és túlélte. Itt a lelkészekre háruló nagy felelősség mellett a presbiterek munkája nagy jelentőséggel bir. Ők működhetnek a legjobban közre, hogy az ősi, de ma is építőén ható tradíciók fennmaradjanak, átvitessenek és átadassanak a jövő generációinak, hogy nemcsak a mostani, de az utánunk jövő generációk is hálával és büszkeséggel gondoljanak vissza azokra a dicsőséges teljesítményekre, amelyeket a magyar kálvinizmus az emberi méltóság védelme és megbecsülése érdekében kifejtett, ösztönzött és kikényszeritett hitének és a Mindenhatóba vetett bizalma erejével. Az ő feladatuk, hogy a fiatalsággal megértessék a magyar kálvinizmus szépséges, szivemelő, emberi sorsokat jobbító történetével nemcsak azért, hogy hitükhöz való ragaszkodásukban és származásuk megbecsülésében megerősödjenek, de főleg azért, hogy a hitvalló igaz keresztyén szellemet időtlen-időkig fenntartsák. “Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiket és dicsőítsék a ti Mennyei Atyátokat.” (Máté 5-16.) A msconsini egyetem “öreg Babcock doktora” azzal forradalmositotta az étkezés tudományát, hogy egy egyszerű titkot fedezett fel. Rájött ugyanis arra, hogy gyakran hiába tömjük a csirkéket táplálékkal, mégis elpusztulnak. így állapította meg ezt, hogy bizonyos ételek nélkülözik azt a lényeges táperőt, ami a növekedést előmozdítja. Ezt a táperőt nevezte ő el “vitamin”-nak. Egészséges állatot csak akkor lehet, tenyészteni, ha a, táplálékában benne van ez a titkos tápanyag. Valami ilyesmiről beszélt Jézus is akkor, amikor azt mondta, hogy “nem abban van az embernek az élete, hogy a vagyonban dúskál.” Kisértése tetőfokán azt hangsúlyozta, hogy az Isten képmására teremtett embernek a kenyérnél többre is szüksége van, ha élni akar. Hogy az egészségtől duzzadó életerő birtokába juthasson, olyan lényeges táperőre van szüksége, ami az igazi élet növekedésében elősegíti: az élet vitaminjára. Az élet ugyanis nem a megfogható dolgok birtokolásából áll, hanem Isten iránti szerétéiből. Az igazi életben való bővelkedéshez csak úgy tudunk eljutni, ha Krisztushoz fordulunk, aki azt mondta, hogy: “Azért jöttem, hogy életük legyen és bővölködjenek.” (A milwaukeei magyar ref. egyház heti ért esi tőjéből )
