Reformátusok Lapja, 1961 (61. évfolyam, 1-11. szám)
1961-12-01 / 11. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 21 r ÉGŐ CSIPKEBOKOR ORTH GYŐZŐ ROVATA “IMÉ AZ ÉN ANYÁM ÉS AZ ÉN TESTVÉREIM!” “Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem fitestvérem, nőtestvérem és anyám.” (Máté 12:50.) Az amerikai katonai tábor amúgy is pezsgő életüteme ezen a héten még élénkebb lett. Hogyne, hiszen karácsony hetében voltak és ha már bele kellett törődniök, hogy távol az otthontól, Olaszországban fogják tölteni a karácsonyt, a katonák igyekeztek mindent megtenni, hogy a Szeretet ünnepén valamiképpen pótolják a pótolhatatlant: a családi közösség meghitt melegét. A csomagok soha nem látott hegyei érkeztek Amerikából, de az egymásnak szánt kis meglepetések is szaporították a forgalmat. Megélénkült a forgalom a tábornak egyik dísztelenebb részén is: a szemétlerakodó körül. Olasz gyermekek raja kutatgatott ott értékek után. Karácsony közeledtén itt is megélénkültek a színek. Színes csomagolópapírok, szalagok gyönyörködtették a csillogó gyermekszemeket. A bátrabbak a konyhákig merészkedtek, mert tapasztalatból tudták, hogy mindig akadt ott valami jó falat, ami mardosó éhségüket csillapította. Ezen a napon különösen szép idő volt. Különös volt sok amerikai fiúnak, hogy nemsokára itt a karácsony és se hideg, se hó. Élvezték a jó időt és, hogy minél több ideig szabadban lehessenek, most ételüket is a szabadban költötték el. Ez volt az igazi szüret az éhező gyermekeknek, hisz alig akadt katona, aki meg ne osztotta volna ilyenkor ételét valamelyik nebulóval. Egy különösen kedves arcú, 12 év körüli rövidnadrágos olasz fiúcska is elindult az egyik csoport felé. A katonák mosolyogva nézték, amikor a fiúcska váratlanul felbukott. Egy farőnkben botlott meg, ami érthetetlennek látszott, hiszen ott volt közvetlen előtte, kikerülhette volna. Az egyik katona, aki értett valamit olaszul oda ugrott és felemelte. — Nem láttad ezt a fatörzset? — kérdezte a fiútól. — Nem. A látásom nagyon gyenge! — és elmagyarázta, hogy olyan szembetegsége van, amely nemsokára egészen el fogja venni a látását. A katona megmagyarázta a többieknek, amit a fiúcska mondott. Az amerikai fiuk élénk eszmecserébe kezdtek, amiből Vittorio egy szót sem értett. Csak akkor tudta meg, hogy róla beszéltek, mikor az előbbi katona odajött hozzá és megmondta neki, hogy pár nap múlva jöjjön el és hozza el a szüleit is. Mikor negyednapra Vittorio megjelent özvegy édesanyjával, az olaszul beszélő katona közölte velük, hogy a katonák gyűjtést rendeztek a táborban és a fiúcskát édesanyjával együtt Amerikába küldik egy világhírű szemspecialistához, aki talán egyedül mentheti meg a gyermek szemevilágát. Vittorio szemeiből könnycseppek gördültek alá és félig sírva kérdezte: — Dehát miért teszitek ezt én velem, hiszen én nem vagyok a ti öcsétek? Az amerikai katona jóságosán, mosolyogva válaszolt és szavaiban mintha Róma sok harangjának bugása lett volna: — Egy Tenálad sokkal kisebb gyermek pedig azt mondotta nekünk Vittorio, hogy Te a mi kis öcsénk vagy! Egy kis gyermek, aki Bethlehemben született! ★ ★ k Karácsony táján, szétnéztetek-é magatok körül, hogy megtaláljátok a Ti kis öcséteket, nőtestvéreteket, fitestvéreteket és anyátokat — akiket az a bethlehemi gyermek mutat meg tinéktek? Ha karácsonyt akartok ünnepelni, tekintsetek széjjel . . . Idézetek “A protestáns egyházak egyesülésével kapcsolatban nem engedhetjük meg magunknak a nyugodt szeemlélö álláspontját. A puska az egyház homlokának van irányítva. Ne felejtsük el, hogy az egyház visszavonulóban van s olyan viszonyok közt szolgálunk, melyben már vesztesek vagyunk. Vagy összefogunk, vagy eltűnünk az élet porondjáról.” (DU. THEODOUE A. GILL, San Francisco, Calif.) ★ ★ ★ “A vallásos nevelés a college-okban manapság ‘A vallás és kultúra’ síkján mozog. Életem hátralévő részében én is ezen a vonalon szeretnék dolgozni," (PAUL TILLICH, Harvard.)
