Reformátusok Lapja, 1961 (61. évfolyam, 1-11. szám)
1961-12-01 / 11. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 13 Dr. Bütösi János: A KERESZTYÉN HIT ÁTFORMÁLÓ MŰVÉSZETE Amikor egy ember, vagy egy emberi társulás döntést igénylő életkörülmények közé kerül, többféle magatartás lehetséges. Vannak, akik elhalogatják a döntést és áldozataivá válnak a körülményeknek. Vannak, akik helytelen döntéseket hoznak, és egy életen keresztül siratják meggondolatlanságaikat. De vannak olyanok is, akik az Úrral döntenek és győzelemről győzelemre vesznek hatalmat a körülmények kedvező vagy kedvezőtlen alakulásai felett. Többféleképpen viselkedhetünk tehát. Toynbee Arnold, a hires angol történetiró azt mondja, hogy általában véve az emberek négyféle módon válaszolhatnak az élet nagy igényeire: 1) múltba való rejtőzéssel, 2) jövőbe való meneküléssel, 3) a mában való elszigetelődéssel, vagy 4) a jelen teremtő erejű elfogadásával. Vizsgáljuk meg e négy alapmagatartást, hogy megtanulhassuk a keresztyén hit mindeneket átformáló művészetét. 1) Az első magatartást archaizmusnak, múltba való elrejtőzésnek nevezhetjük. Egyének, nemzetek és egyházak gyakran élnek ezzel a lehetőséggel, de nincs bátorságuk és bünbána- tuk szembenézni a jelen feladataival. Belebámulnak a letűnt idők megszépitő messzeségébe, hogy kárpótolva érezzék magukat a ma sivárságának a vádolásai közepette. Különösen a terméketlen idős kor veszedelme ez, ami ellen óva int a Biblia Bölcse: “Ne mondd ezt: mi az oka, hogy a régi napok jobbak voltak ezeknél? Mert nem bölcsességből származik az ilyen kérdés.” (Préd. 7:10.) Csak az olyan idős ember szeret a múltban időzni, aki elvesztette élete teremtő hatalmát. Akik birtokában vannak még alkotó erejüknek, azok csupán utalásul használják a múltat, de szivük a jelenben ég és a jövőt épiti. Természetesen nemcsak idősöket ejthet meg ez a veszedelem. Rabjává tehet fiatalokat is. Különösképpen akkor, ha úgy alakulnak körülményeik, hogy újonnan kell kezdeniök életük sok vonatkozását. Mivel nem könnyű az ilyen újrakezdés, igen gyakran a múlt válik “Boldog ember az, akinek te vagy erőssége, s a te ösvényeid vannak szivében. Átmenvén a Siralom völgyén, forrássá teszik azt; bizony áldással borítja el korai eső. Erőről erőre jutnak, mig megjelennek Isten előtt a Sionon.” — Zsolt. 84:6-8. kárpótlássá. Beszélni kezdünk arról, kik voltunk mi odahaza, mi lehetett volna belőlünk, ha nem veszünk vándorbotot a kezünkbe, s nem vesszük észre, hogy nem meggazdagitam, hanem takargatni akarjuk ezzel egyre szegényebb jelenünket. Sokkal veszedelmesebb azonban e személyes menekülési kisérleteknél az, amikor egy emberi társulás, mondjuk egy egyház, lép erre az útra. Mert ez is lehetséges. Gondoljunk csak a pusztában vándorló izraelitákra; hányszor próbáltak elrejtőzni a múltba, nem azért mert valóban olyan jó dolguk volt Egyiptomban, hanem mert nem volt hitük engedelmesen együtt járni a Ma Istenével! Ott siránkoztak Mózes körül: “Visszaemlékezünk a halakra, amelyeket ettünk Egyiptomban ingyen, az ugor- kákra és dinnyékre, a párhagymákra, vereshagymákra és a foghagymákra . . .”, de nem emlékeztek a rabtartók kegyetlenségeire, sem pedig az Ur pusztai csodáira. Az eredmény az lett, hogy felgerjedt az Ur haragja ellenük, és még meg sem emésztették a foguk között lévő húst, amikor megverte őket igen nagy csapással. Mert az ilyen múltba burkolódzó engedetlenséget nem kedvelt az Ur akkor sem, ma sem! Jó nekünk azért megvizsgálnunk, hogy amikor megkeresedik itt Amerikában a szivünk egyházainkban és egyházainkon kívül s visszasírjuk a magyarországi falusi templomok áhi- tatos egyszerűségét, vájjon valóban az Ur temploma után áhitozik-e a szivünk, vagy pedig csak áltatjuk magunkat s az igazi ok abban rejlik, hogy gonosz szivünk nem meri itt és most követni az Urat hivő engedelmességben. Testvérem, nem kívánom én azt, hogy múltadat megtagadd, nekem is drágák a hazai emlékek, de lásd meg, hogy az veszedelmessé is válhat, ha a jelen igényei elől menekülünk bele! A múltba tekinteni, hogy hasznosabbá váljunk a jelen számára: ez bölcsesség; de a múltban tartózkodni, mig a jelen feladatai kihasználatlanul suhannak el mellettük, ez rosszabb az ostobaságnál. Ez bűn! 2) De lássuk most már a második menekülési kísérletet. A jövő imádatának lehet
